Mi történt odakint a nagyvilágban, meg idebent… Eléggé rendhagyó, mondhatni hosszú volt 2024. Azt mondták, hogy Romániában 2024 választási szuperév lesz, ami meg is történt, az lett, hogy a „szuperségből” jövőre is maradt, hiszen ideiglenes, vagyis meghosszabbított élettartamú államelnökünk van, „belegondolni” is nehéz, hogy az miként lehetséges Iohannisnak, de nekünk is, hiszen valami másra vágytunk és várunk ma is… Majd meglesz. Aztán ígérték még, hogy ránk fogják ereszteni a Mesterséges Intelligenciát (MI), más néven Artificial Intelligence (AI), hiszen minden angolul zajlik a kibertérben, bár a nyelvi korlátok egyre inkább lebomlanak…
Már korábban is fenyegettek ilyesmivel, fokozatosan adagolták őkelmét. Nyilvánvaló, hogy van benne haszon is, miért ne lenne, mint ahogyan az atomenergiának, a dróntechnikának vagy a világhálónak, de egyszer a hadiipar kihasználja a technika lehetőségeit az emberiség ellen, utána meg piacra dobja. Így vagyunk az MI-vel és ki tudja még mivel, csak nem tudunk róla.
A magunk háza táján ebben a szűkre zárt, székelyföldi kicsi világban, amelyet az egyesületi munka, a „civilség” és a portálunk fenntartása jelent, igyekeztünk figyelni a kintről begyűrűző eseményekre is – nyilván – , hiszen mindenre hatása van idebent minden kinti vonatkozásnak/ történésnek. Sikeresnek mondható Sebestyén Péter plébános úr „cetligyűjteménye”, amelyet még 2023-ban kezdett publikálni, s ezzel tulajdonképpen műfajt teremtett, amelyről így ír ITT Nagy Miklós Kund a Népújságban. Kedvelik a népek, két kötetben jelentek meg a szösszenetek, mindezt a tavaly lezajlott és a 2025-ös év lejére tervezett író-olvasó találkozók is bizonyítják. A második kapcsolódó kötet Mosott arany címmel jelent el, amellyel januárban indul bemutatókörútra a szerző.
A 2023-as esztendőről maradt a „kínálatban” az A boldogabb ember című regény, amelynek első 500 nyomtatott példánya viszonylag hamar elfogyott, utána másik 200 darab készült, holott nem is fordultunk meg vele a csonkamagyar prérin, mindössze Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Korondon, Lövétén, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában jártunk. A sajtója is jónak mondható, írtak már róla ITT és ITT, bár a regény még nem futotta be azt a pályát, amelyre predesztinálva van. Ebből a könyvől utánnyomás lesz hamarosan, amellyel végre átjuthatunk a január 1-től a schengeni eszme álta légiesített magyar-román határon, s talán másik szomszédos országba is eljutunk.
Szépirodalmi jellegű vonatkozás még, hogy ösztöndíj pályzatot hirdettek Kolozsváron senior írók számára, ami magyar adófizetői pénzből származik. Ez a lehetőség 40. életévüket betöltött alkotókra vonatkozik. Meg is lett a dolog eredménye, hiszen a saját kebelből kinevezett grémium megtalálta azokat a jeleseket, akik tegnap még debütáló, kezdő vagy fiatal alkotók voltak, ott, a saját kocsmában… A következetes munkának ITT a gyümölcse. Ez a döntés – személyes éritettség okán – alaposan kiverte a biztosítékot, így született meg az az írás, amely tavaly egyike volt a legolvasottabbaknak: Hét senior ösztöndíj. A felháborodás és a kapcsolódó írások, kommentek száma messze meghaladta a tízezret.., a közösségi hálón nem is számoltuk az interakciókat. Ismét sikerült bebizonyítani, hogy az erdélyi/ romániai magyar irodalom egy igencsak szűk „elit” játéktere, ahol nem rúghatnak labdába a kívülállók, az „amatőrök”, a „falusiak”, a „provinciákban vegetálók”, amikor „tokányról” van szó. Akik amúgy is bent vannak az elosztórendszerben, azok élvezik az anyagi javakat, a haszon, a hozadék, az olvasó sokadlagos tényező ebben a játékban… Ezek a nagy alkotók csak akkor képesek fennmaradni és írni, ha azt is megfizetik nekik, ha épp oda mennek, ahová még nagy kolozsvári születésű királyunk is gyalogosan közlekedett… Újabb tanulság, hogy dolgozni kell, még akkor is, ha nemtelen eszközökkel befolyásolják egyesek a kultúra, s azon belül a kortárs szépirodalom működését.
A portál látogatottságáról
Az elmúlt évben az általunk fenntartott Eloszekelyfold.ro oldalon összesen 355 írást publikáltunk, amelyre összesen 125989 látogató volt kíváncsi, 175147 alkalommal keresve fel ezt a webhelyet. Egy látogató átlagosan 1,39 cikket olvasott el.
A legnépszerűbb írások azok voltak, amelyek egy-egy közösségi programot céloztak meg: falunapok, közös ünneplések, fesztiválok, sportvetélkedők, s amelyek mögött ott az érdeklődő tömeg (maguk a szervezők, a résztvevők, a hely lakói, valamint az elszármazottak stb.) A sóvidékiek Korondon… Néhány nappal ezelőtt ugyancsak sikeres volt az a publikációnk, amelyet a Homoródalmási Fúvószenekar ünnepi koncertjéről írtunk.
Egy alkalommal – még a helyhatósági és mindenféle választások kampánynyitója ellőtt, csak úgy – interjút készítettünk Hargita megye tanácsának korábbi alalnökével: Bíró Barna Botond megpályázza a megyei tanácselnökséget, ez az interjú/ és a videó is – mondjuk azt divatos szóval, hogy „podcast” – jelentős nézettséget ért el.
Időnként veszünk át tartalmakat
Úgy a nagy és megbízható hírügynökségektől, mint a komoly magyar és idegennyelvű médiumoktól, intézményektől is veszünk át írásokat. Alkalmanként ismerőseink hívják fel a figyelmet fontos írásokra.
Lakatos Mihály barátunk tavaly januárban váltott munkahelyet, több mint húsz év után távozott a „mindenkori kulturális tálcától”, ahol határon túli magyar irodalmi ügyyekkel foglalkozott, átkerült az MCC állományába, ahol más néven, más formában ugyancsak kulturális és határon túli, illetve összmagyar ügyekkel foglalkozik.
Dan Alexe román nyelvész vette magának a bátorságot, hogy a nyelvészet és a józan ész könyörtelen eszközeivel szétverje azt a meseszínházi díszletet, amely mindezidáig makacsul eltakarta a román közvélemény elől a román nép és a román nyelv kialakulásának igaz történetét. A meseszínházi díszlet neve: dák-római kontinuitás. Díszlettervezők: a Erdélyi Iskola elnevezésű erdélyi román értelmiségi csoport (Ioan Budai-Deleanu, Petru Maior, Samuel Micu Klein és Gheorghe Şincai), amelynek tagjai – miután Bécsben és Rómában pallérozódtak – a XVIII-XIX. század fordulóján kidolgozták a románok és a román nyelv etnogenezisének elméletét. Az elmélet ugyan hamis alapokra épült, de mivel az elmúlt évszázadokban jól szolgálta a román nacionalista törekvéseket, a mindenkori román hatalom hivatalos történelemmé avatva tartotta életben, annak minden következményével együtt. Egészen napjainkig, s e tekintetben gyors változás nem is várható. A hazugságot, pláne, ha kedvező számára, gyorsan befogadja az ember, de a tőle való megszabadulás már korántsem megy ilyen könnyen.
