Kétségtelen, hogy a Príma Polgár-díjak létrehozása, és maga az átadási-ünnepség fontos pillanat immár 19. esztendeje a székely anyaváros civil és közművelődési életében, amely több kategóriában hívja fel a figyelmet kiemelkedő életpályákra, jutalmazza, biztatja a különböző szakterületeken jelentőset alkotó, vagy ígéretes személyiségeket.
„Ez az esemény több mint egy díjátadó: a tisztelet, az elismerés és a hála kifejezésének színtere. Azoké, akik szellemi, kulturális, sportbeli vagy társadalmi szerepvállalásukkal értéket teremtenek és maradandót alkotnak. Azoké, akik csendben, de rendíthetetlen hittel és elkötelezettséggel tesznek nap mint nap azért, hogy közösségünk erősebb, gazdagabb és összetartóbb legyen. Azoké, akik életük példájával mindannyiunk számára utat mutatnak. Az első Príma-díjat több mint másfél évtizede ítéltük oda, azzal a céllal, hogy megerősítsük közösségünk értékőrző hagyományait, és elismerjük mindazokat, akik hivatásukkal, alkotómunkájukkal vagy példamutató életükkel hozzájárulnak városunk szellemi és kulturális örökségének gazdagításához. Az évek során a díj rangja egyre nőtt, és ma már a Legprímább Polgár-cím a legnagyobb tisztelet jelévé vált, amelyet Székelyudvarhely közössége ilyen civil kezdeményezésre adhat” – mondotta igen lényegretörően bevezetőjében Orosz-Pál Levente, a kuratórium elnöke, az est házigazdája.
A székelyudvarhelyi Művelődési Ház elegáns koncerttermét megtöltő közönség megtudhatta, hogy a 2025-ös esztendőben – a szokásrend alapján – a legkiválóbb orvos, pedagógus, művész és sportoló vehet át elismerést, illetve kiosztják a városért is tevékenykedő, itt született, de jelenleg nem Székelyudvarhelyen élő és alkotó díját, az „Udvarhelyért” Príma Díjat, és természetesen átadják az értékteremtő és értékmentő Legprímább Polgár kategóriában odaítélt elismerést is olyan személyiségnek, aki hosszú életútja során a városért is dolgozva, de nagyobb „merítéssel” munkálkodott a székelység, az erdélyi magyarság érdekeiért, a tartós és a mindenkit erősítő cselekedetek, a kitartó folyamatosság, a helytállás képviselője.
A kuratórium maga a korábbi díjazottakból áll, olyan „prímákból”, akik jól ismerik a város lakóit, tisztábban látják az átlagnál évről-évre az itteni polgári élet értékeit, akik meglátják azokat, akik folytonos „hazatekintéssel” élnek és dolgoznak más városokban, vagy akár külföldön, felismerik a távolból értünk (is) cselekvőket.
Orosz Pál Levente felsorolta a korábbi díjazottakat, emlékezett és emlékeztetett „a Prímák útjára és csapatára”, majd arra kérte a jelenlevőket, hogy felállással és percnyi néma csenddel emlékezzenek azokra, akik a prímák közül ma már nincsenek az élők sorában, de emlékük, munkájuk beépült a székelyudvarhelyiek lelkébe.
Ezt követően Hargita Megye Tanácsa elnöke, Bíró Barna Botond üzenetét tolmácsolta, aki bukaresti elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni. Ugyancsak fővárosi útja miatt maradt távolt Udvarhelyszék RMDSZ-es szenátora, Antal Lóránt is, akinek a nap folyamán maradt annyi ideje a tágyalások szünetében, hogy videóüzenetet küldjön az ünnepségre, megköszönve a választók felhatalmazását, azt is elmondta egyebek mellett, hogy munkája során mindvégig hazagondol, egy percre sem feledkezik meg polgártársairól és büszke arra, hogy ilyen tevékeny és szorrgalmas embereket képviselhet. Hozzátette azt is, hogy ez a díj szép példája az öntudatnak, a cselekvőkészségnek, az alkotói kedvnek.
