Nem tudom, mit fogsz elérni a választásokon, és fogalmam sincs, hogy miféle újabb játszmákat készítettél elő arra az esetre, ha úgy érzed, hogy a románok téged elutasítanak. Elképzelhető, hogy lehetséges a feketelisták által és az emberek önmaguktól való „felszabadítása” árán nyerni és kiépíteni a hatalmat. Amikor gondolataiktól, szavaiktól, reményeiktől, terveiktől fosztod meg őket. Nagyon úgy látom, hogy mindenre képes lehetsz, és még többre, mert egy férfi, aki ekkora frusztrációval érkezik, csakis meglepetésekkel szolgálhat.
Mostanában, amikor az arcodat nézem, hideg borzongást érzek. Az a gonoszság, ami a vonásaidról, a képedről, a ráncaidból árad, teljesen megrémszt. És a szemed… Egy sértődött ember szeme, aki megtanult támadva sérteni, hogy együtt tudjon élni önmagával. Ha nem indulnál az elnökválasztáson, akár sajnálatra méltó is lehetnél. De, Simion, te ott vagy…
És talán úgy érezheted, hogy tökéletesen játszottad a szereped. Hogy az első forduló előtt távol maradtál a reflektorfénytől, és megőrizted Georgescu választóit (mivel valójában neked nincs is választói táborod), most pedig, hogy ne kelljen szembeszállnod a nálad sokkal tehetségesebb és okosabb ellenféllel, úgy döntöttél, hogy szervezel magadnak egy európai körutat, amellyel azt a benyomást kelted, hogy te mennyire fontos vagy, és igazán számítasz a külföldi vezetők szemében. Nos, talán számíthatsz valamicskét, Simion, de nem úgy, nem abban az értelemben, ahogy szeretnéd, hanem azáltal, hogy a szellemi pestis tüneteit produkálod, érted-e, s olyannyira, hogy ezen kóros tályogok megjelenése már a szomszédos országokat is megrémíti…
Agresszíven játszod ki a lapjaidat. Mint egykor Mussolini, mint Hitler, mint a legionárius vezetők, akiket Sechila barátod folyton magasztal azokban a fegyverekkel játszó gyerekeknek szervezett nyári táborokban. Mert ugye a félelem szabja meg az élet szabályait, és még a legfelvilágosultabb elméket is leigázza. Nem beszélve a tömegekről. Mert a népet úgy leigáznád, hogy még a fejek rezzenésével sem lenne képes jelezni a nemtetszését. Mert nem a te hibád, hogy naivak voltak, igaz? Nem kell miatta gyötörnöd a lelkiismeretedet.
De hadd mondjak el valamit neked, Simion! Tudom, úgy tűnik számodra, hogy a dolgok úgy mennek, ahogy menniük kell, s hogy az emberek engedelmeskednek neked, hogy úgy alakul minden, ahogyan azt kívántad és álmodtad, amikor téged kigúnyoltak, és senki nem segített.
Tudom, hogy viccesnek találod, mint a rengeteg hülyeséget, amit látni az internet bugyraiban, s hallani a televíziókban, a rádiókban megszólaltatott szakértőktől. Tudom, téged is meglep, ha érzékeled, hogy milyen fontossá váltál. És csak ülsz esténként, s mielőtt elalszol azt gondolod, hogy lám, lám, milyen könnyű volt.
„Tényleg ennyire hülyék az emberek, vagy én vagyok különleges, s csak egyszerűen nem tudtam róla?” – bizonyára kíváncsi vagy. Megpróbállak felvilágosítani: egyáltalán nem vagy különleges, Simion. Semmi sem indokolja a jelenlegi népszerűséged . Nem vagy vonzó, sem okos, sem karizmatikus. Nem azt mondom, hogy a fentiek ellentéte. De azt nyugodt szívvel állítom, hogy ezen szempontok szerint középszerű vagy. És semmi sem fáj jobban, mint a saját középszerűséged felismerése, igaz? De te elkaptál egy szerencsés pillanatot. És most a világ rád figyel. Ezért szereztél hírnevet a „kocák” szexuális zaklatásával. Ezért nevezed a politikai ellenfeleket „autista, szegény embereknek”. Ezért jársz külföldi televíziókhoz, hogy minden lehetséges módon kigúnyolják az országot. Azt teszed – küztünk szólva – akár egy „igazi hazafi”…
És tudom, hogy olyan érzés ez, mintha végre a nagyszínpadon lennél. Tudom, hogy ott van benned a végső beteljesülés érzése. Tudom, hogy most nagyon fontosnak tartod magad. De valójában vesztettél, Simion!
Nos, te egész életedben a Soros-féle civil szervezetek és az értelmiségiek körül mozgolódtál. Mindig azt akartad, hogy lásson ez az úri és művelt társaság. Közben valójában megveted azokat, akik több száz kilométert utaznak azért, hogy lássanak, s veled fozókodjanak. Ezért menekülsz előlük, mint egy kétségbeesett ember. Nem bírod elviselni őket. Azt akartad, hogy az értelmiségiek szeressenek. Szeretted volna, ha az emberek megdicsérnek az elért eredményeidért. Azt akartad, hogy azok, akik értenek téged, értékeljenek is már akkor, amikor még csak a lehetséges utakat kerested.
Csakhogy immár tisztán látnak, és nem kedvelnek téged, Simion. Nem fognak kedvelni akkor sem, ha erőszakkal, ha börtönnel, ha esetleg kényszermunkával fenyegeted meg őket. És a nép, a többiek sem szavaznak rád. Ez legyen a te nagy személyes tragédiád. Még azok sem választanak téged, akiket nem bírsz elviselni, akiket látván – a rövidke nyilvános rivaldafény kihúnyta után – törölgeted majd káprázó szemed, amikor beülsz az autódba; érzed, hogy nem akarnak téged. Mert Georgescut keresik.
És ezt te is tudod, hiszen élősködőként ragaszkodtál ahhoz is, amit egy pillanatig sem hittél. Azt mondtad egyszer, hogy Georgescu agybajosan ténfereg köztünk, emlékszel? Annak idején állítottátok ki őt a játékból, amikor először ő akart AUR-miniszterelnök lenni!… Georgescut az elsőkként ismerted meg. Akkor nem voltál beteg. A szemed még tiszta volt. Nem voltál dühös, mint most, és egész Európát körberohantad, hogy bebizonyítsd a népszerűséged, pedig valójában mindenki rajtad nevet. Látod, a Politicóban azok az emberek azt írják, hogy Meloni sarkáig sem érsz, de valószínűleg nem volt időd olvasni, mielőtt pózoltál volna! Látod, azok a konzervatív francia újságírók, akik otthonukba fogadtak, még mindig gúnyolódnak, és úgy nevettettél meg minket, mint még soha. Csak Şoșoacă asszonyság tudott olyan teljesítményt elérni, mint amilyen a tiéd.
Simion, egész röviden: senki nem szavaz rád! Még azok sem voksolnak rád, akiket titkon kedvelsz, akikre haragszol, mert nem bírod elviselni, és akikkel egyénileg szeretnél foglalkozni, miután elnök lettél. Még azok sem szavaznak rád, akiket ki nem állhatsz, mert ők balekok és dolgos kezük van, ellentétben veled, aki egy napot sem dolgozott életedben. Alapvetően senki nem szavaz majd rád.
Közvetve olyan valakik szavazatait kapod, akiket jóval azelőtt őrültnek tartottál, hogy a világ tudott volna róla. És ez az abszolút tragédia, amelyben ma találod magad, Simion!
Nem számít már amit elvesztettél. Kiderül majd az urnáknál a többis is. Hogy te nem számítasz, nem lehetsz tényező, hiába próbálod bizonyítani az ellenkezőjét erőszakkal vagy kedves szavakkal. Hát te ugyanaz az agresszív gyerek vagy, aki mindenféle kombinációba belépve keresi a relevanciát. Az ifjúi kétségbeesés ma is látható érettebb arcodon.
Ezért, Simion, már nem is úgy nézel ki, mint egy 38 éves férfi. Ezekben a hónapokban mintha egy évtizednyi idő súlya telepedett volna rád. Torznak tűnsz. (…) Elvesztél a saját ostobaságodban. (…) Bár egyre öntudatosabb vagy, Simion. Már vesztettél! De még nem tudod…
Carmen Dumitrescu oknyomozó újságíró, sokoldalú publicisztikai, rádiós és televíziós tevékenységgel. A Mediafax, a G4Media, az Europa FM, a Realitatea.net munkatársa volt. Az utóbbi évtizedekben más szerkesztőségekkel is együttműködött szerkesztő-műsorvezetőként. Az „Edward R. Murrow” programban keretében szakosította magát az Amerikai Egyesült Államokban a floridai Poynter Institute-ban. 2019-ben a Superscrieri-gálán díjazták, és elismerésben részesült a „Helyi sajtó” kategóriában is. Az Egyesült Államok Nagykövetsége 2019-ben a „Romanian Women of Courage” címmel tüntette ki. Ezidáig öt regénye jelent meg. Legutóbbi kötete „Akik nem hazudnak” (2019).
Kapcsolódó:
Nicușor Dan támogatottsága utolérhette a George Simionét – ezt május 15-én olvashattuk. A későbbi felmérések már egyértelműen jelzik Nicusor Dan előnyét.
Rengetegen szavaznak a diaszpórában – Romániai idő szerint szombaton 10 óráig több mint 246 ezer román állampolgár szavazott külföldön az elnökválasztás második fordulójában – derül ki az Állandó Választási Hatóság (AEP) valós idejű adataiból. Az AEP adatai szerint a romániai idő szerint csütörtök esti urnanyitástól szombaton 10 óráig 246 126 román állampolgár szavazott a külképviseleti szavazóhelyiségekben, írja az Agerpres. Emellett 3139 külföldön élő román választópolgár levélben adta le a szavazatát, így a külföldön leadott voksok száma 249 265…
Veszélyes közelségben Simion árnyéka Félelmetes szöveget tett közzé Simion múlt vasárnap a blogján Mit teszek veletek május 19. után? címmel. Azokról ír, akik nem értenek egyet a nézeteivel, akik szerinte „zavarodottak, irracionálisak és teljesen képtelenek” arra, hogy elfogadják: „a világ nem csak olyan, amilyennek ők látják”. Lehet szépíteni ezen, de botorság – egyértelmű fenyegetésként értelmezhető arra az esetre, ha az AUR vezetője eljut a Cotroceni-palotáig, ahonnan az ország első embereként gondoskodna az ellenséges elemek eltávolításáról. Mert George Simion nem egy csoportként tekintene azokra, akik ellene szavaznak, hanem egyenként számolna le velük. (Ce mă fac cu voi? Individual, nu în grup.) Kijelentése a legsötétebb időket idézi, amikor feketelisták készültek, a rendszer ellenségeinek tartott személyeket börtönbe zárták, munkatáborba vitték, családjaikat kitelepítették… – írja Farkas István.
Elnökválasztás/AEP: az illetékes intézmények minden intézkedést meghoztak a választások tisztaságának és átláthatóságának biztosítása érdekében – közölték pénteken az Állandó Választási Hatóság (AEP) tisztségviselői. A közleményben rámutattak arra is, hogy a Különleges Távközlési Szolgálat (STS) gyakorlatba ültette azokat a követelményeket, amelyeket a választási hatóságok állítottak a választási informatikai rendszer biztonsága és ezáltal a választás zavartalan lebonyolítása érdekében. A kommunikációs és informatikai infrastruktúra működőképes, és a STS szakemberei intézkedéseket hoztak az esetleges kiberbiztonsági kockázatok megelőzésére és elhárítására.
