Simon, aki az elit pénzén megnyergeli az antiglobalista szövegeket, nagyon menő. Csak épp a hazaárulás és a magyarellenesség a fő foglalkozása. Az ő országépítő segítsége vagy összefogása nem kell. Túl gyorsan felejt a rajongóival együtt. A háború alatt, előtt, és után is folyamatosan elárulták a magyarokat. Még a szeme sem áll jól, nemhogy amit mond. A dolgok nem ezer évesek, csak nekik kényelmetlen beszélni róla. Akik még a történelmüket is plagizálják, azok nem szeretik, ha ilyesféle dolgokat feszegetnek.
Ökumené román módra. Lelkigyakorlatos zarándoklatra utaztunk, román-magyar papok közösen egy buszon, Rómába. Vagy húsz éve lehetett. A kb. ötven főből mindössze tízen voltak román ajkúak, más-más egyházmegyéből. Idegenvezetőnk, aki szintén pap, eleinte románul és magyarul imádkozott a mikrofonba és magyarázta az úti tudnivalókat. Valahol még csak Temesvár környékén járhattunk, messze volt még az örök város, amikor az idegenvezetőnk azt mondja a magyar kollégáknak a mikrofonba: – Testvérek, könnyebb így mindenkinek, ti úgyis értitek a román nyelvet, ezentúl imádkozzunk csak románul. Így is történt. Ez az igazi testvériség… Khm.
„Krisztusom, mi kell még! Véreim mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!” (Gyóni Géza)
Trumpnak akkora az arca, hogy legalább tizenöt diplomata útlevél kellene ahhoz, hogy beleférjen…
A kereszténység az első skizma óta nem képes egyesülni. Folyamatosan szétmegy. Nem csoda, ha összemegy…
A kibédi székely azért szereti a csíkit, mert a csíki tőle a hagymapalántát is megveszi s a hagymát is…
A múlt század ötvenes éveiben megboldogult †Tamás Ferenc (1920-1994) plébánosként szolgált Csomortánban. Fiatal kántornője egy temetés után szóvá tette: – Ej plébános úr, erőst halnak az emberek… Erre a pap lakonikusan csak annyit válaszolt: – Hagyja el, Ágota, ott hadd halogassanak, hogy mű éldegélhessünk…!
Olyan országnak, mint az USA, aki (a FED-en keresztül) annyi pénzt nyomtat magának amennyit akar, sosem azért volt államkötvénye, mert nem volt elég pénze. Hanem, hogy mások pénzét elvegye. Amit, ha akar, visszaad, ha nem, akkor nem.
Posztmodern Teremtés könyve, első fejezet: „És mondá az Úr Ádámnak és Évának – A kert minden fájáról szedhettek gyümölcsöt, de a mobiltelefonhoz és az Ipodhoz ne nyúljatok…!” Khm.
Fene egye meg ezt a számkombinációt. Sose tudom megjegyezni. Pedig a legegyszerűbbet választottam: három darab egyes. Csak mindig elfelejtem a sorrendet… (Antal Imre)
– Apja, neked volt-e már paranormális élményed? – Igen, fiam. Emlékszem, egyszer anyád azt mondta, hogy igazam van…
A romániai és az európai demokráciára jól jellemző: a lelkes, de e tapasztalattal nem rendelkező fiatalság balga birkaként kóvályog a szellemi vágóhíd felé, elődei keserű tapasztalatából mit sem tanulva.
Szóval az ukrán küldöttség álláspontja szerint az oroszoknak irreális követeléseik vannak. Aha. Emlékszem, egy idő után Bident is a poggyásztéren át szállították fel a gépre, mert neki onnan kevesebb lépcsőfokot kellett megmásznia, ami kevesebb hibalehetőségre adott esélyt.
A múltkor is olyan ideges voltam, hogy a wc mellé ültem, s fölment bennem a pumpa… (Anti bácsi – L’art pour l’art)
Az este elkezdtem számolni a bárányokat, hogy hamarabb elaludjak. Az utolsó erre azt mondja: – Jó reggelt!…
Volt egy hordárom a Bosnyák téren, aki november közeledtével elbúcsúzott, mert ment a sittre. Télen nem volt sok munka ezért bevonult. Féltéglával benyomott egy kirakatot, és kapott 3 hónapot. Tavasszal újra jelentkezett a piacon…
Az ijesztő demográfiai sorvadás láttán a püspök térdre rogyott a kápolnában és így imádkozott: – Uram, küldj a te népednek bölcs vezetőket, becsületes embereket, gyermekszerető házaspárokat, akiknek a Te jóságodba és irgalmadba vetett hite megmenti ezt az országot, és elmozdítja az agyonnyomó pénzeszsákok és a nemzetre települő tunyaság hegyeit… Könyörülj rajtunk, Uram! És Isten még aznap éjjel válaszolt neki álmában: – De hiszen küldtem. Több tucat ilyen gyermeket küldtem, de egyiket sem engedték megszületni!…
Elég csak azokat a fogakat megmosni, amelyeket hosszú távon meg szeretnél tartani…
Hosszas nyomozás és keresgélés után rátaláltam a feleségem szeretőjének fényképére. A személyimben.
Korunk tele van parancsolási vággyal és szegény a szeretetben, képtelen felfogni a szolgálat és a közjó értékét, tele van törékeny bizonyosságokkal és hamis igazságokkal, inkább haraggal, mint irgalommal van átitatva, oly gyakran inkább bosszúra vágyva, mint megbocsátásra: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” (Lk 22,31-32)
Több helyen olvashatunk arról a Szentírásban, hogy Jézus bárkába szállt a tanítványokkal együtt vagy nélkülük. Néhány évvel ezelőtt fürdőző gyermekek a Genezáreti-tóban egy roncsra bukkantak; a konzerválódott hajótest kiemelése után megállapították: Jézus korabeli halászbárkát rejtettek a habok.
A bárka rekonstruált modelljét ma is meg lehet tekinteni egy tóparti múzeumban. A Genezáreti-tó a Föld legalacsonyabban fekvő édesvizű tava, 22 kilométer hosszú, legnagyobb szélessége 13 kilométer, legmélyebb pontja 43 méter. A nyolcvanas évek végéig a tó látta el ivóvízzel és öntözővízzel is az országot:166 négyzetkilométernyi vízfelületéből egy centiméternyi vízréteg – mintegy egymillió köbméter víz – biztosította Izrael lakosságának napi vízszükségletét. A tavat ennek köszönhetően az ország vizeskancsójának is nevezik.
Péter az irgalom és a szeretet, a szeretetközösség és a meghallgatás misztériuma. Egy halász, aki rosszul kalkulál; aki zaklatott, ha egész éjjel a tengeren nem fog egyetlen halat sem; aki aztán a túlsó oldalon kiveti a hálókat egy idegen puszta szavára. És végül megérti, hogy aki beszél hozzá, az az ő Mestere. Péter egy bűnös, akinek megbocsátottak: ő a kiválasztott, aki mielőtt örvendezett volna, keservesen sírt, miután elárulta az Urat. Mint Júdás. De ő sír. Sírt. Könnyeiben rejlik minden misztériuma. És ott van az egyház misztériuma. Ezek a könnyek talán országának kulcsai. Ezek Péter és misztériumának kulcsai: egy olyan törékenység, amely éppen azért erőteljes, mert nem a saját fényével ragyog. Egy szikla, még ha nem is volt az. Éppen ezért erősít meg mindannyiunkat a hitben. (Paolo Ruffini)
Vajon a görögdinnyében miért nincs kukac?…
Az erdélyi magyarság legnagyobb része inkább erősen konzervatív, különösen a székelyek. Tehát valószínű, hogy ezek az emberek kb. annyira ímmel- ámmal támogatják az RMDSZ-t, mint amennyire látszólag ímmel- ámmal az RMDSZ képviseli az ő érdekeiket..khm.