A város polgármestere, Szakács-Paál István ugyancsak háláját és köszönetét fejezte ki, s amikor megszólalt, örömmel nyugtázta, hogy maga is hajnalban kelt, megjárta Bukarestet, fárasztó volt az útja, de időben hazaérkezett „A másik két vezetőnek, mármint a szenátorunknak és a megyeelnökünknek azért nem sikerült hazajövetel ma estére, mert szélesebb tömeget képviselnek, miniszterekkel, államtitkárokkal kell egyeztetniük, s tudtommal különböző élő televíziós beszélgetésekben vettek/ vesznek részt a közelgő államelnök-választás kampányában. De lelkileg ők is jelen vannak” – mondotta.
A gálát a Fortepiano Kvartett varázsolta még ünnepélyesebbé, amelynek tagjai: Veress Viktória, hegedű- és karmester-szakos zenetanárnő – együttesvezető – , Orbán József és Forgács János – ők hegedűn játszottak, valamint Veress Krisztina, aki a csellón szólaltatta meg a húrokat, zongorán közreműködött: Fehér Izabella. (Mouré: Rondo című művét, majd Mozart: Divertimento in d.dur I. télelét játszották, aztán a továbbiakban két filmzenei részlet következett: James Horner: Legends of the fall – Ludlows című betét a „Szenvedélyek viharában” című filmből, majd Carlos Gardel: Tango című szerzeménye az „Egy nő illata” filmből.
Elsőként a Legprímább Sportoló kategóriában adták át a díjat. „Mindannyian tudjuk, a sportban nem csupán az eredmény számít, hanem az is, hogy valaki hogyan éri el. A pálya szélén nem mindig látszik, mennyi korán kelés, mennyi lemondás, mennyi újrakezdés van egy-egy győzelem mögött. De mi, akik ismerjük díjazottjaink pályáját, tudjuk: ők nemcsak versenyeket nyertek, hanem példát is mutattak – kitartásból, alázatból, szorgalomból.
Mai díjazottunk nemcsak a dobogó legfelső fokára állt már fel, hanem a közössége szívébe is belopta magát. Aki nem feledi el, honnan indult, és büszkén viszi hírét városunknak a pályákon innen és túl. Büszkék vagyunk rá – ma mi tapsolunk neki” – így indította a díjátadó aktusát Orosz-Pál Levente, majd felkérte Györgydeák Apor korábbi díjazottat, hogy ismertesse, kinek ítélték oda a Legprímább sportoló díjat 2025-ben.
Ebben a jól kidolgozott dramaturgiában továbbra is megmaradt némi feszültség, hiszen a név – bár sejteni lehetett ekkor és a következőkben is, hogy ki az érdemes – , csak a laudáció végén hangzott el. A Legprímább Sportoló-díjat Bartalis Henrietta snowboard-versenyző vehette át, aki fiatal kora ellenére komoly sportsikereket ért el. Róla Györgydeák Apor a következőket mondotta: „… már kilencéves korában megtanult snowboardozni, majd versenyekre jelentkezett, mert az volt az álma, hogy egy nap a válogatott tagja legyen. 2019-ben bekerült a román válogatottba, majd 2020-tól nemzetközi versenyeken vett részt, és többször a dobogóra állhatott. Jelenlegi célja, hogy világkupa-győztes legyen és kijusson a következő téli olimpiára.”