Hogy a magyar olvasó is megértse azt a horderejű változást, amelyet a Dan Alexe könyveiben (merthogy többet is írt e témában) felvázolt elmélet előirányoz a román történelemszemlélet és a román emberek nagy tömegei számára, ahhoz tudnánk hasonlítani, mintha valaki azzal állna elő, hogy valójában nem is Ázsia belsejéből érkeztünk a Kárpát-medencébe, hanem a Skandináv-félszigetről. Lakatos Mihály Honnan jöttek a románok, és hová mentek a dákok? című írását az MCC engedélyével teljes terjedelmében közöltük. Az esszé, a téma és a könyv, amely kiváltotta szerzőnkből ezeket a gondolatokat mit sem veszített az érvényességéből. Dab Alexe könyve egyébként – igaz ugyan, hogy csak román nyelven – megvásárolható a hazai könyvpiacon. Hajrá!
Külön nem vettük, soha nem vesszük figyelembe a közösségi oldalakon mutatkazó érdeklődést, hiszen mi nem bevételszerzés miatt vagyunk jelen, hanem a jó és az elfogulatlan tájékoztatás egy szegmensét képviseljük a régióban. Nem vagyunk youtuberek és vloggerek sem, bár soha nem ártana pozitív előjelű influenszernek lenni, folyamatokat generálni és végigvinni…
A „mögöttes” statisztikák arra szolgálnak, hogy felmérjük a követőtábort, s próbáljuk azt szélesíteni. Nem túl biztató, hogy olvasóink mindössze mintegy 3%-a tartozik a 25-34 éves korosztályhoz, 8-9%-ban a 35-44-es korosztály, nagyjából ugyanilyen arányú a 45-54 évesek jelenéte, 13%-ban az 55-64 és 20-21%-ban olvasnak a 64+-os kategória képviselői!… Fel kell(ene) innen fejlődni, fiatalodni/ fiatalítani kell.
Komoly látogatottságot ért el egy reklám, amelyet tulajdonképpen a Wonderwall Clymbing Gym nevű mászóterem megnyitása alkalmával közöltünk. Érdemes ilyen publikációkkal próbálkozni, hiszen vonzza a „környezetet”, olyan fiatal látogatók keresnek fel minket, akik egyébként nem lépnének be erre az oldalra.
Útjára bocsátottuk a Bánja-e a székely?… könyvsorozatot
Komoly fegyverténynek számít, hogy elkészülhetett a mű első kötete, amely 420 oldalon próbál egyfajta- írott és képes – ráközelítést nyújtani Udvarhelyszék néhány kisrégiója településeire, figyelve a településképre és a falvak gazdasági-szociális-kulturális állapotára, némiképp felvázolva a jövőképet is. Azt terveztük, hogy községi és megyei vezetők jelenlétében tartjuk a bemutatót, de képtelenek voltunk október-november-december folyamán úgy sakkozni az események mentén, hogy se kampány, se kampánycsend nem akadályozza a kezdeményezésünket. Nem sikerült… Pedig úgy szerettük volna, hogy ökomenikus istentiszteletet tartunk, majd utána olyan könyvbemutatót, amelyen nagyjából ott vannak az érintettek képviselői. El kívántuk mondani, hogy itt nem arról van szó csupán, hogy megjelebt egy könyv, hanem arról, hogy van egy kezdeményezés, amelyet össze kellene hangolni másfajta tevékenységekkel, hogy az írott szó oda hassobn, hogy a fejekben és a valóságban is pozitív építkezések kezdődhessenek el, amelyek mindenképp a javunkat és az identitásunk megőrzését szolgálnák. Akárcsak a SICVLICVM-PROJEKT is, amely az utóbbi időben kicssé stagnálni látszik.
A könyvsorozat kiadása folytatódik. Hamarosan elkészül az Udvarhelyszékkel foglalkozó második kötet is, és közben folytatjuk a munkát Maros- és Háromszék, illetve Csík- és Gyergyószék területén is. Ha nem hagyjuk magunkat előbb-utóbb csak meglátszik a kezdeményezés nyoma itt is, meg ott is, és lendületet, nagyobb figyelmet kap ez a téma, amely mindannyiunk javát szolgálja.
