Beszélgetőtársam, Pakot Tamás bácsi kezdetben szabadkozott, hogy öreg, hogy elég rozoga, mert megviselte az idő – 1928-ban született, életének 93. évében jár –, többfajta betegség is kínozza, de azért szívesen elmesélne egyet és mást az életéről, amely egyáltalán nem szűkölködik váratlan és izgalmas fordulatokban. A történetekkel nincsen semmi baj, előtolakodnak az emlékezetből. Vannak olyan mozzanatok, amelyeket napra-órára pontosan fel tud idézni.
Olykor azonban kissé elmosódik a kép, de arra valók a fennmaradt dokumentumok, a fotók, a hivatkozások, a már mások által felfedett élettörténetek, a rögzített történelem folyása, hogy kiegészítsük, pontosítsuk az egyéni sors alakulását… Tovább
Az archív felvételek a Pakot-család fényképalbumából valók
Simó Márton