Annyi lesz a fizetésem, hogy tíz év múlva se tudom elkölteni…
Van honnan szólni, csak nincs hová…
Hittanórán kártyáztunk. Úgy gondoltuk, a hátsó padban így jobban telik az óra. Mikor elkezdtünk volna belejönni, a pap észrevette, és megkérdezte, beszállhat-e? Kihívott minket a katedrához, és elkérte a paklit. Alaposan összekeverte a kártyákat, majd bejelentette, hogy ő kezd. Fogta az első lapot, kettétépte, majd szólt, hogy én jövök, utána a barátom. Így téptük szét, szépen, egymás után az egész paklit. Aztán a plébános bejelentette, hogy mivel elfogyott a kártya, folytatjuk a hittanórát…
Bárkinek megváltozhat a véleménye, ezért a múltat felhánytorgatni nem szabad. Igaz elfelejteni sem. Vettem a fáradságot és megnéztem két Cseaucseszku alatt készült román történelmi filmet. (Vitéz Mihály, Vlad Ţepeş) Nagyon szépen bemutatja a császári udvar aljasságát, ahogy kihasználja az itt élő népek közötti ellentétet. A románoknak még sem esett és esik le, hogy nem a magyarok az ellenség, hanem az osztrákok. (Ma pedig a Nyugat.) Miért? Mert félnek, hogy ha Magyarország felvirágzik, akkor a szomszédos népek visszacsatlakoznak, és újra kialakul egy politikai és gazdasági nagyhatalom Közép-Európában. Ezt Nyugaton nagyon nem szeretnék.
… És úgy vezet ez a Konklávé című filmhez, hogy ott is nagyjából ezzel a nívóval találkozhat a néző. Megkapjuk itt mindazt, amit a mai magyar közélettől is megkapunk. De semmi többet. Ármánykodás, helyezkedés, aljasság, egymás lejáratása, izzó gyűlölet. A Sixtus-kápolnában ugyanaz történik, mint a világban, ezt állítja ez a film, ez az üzenete. Jó, rendben. Nem kizárt, hogy ez (is) történik. Nekem nincsenek illúzióim. A baj itt azzal van, hogy ennek a filmnek ezen kívül az égadta világon semmi más mondandója nincs. Illetve ami van, a végső csavar, a „cliffhanger”, az viszont olyan, mintha egy gender-aktivista találta volna ki az Auróra nevű szórakozóhely kerthelyiségében. (Győrffy Ákos)
A mosonmagyaróvári piarista iskola igazgatói szobájának ajtaján ez a felirat állt: „Ha gondod van, gyere be, s mondd el! Ha nincs, mondd el, hogy’ csinálod!”
És az új konklávé viccei:
– Az egész világon két személyt szoktak két harmaddal megválasztani: Orbán Viktort és az új pápát…
– Hogyan imádkozik egy pápaválasztó bíboros: – Uram, add, hogy rajtam keresztül működjön a Szentlélek Egyházadban…!
– Komám, má látom a füstöt! – Milyen színű? – Há fehér! – S a pápa?…Khm. Színesbőrű vagy sem, nem ez itt a kérdés. Engem inkább az gondolkoztat el, hogy az Egyház a világon az utolsó valóban „demokratikus” és meritokratikus intézmény. Pápa lehetsz egy nagyon szegény családban születve is (mert a jelenlegi pápa is egy szegény chicagói családból származik), de vezető politikus, pláne államfő vagy kormányfő már rég nem. Pedig az egyházban nincs demokrácia. Jézusnak és a sátánnak nem ugyanannyit ér a szavazata…
Egy jónevű oktató cégnél mérlegképes könyvelőket képeztek. A vizsgán eredményhirdetéskor mondja a vizsgabiztos: – Az ön dolgozata elégtelen. Kívánja megnézni? – Igen, válaszolja a diák. Megnézi, majd azt mondja: – De kérem, hiszen ez elégséges! Erre az elnök: – Tényleg? Fizet ötvenezer forintot, s akkor nem kell megismételnie ezt a félévet.
A beilleszkedéshez nem szükséges beolvadni… Khm.
Az oroszok kemény szankciókra számíthatnak: nem kapnak sem uránt, sem gázt, sem olajat, sem elektromos áramot Svájcból, bogarakat kell enniük, Putyin kétszer meg fog halni, és még tíz évig nem lesz tárgyalóképes az ukrán vezetés, akinek szavára és aláírására adni lehet. Talán szívderítőbb a forgatókönyv, ha Zselé, a túléléséért cserébe személyi védelmet kér Putyintól… Khm.
Negyvennyolcas kiállítás volt a Hadtörténeti múzeumban. A festményen egy osztrák dragonyos fejsebéhez kapva aláhanyatlani készül a lováról. A csoportban valaki megkérdi: – Hát ez mit csinál? Mire az idegenvezető: –Mobiltelefonál…
