PublicisztikaSzépirodalom

Toborzó

Sebestyén Péter írása

Szergej zsebébe csúsztatta a slusszkulcsot, majd fogasra akasztotta zakóját. Ahogy reggeli kávéját szürcsölgette, tekintetével végigpásztázta az ablaka alatt kígyózó suhancok üres, félelemmel teli tekintetét. Arra gondolt, hogy ezeket a legénykéket ő most a biztos halálba küldi. Pecsétes papírt kapnak arról, hogy joguk lesz ágyútöltelékké válni.

Kinn az egyik nyírfaágról varjú lebbent tova. Karcos károgása a többieket is portyára hívta. A vlagyivosztoki erdők fölött felhők gyülekeztek. Alig talált rést a nap is, hogy sugarát valahogy kituszkolja sötét árnyuk alól.

Az ezredes szippantott egyet szivarából, majd megnyomta a csengőt: – Lehet jönni…!
– Hogy hívnak? – kérdezte az elsőt?
– Ivan. Ivan Kuznyecov.
– Hány éves vagy?
– Tizennyolcat töltöttem februárban.
– Betegség, testi fogyatékosság?
– Nincs.
– Család van?
– Most járok egy lánnyal.
– Majd írsz sms-t neki. Jövő hétfőn gyülekező a Körzeti Katonai Kiképzőben. Elmehetsz.

A megszeppent fiú fejét meghajtva enyhén biccentett, majd sietős léptekkel elhagyta az irodát.

Az ezredes arra gondolt, ha nyűg is ez az eljárás, neki mégiscsak karrier. Minél több embert előállít, s meggyőz, és rábír arra, hogy teljesítsék az elnöki rendelet, neki annál nagyobb dicsőség. És a hazának is. Bele sem gondolt abba, hogy meghalni küldi ezeket a tapasztalatlan fiatalokat. Neki könnyen ment, mert a tiszti iskola elvégzése egyben a katonaság is volt. Húzós helyzet, halálveszély sohasem fenyegette. Mostanáig jól is alakult az élete. De amióta a mozgósítás beindult, egyre másra kapja a fenyegető leveleket, ismeretlen telefonhívásokat, melyek rendre azzal végződnek, hogy „ki leszel nyírva!”, „elkaplak te rohadék!”, „megbűnhődsz majd, amiért fiamat elragadtad a családtól”, meg ehhez hasonlók.

Valójában nem is vette komolyan a fenyegetéseket. Sőt kéjes örömmel játszott el a gondolattal: mi lenne, ha lelőnék őt is? Vagy öngyilkos lenne. Akár többször is. Arra ébred, hogy golyók vannak a mellkasában. Milyen hangzatos cím lesz majd az ellenzéki lap, az Orosz tűzbalesetek ukrán minisztériuma weblapján, amint hiteles források közlik a szenzációt: a kemény orosz tiszt négyszer is megpróbálta lelőni magát, de csak mellkason találta el. Aztán felhúzta magát egy kötélre és kiugrott az ablakon.

Az első lövés csak bemelegítés volt. Biztosra akart menni, s még halántékon is megpróbálta. Mondjuk, Nicolas Cage, vagy valaki más majd készít róla egy filmet ezzel a címmel: Makarovval, négyszer. A japánok külön elismerést adnak az ilyen bátor öngyilkosnak, aki ennyire elnyújtja a halál érzését…

Megtévesztő álhírnek is jót tenne, hogy erősítse az ukrán propagandát, íme, az orosz tisztek megkapták jótetteik jutalmát. Háromszor szerettük volna, hogy öngyilkos legyen, de egyszer sem találtuk otthon. Más higgadtabb lapok és szakértők már gyanút fognának ilyen hősiességen, mondván: ennek nagyon kivégzés szaga van. Ha Sztecskin lett volna és sorozatra állítja, majd megtámasztott háttal süti el a fegyvert, akkor még azt mondhatnók, hogy jó, elfogadom. De így, Makarovval, ez azért túlzás. Röhej. Ilyen magas szinten bűvészkedni, s még lefejezés után le is hajolni, hogy a fejét megcsókolja. Na azért ez már sok. És még szelfit is készít előtte. Miközben ukrán sehol a környéken. Aztán jönnek az igazságügyi szakértők, és mindent a legnagyobb rendben találnak. Azt fogják írni a jelentésben, hogy ez csak kezdő öngyilkos. Az orvos minden kétséget kizáróan megállapította, hogy álmában állt le a légzése. Puszta véletlen baleset. De maradnak tisztázandó kérdések. Négy lövés öt fegyverből. Ment a késsel, megbotlott, s hátba szúrta magát… Búcsúlevél nincs. Még a vészhelyzetieket sem hívta fel azelőtt: vigyázat, megöngyilkolom magam!… Vagy kilőtte a teljes tárat, sikertelenül? Aztán megpróbálta még egyszer? Égésnyomok nincsenek, szokatlanul nem a homlokának vagy a szájába illesztette a pisztolycsövet. Az is furcsa, hogy ellenségről nem tudnak, barátai jó szándékú, családcentrikus embernek ismerték. Akkor vajon mitől lett ennyire stresszes? Egy katona így végez magával? Nem látott gyalog galoppot? Vagy „ötöst a szádra ne vedd!”…? Egyszerűen ez nem hihető. Furcsa és gyanús. Más szóval bizarr. Szokatlanul lehangoló.

Szergej épp a listát nézegette, hányan vannak még, akiket toborozni kell. Hirtelen egy rakéta süvített el a lakópark felett, majd kisvártatva éles csattanás hallatszott. A légnyomástól kirobbantak az iroda ablakai és nagy csörömpöléssel hulltak alá.

A nyomozók négy golyót találtak az ezredes mellkasában. Az asztalfiókban egy csőre töltött Makarov feküdt. Csöve hideg volt.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb