Hét „senior” ösztöndíj Erdély irodalmi elitjének
Eredményt hirdetett az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL)
Heten ajándékot kaphattak a Költészet Napjára Transz(sz)ilvániában… Együtt érzek a magas kuratóriummal, hogy mintegy 120 pályázó beadványát kellett elolvasnia, míg dülőre jutott. Viszont – mivel közpénzről van szó, amelyet az anyaországi adóalanyok fizettek be – jó lenne nagyobb körültekintéssel működni. Legalább egy-két női szerző, egy-két „brancson” kívüli is lehetne az ösztöndíjra érdemesítettek között. Mind férfiak ezek a kedevezményezett urak – látszólag! – és fizetéseket/ pozíciókat „élveznek” a transz(sz)ilván magyar kultúra berkeiben.
Egyiknek-másiknak épp a közelmúltban „fogyott” el a hagyományosan és rendszerszinten megítélt, majdhogynem kötelezően kijutó támogatása… Ez az ösztöndíj havi 4 ezer lejt jelent egy évig, ami viszonylag magas és tisztességes összeg. Ezért volt nagy a tolongás a fazék körül. Hozzáadódik az egyéb jövedelmekhez. S akinek ilyenje van, az már népszerűsítésben részesül, és később nagyobb eséllyel juthat kiadói támogatáshoz is. Aki bent van az elosztórendszerben, az élethosszon át ilyen közpénzek pusztítását végezheti újra és újra, illetve megint, része és részese az igen jóleső, berkeken belüli pozitív diszkriminációnak. Idekerül és hasznosul az adólejek, az adóforintók és eurók egy csekély hányada…
Részletek ITT olvashatók!
A programot magyarországi forrásokból az RMDSZ külföldön bejegyzett civil szervezete, az Iskola Alapítvány ügykezeli. A döntnökök helybeliek, szakemberek, maguk is babéros alkotók, akik képesek felfedezni saját barátaikat és munkatársakat, hiszen együtt, olykor szét, meg össze-vissza húzva, máskor vállvetve az „irodalmi szakma” élvonalában tevékenykednek.
Nem az érintettség miatt mondom – hiszen vesztes pályázóként az üres konzerves-bádogot nyalogatók sorait gyarapítom – , valahol a béka valaga alatt tartózkodom e ranglétrán, vidéki, falusi gyökerű, visszidált, aki soha nem tagozódott be szerteágazó rokonsága által, azaz genetikailag a transz(sz)ilván és kisebbségi magyar művészeti elitbe, aki eleve kibiclétre predesztinált, aki soha nem jutott hozzá azon áldásokhoz, amelyek allig létező (vagy lappangó?) zsenialitása kibontakozását segítenék – , hanem a lovagiasság kapcsán súgnám nagyon halkan: egy ide, egy másik amoda kellene, s tovább a következő „alkategóriának” is, hadd jusson, hogy tömjük be a „popor” száját… Nem pusztán szerkesztőségi csinovnyikoknak, hanem a „népnek” is juttathatnának valamit, amelynek képviseletében ez a kívül rekedt pályázói csapat, a 113 ember is (!) írja/ megtölti a magyar kulturális folyóiratokat, műveli az irodalomnak tartott szubkultúrát…
Kérdem én, hogy, amikor „ezek”, a zsolddal kiemeltek senilisek lesznek, nem seniorok, már nem megbecsült kezdők, sem pajzsra emelt fiatalok – hiszen voltak anno, annak rendje s módja szerint, több versben is, harminc, harmincöt, negyen, negyvenöt, vagy hány életévük alatt, végigment rajtuk a művészeti támogatásrendszer jótékony bulldózeree, hála a korábbi generációs felzárztatási projekteknek mindvégig óvóhelyeken élhettek, ehettek zsíroskenyeret, fizethettek gyermektartást, írhattak, ihattak korcsomákban (ha úgy gondolták), amennyit csak akartak – , s hál’Istennek vénültek egyet esmen, vajon akkor is lesz, kerül majd újabb évek múltán egy-egy belső körnek megítélendő hasonló apanázs? …
De vajon a „páriák” írhatnak-e csak úgy?… Megvalósulnak-e komolyabb írói projektek, ha azok mögött nincs állami/ összmagyar/ európai támogatás, ha „ingyen íródnak”? … Vagy ez a hét zseniális alkotó egyén tölt meg minden portált és folyóiratot? S jár-e nekik azért pluszban valamiféle ellenjuttatás? Vagy belefér e jövedelemkiegészítési projektbe az a „hozadék” is, ami betű által nyer értelmet, vagy kap gellert?…
Szépen kérem, hogy nekem a magas E-MIL többet ne küldjön értesítéseket! Olyanok gyakran a felhívásaik, mind a konzerves bádog, amelyet odavetnek a kutyának… Nincs benne semmi. Összevágja a „közönséges írói eb” nyelvét… Mert minek?…
Aztán ha folytatódik ez a projekt, kérem a magas kuratóriumot, hogy dolgozzon humánusabb és demokratikusabb módszerekkel.
Hajrá Erdély! Hajrá transz(sz)ilvanizmus! Hajrá irodalom! (Vagy mi a fene!? Kinek, s minek játszótere ez a zárt klub, ahol mégcsak be sem lehet nagyon tekintgetni a boszorkánykonyhákba?…)
Szebb, jobb, tartalmasabb és színvonalasabb jövőt!
Jusson a koncból és a bontatlan konzervás pléhdoboz tartalmából a „civileknek” is.
Kapcsolódó
Az elfogulatlan „szakértői” dönntés máshol is kiverte a biztosítékot. Ezek az urak és hölgyek gyakorlatilag mindenféle etikai szabályt, az összeférhetetlenség, a pozitív és negatív diszkrimináció, a jó érzés, a tisztesség többféle írott-íratlan rendjét megszegték, még azokat is, amelyeket az Erdélyi Magyar Írók Ligája felállított a hasonló esetek elkerülésére.
Nagyon reméljük, hogy ez ennyivel nem marad abba, s lesz itt egy kisebbecske vihar a biliben!
Egy hozzászólás