A díjakat, amely személyre szóló emléklapot, plakettet és kitűzőt tartalmaz, László János ny. vállalkozó adta át, akinek Jakab Katalin és Jakab Zoltán segédkezett. Egyébként László úr azt mondja, hogy amióta betöltötte a 70. életévét, visszavonult az Arkum Cégcsoport vezetéséből, átadta a kormányzást a következő nemzedéknek, „nyugalmazott üzletemberként” határozza meg önmagát, ami nem teljesen helytálló, hiszen több évtizedes tapasztalatára a továbbiakban is szükség van; felbukkan az üzleti életben továbbra is, mint ahogyan rendszeresen ad tanácsokat mostani vezetőknek és fiatal vállalkozóknak, és a Príma Polgár-díjazáson túl pedig szerepet vállal további és újabb civil kezdeményezések támogatásában, sőt működőképes ötletekkel hozakodik elő a székely anyaváros és Udvarhelyszék életében. Bőven van még erőtartaléka!…
Zawatzki Walter Levente szobrász – korábbi „legprímább művész” mondott laudációt a különleges fordulatokban bővelkedő életúttal rendelkező Zsigmond Aranka textílművészről, aki Vargyason született, Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte képzőművészeti tanulmányait, majd Székelyudvarhelyre került az akkori művészeti általános iskolába – ez a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola „jogelődje”, akkor csak az általános iskola felső tagozatán létezett a városban művészeti képzés – , útja innen 1985-ben Magyarországra vezetett. Milyen furcsa: onnan az Amerikai Egyesült Államokba – New Yorkba, az édesanyja szülővárosába – telepedett át ideiglenesen. Tizenöt év múltán Magyarországra, majd onnét Székelyudvarhelyre tért vissza, ahol műteremházat vásárolt és újított fel. Teljesítette régi vágyát, hogy visszatérhessen a Székelyföldre. Ma is igen kitartóan alkot, idehaza, ifjúsága városában, s ahol felnőtti pályáját kezdte.
A Legprímább pedagógus idén Lőrincz Edit, a Backamadarasi Kis Gergely Református Kollégium közgazdaságtan- és informatika-szakos tanárnője érdemelte ki. Őt Szabó Zsuzsa, a kategória tavalyi díjazottja mutatta be. Ha egyáltalán szükség volt erre, hiszen a tanárnő „a Refi egyik legrégebbi bútordarabjaként” határozza meg önmagát.
„Az orvos olyan ember, akinek a keze munkája életeket menthet, de akinek a szava is gyógyít. Ma este olyan valakit köszöntünk, aki évtizedek óta nemcsak gyógyít, hanem szolgál ugyanakkor. Aki tudja, hogy egy betegségnél mindig több van a leleten: egy ember, aki bizalommal fordul hozzá, és aki választ vár – nemcsak a diagnózisra, hanem arra is, hogy van-e remény… Mai díjazottunk szakmai felkészültsége, embersége, higgadt jelenléte sokaknak adott már erőt” – mondotta az est moderátora, majd Dr. Kurtus Aranka főorvos asszonynak adt át a szót, hogy mondja el a méltatást, ismertesse, miért és hogyan érdemelte ki a Legprímább orvos kitüntetést, kolléganője, Pethő Csilla radiológus főorvos-asszony…
„Tisztelt jelenlévők! – folytatta Orosz-Pál Levente – Egy pár éve a már meglévő díjak mellett, díjazzuk a városunkért tevékenykedő, itt született, de jelenleg nem Székelyudvarhelyen élő polgárokat is. Megalapítottuk tehát az „Udvarhelyért Príma-díj” kategóriát. (…) Igazából ezt a díjat nevezhetnénk „Visszhangzó Udvarhely-díjnak” is; ezt javaslom, s majd a továbbiakban a kuratórium eldönti. Ebben a kategóriában a korábbi díjazottaink mindenikére jellemző, hogy habár elmentek, ki távolabbra, ki közelebbre, de nem felejtenek. Ők azok, akik más tájakon futnak be pályákat, de a szívük egy darabja itt marad – és minden eredményük, minden sikerük visszhangzik a szülőváros falai között is. Mai díjazottunk olyan ember, aki bár messzire jutott, de soha nem szakadt el a várostól. Amit elért, az nemcsak saját dicsősége: minden sikere egy kis fényt vet Udvarhelyre is. Ő azok közé tartozik, akik bárhol járnak a világban, hazahoznak belőle valamit – és közben továbbvisznek, vagy akár tovább közvetítenek minket, itthonmaradtakat is.” A kapcsolódó laudációt Jakab Katalin, a Legprímább Polgárok kuratóriumának tagja, a díjazott korábbi kolléganője mondta.
