KultúraVilág

In memoriam Farkas András – Frissítve!

Kanadában hunyt el a korondi előadóművész

Farkas András 1953-ban született Korondon. Zenei tehetségét édesanyjától örökölte. Tizenhárom évesen került a marosvásárhelyi zeneiskolába. Először vadászkürtös volt, majd zongorázni és énekelni tanult. 1975-ben a marosvásárhelyi filharmónia énekese lett. Emellett zeneszerzőként, népdal-, sláger- és nótaénekesként gyakori szereplője volt a Román Rádió és Televízió magyar nyelvű adásainak.

Ausztriába disszidált (1982), ahol egy évet töltött „lágerben”. Itt az Osztrák Rádió (ORF) felkérésére megzenésítette a Bécsben élő jeles költő, Monoszlóy Dezső verseit, melyet a Szabad Európa Rádió is átvett. Ebből a tiszteletdíjból járta be először Nyugat-Európát. 1983 nyarán vándorolt ki Kanadába, Vancouverbe, ahol öt hónapos intenzív nyelviskola segítette az angol nyelv elsajátításában. Már ez idő alatt is többször fellépett az ottani Magyar Házban, a katolikus és református egyház rendezvényein.

Valamikor a hetvenes évek elején szüleim, nagyanyám és bátyám társaságában Korondon készült ez a felvétel

Miután 1987-ben kanadai állampolgárságot kapott, a román állampolgárságáról lemondott, és elindult világjáró útjára. Mintegy 119 országban fordult meg, misszionáriusi lelkület, erős vágy hajtotta, hogy hírül vigye a világnak az akkori tragikus sorsú Erdély bánatát. Énekelte népdalait, nótáit, hirdetvén a székelység és egész Erdély erejét. Ez a folyton kezdődő és folytatódó turnésorozat azzal is járt, hogy több évig nem aludt a saját ágyában, de mindenért kárpótolta a tény, hogy sok elfelejtett magyarnak és „magyarul elfelejtettnek” boldog órákat szerezhetett, sikerült visszaadnia a magyarságtudatukat Észak- és Dél-Amerikában, Új-Zélandon vagy Ausztrália-szerte. Másutt egyetemeken, házaknál koncertezett, vegyes anyanyelvű közönségnek Japánban, Taiwanban és Indiában. Puerto Ricóban pedig nagy sikert aratott, amikor spanyolul énekelte a magyar cigánynótákat, itt találkozott és barátkozott meg Ferninandy György író-műfordítóval, az 1956-os magyar emigráció egyik karizmatikus alakjával.

Közel egy tucat nyelven énekelt, hét nyelven elboldogult a világban, és kanadaiként tényleg világpolgárként járt-kelt mindenfelé, de elsősorban magyar mivolta, a magában hordozott magyarság-élmény volt a legfontosabb számára, egész életében a magyar ügyet szolgálta. Ő Tahitiben vagy Nepálban is magyarul álmodott. Amint lehetett, megszerezte a magyar állampolgárságot is, hogy teljes jogú magyar állampolgárként térhessen haza.

Sajnos az utóbbi években ritkán jöhetett, aztán életének három utóbbi esztendejét súlyos demenciában élte. Egy speciális otthonban kapott ellátást, a torontói magyarok segítettek neki elfogadni, hogy már nem utazhat.

Hálával tartozom a torontói Remsei Marikának, illetve a sok jó magyar embernek, akiket Kanadában tett útjaim során ismertem meg. Nincsenek szavak, amelyekkel elmondhatnám, mennyire hálás vagyok Marikának, Ildikónak, Éva doktornéninek, hogy a bátyám támaszai voltak, és betegségében nem hagyták magára. Köszönet mindenért!

András bátyám, Bandika szívét 2020. november 26-án, egy, a lábában keletkezett vérrög állította meg örökre.

Isten nyugtassa!

Farkas Antal


Farkas Bandi, a jóságos varázsló

Búcsúzom én is az egykori iskolatárstól, aki egyszer csak megjelent köztünk a lakótelepi iskolában, és otthonról (Korond) hozott tisztaságával és művészlelkével sokaknak barátja lett. Ervin bácsi pionírházi fotókörében, majd filmklubjában a megértés és a saját magához való hűség kettősségéből született szeretetreméltó filmes figurája, Bobó. Máskor meg úgy vette körül barátait a zenével, mintha egy hol harmonikus, hol szenvedélyes világról tudósítana a nagy tehetségek természetes könnyedségével, műfajok között csapongva. Később bővült a kör, távoli országokra, kontinensekre terjedt ki, és a haza akkor nem a magasban, hanem a koncertteremben volt, a nézőtéren akkor is Farkas Bandi barátai ültek, a négy égtáj felé szétszóródott magyarok, újdonsült barátok, akik az otthoni dalokat és nótákat végigkönnyezve feltétlen hívei lettek. A hűség nagykövete másnap továbbrepült, és talán nem mindenki gondolja végig, hogy a túláradó estéket milyen didergő reggelek követhetik egy világvándor művész életében.

Próbáltuk sorsodat követni, hazalátogatáskor találkozni, a világtól elzáró betegség híre is eljutott hozzánk. Most, hogy mindenütt vagy, megint szólhatunk Hozzád, ahogy soha nem akartuk volna.

Farkas Bandi, te jóságos varázsló, nyugodj békében!

Haller Béla


Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb