Román értelmiségiek kifogásolják Bukarest hallgatását az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 70. évfordulója kapcsán. Elmarasztalják a román állami vezetőket amiatt, hogy nem vettek részt a budapesti ünnepi megemlékezésen, valamint nem fogalmaztak meg a történelmi pillanathoz méltó nyilvános üzenetet – írta szombaton a Krónika.ro erdélyi magyar közéleti portál.
Vladimir Tismaneanu politológus, szociológus Facebook-bejegyzésben adott hangot csalódottságának amiatt, hogy a román állam máig nem határolódott el az egykori bukaresti kommunista rezsimtől amiatt, hogy kiszolgáltatta a Szovjetuniónak a Nagy Imre-csoportot. Tismaneanu nevéhez fűződik az a szakértői jelentés, amely alapján Traian Basescu korábbi román államfő elítélte a román kommunista diktatúrát.
A Washingtonban élő 75 éves politikai elemző, a Marylandi Egyetem nyugalmazott professzora az évforduló alkalmából közzétett bejegyzésében éles kritikával illette a bukaresti kormányt és Nicusor Dan államfőt.
Sajnálatosnak nevezte, hogy nem akadt tanácsadó, aki azt javasolta volna Luca Niculescu frissen kinevezett kormányfőnek, hogy október 23-án utazzon el Snagovba, és helyezzen el egy szál virágot Nagy Imre emlékművénél.
Felidézte, hogy az 1958 júniusában Budapesten kivégzett mártír miniszterelnököt és kormánya tagjait 1956 novemberében Romániába deportálták, ahol megfigyelték és folyamatosan vallatták őket. „Hivatalosan politikai menedékjogot kértek, ez azonban arcátlan hazugság. Valójában a Securitate, vagyis a KGB foglyai voltak. A román »népi demokratikus» állam elárulta őket. A demokratikus román államnak ma el kellett volna határolódnia attól a szégyenletes epizódtól, ám nem tette meg” – idézte a portál Tismaneanu bejegyzését. Ebben a politológus aláhúzta: Nagy Imre értékei „ma is élnek”, és szöges ellentétben állnak a kormányzó román Szociáldemokrata Párt „mocskos és kicsinyes érdekeivel”.
A román állami vezetők évfordulóhoz való hozzáállását a transzilvanizmus és regionalizmus eszméjét hirdető Transilvania Noastra – Erdélyünk – Unser Siebenbürgen (TEUS) Egyesület elnöke, Tudor Duica is elmarasztalta – írta a lap. Facebook-bejegyzésében rámutatott, hogy az évforduló alkalmából mintegy 40 ország képviseltette magát Budapesten, Románia jelenléte ellenben észrevétlen volt, és sem Nicusor Dan államelnök, sem a román diplomácia nem tartotta érdemesnek megfogalmazni a történelmi pillanathoz méltó nyilvános üzenetet.
„Éppen Romániának volt különleges oka arra, hogy megemlékezzen 1956-ról. Mert a forradalom nem csupán a magyar történelem része, visszhangja azonnal átterjedt a határon: romániai diákok és értelmiségiek, magyarok és románok egyaránt reménykedve tekintettek Budapestre, a román kommunista rezsim pedig letartóztatásokkal és megtorlással válaszolt. Erdély számára 1956 korántsem mások történelme” – állapította meg Duica.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy Maia Sandu moldovai államfő jelen volt a budapesti ünnepségen, valamint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is üzent.
Az MTI jelentése nyomán
Kapcsolódó:
Marosán Csaba – Nagy Imre és a snagovi villa
Nagy Imre és legközelebbi munkatársai, valamint családjaik számára Snagov (egy Bukarest melletti tóparti település Romániában) az 1956-os forradalom leverése utáni szigetelést, fogságot és kényszerű száműzetést jelentette.
Az 56-os forradalom leverésekor Nagy Imre és csoportja a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült. November 22-én – Kádár János és a jugoszláv diplomaták menlevelében bízva – elhagyták az épületet, de a szovjetek azonnal őrizetbe vették őket, és buszokkal Romániába hurcolták. Románia önként vállalta a fogva tartó szerepet a szovjetek oldalán. Nagy Imrét és családját, valamint a többi politikust (Donáth Ferencet, Losonczy Gézát éa máaokT) a Snagovi-tó partján lévő üdülőkben és villákban helyezték el a Securitate-felügyelete alatt, részben egymástól is elszigetelve.
A román pártvezetés képviselői több alkalommal felkeresték Snagovban Nagy Imrét, hogy vegyék rá korábbi tevékenységének elítélésére és az új Kádár-kormány elismerésére, de Nagy Imre ezt következetesen megtagadta.
Snagovban töltött fogsága alatt írta meg emlékiratait, önéletrajzát (Viharos emberöltő) és a politikai végrendeletének tekintett Snagovi naplót, amelyben elemezte az 1956-os forradalom okait és elutasította a „ellenforradalom” vádját. Írásait a román titkosszolgálat lefotózta és lefordította.
Nagy Imrét és társait 1957 áprilisában szállították vissza Magyarországra, ahol az 1958-as titkos per után kivégezték.
Tisztelet a hősöknek! Emlékük legyen áldott!
A nyitókép és a jelen íráshoz felhasznált fotók Marosán Csaba személyes arcívumából származnak (2019). A Nagy Imrére és mártírtársaira emlékeztető obeliszk 1997 óta áll a snagovi ház előtt, ahol a magyar pártvezetők és családjaik a román hatóságok „vendégszeretetét” élvezték.