Az Udvarhelyért Príma-díjat 2025-ben Tóth Adél-Melinda érdemelte ki, aki több mint egy évtizede Magyarországon él, de egy percre sem felejtette el szülővárosát. Egykor Székelyudvarhelyen televíziós riporterként , főszerkesztőként kezdte, s „miután bebizonyította, hogy székelyföldi tájszólásával alkalmas a magyarországi médiában hírolvasásra, sőt egyébre is, hiszen vannak vezetői kvalitásai”, ma már a Hír Televízió felelős szerkesztője, műsorvezetője.
„Kedves vendégeink, elérkeztünk az este fénypontjához – a Legprímább Polgár-díj átadásához. Ez az elismerés nemcsak egy-egy tettért szól, hanem egy egész életért – egy olyan pályaívért, amely kitartó munkával, értékteremtéssel, közösségépítéssel íródott. Ez a díj annak jár, aki példává vált. Aki nem a címlapokra dolgozott, hanem a közösség javára – csendben, de következetesen. Mai kitüntetettünk olyan ember, akire jó ránézni, akire jó odafigyelni, és akiről jó mesélni a gyerekeinknek. Mert ő nemcsak itt volt velünk – hanem tett is értünk, évtizedeken át. Nélküle Udvarhely nem lenne ugyanaz. Ma hálával hajtunk fejet előtte, és megtiszteltetéssel adjuk át Dávid Gyula író, szerkesztőnek ezt az elismerést” – mondta végezetül a gálaest házigazdája, majd felkérte Komoróczy Györgyöt a méltatás felolvasására.
Komoróczy úr szívesen vállalta ezt a nemes feladatot, aki maga is „príma”. Dávid Gyula tanár úr, irodalomtörténész, „a romániai magyar szerkesztők doyenje” Árapatakon született 1928-ban. Mivel édesapja református lelkészként került Székelyudvarhelyre, Gyula bácsi az akkori Református Kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait. Kolozsváron a hajdani Bolyai Egyetem Bölcsészkarán szerzett magyartanári diplomát (1951), de már diákkorában megismerkedett a folyóirat-, valamint a könyvszerkesztés és a levéltári kutatás műhelytitkaival. Tanársegédként bentmaradt az egyetemen, ahonnan az 1956-os forradalom iránti szimpátiája kinyílvánítása miatt eltávolították, hét év börtönre ítélték. Szabadulása után egy ideig víz-gáz szerelőként dolgozott, majd rehabilitálták és visszatérhetett a tudományos életbe (1968). A Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókját vezette 1992-es nyugdíjazásáig. Később a Polis Könyvkiadó létrehozója, amelyben hivatalosan 2018-ig vállalt szerepet. Edély irodalma foglalkoztatta, emellett azonban – egyéb munkák szüneteiben – összeállította az erdélyi 56-osok kislexikonát is.
Nem szereti, ha nevéhez odacsatolják a ‘dr.’ titulust – ezt most is hangoztatta. Közben bevallotta, hogy folyamatosan dolgozik, megtalálja a feladatokat. Akik rendszeresen érdeklődnek a város közművelődése iránt, tanúi lehettek tavaly, hogy milyen emlékezetes eseményen mutatták be épp Komoróczy Györggyel a Székelyudvarhely-Belvárosi Református Egyházközség, immár néhai, karizmatikus és közkedvelt lelkész-esperese, Hegyi István (1914-2004) Szeretni kell ezt a népet! című emlékkötetét a Bocskai Házban. (Akkori beszámolónk ITT olvasható!)
A gálaest végén a díjazottak megköszönték az elismeréseket, további kitartást, odafigyelést kívántak a kuratóriumnak és a díjat létrehozó László Jánosnak, aki megteremtette hozzá az intézményes kereteket. A programot állófogadás zárta a színházterem előcsarnokában.
ÍRÁSUNK A TOVÁBBIAKBAN FRISSÜL!
A hangos-képes beszámolót az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport egykori tagja, a ma már nyugállományba vonult, de független videósként és a Bálint András Alapítvány képviselőjeként időnként tevékenykedő Farkas Antal készítette. Köszönjük!
A szerző felvételei
Simó Márton
