A Korondon született költő, szerkesztő immár kilenc éve nincs köztünk. Majla Sándor (1960. október 14. – 2015. augusztus 3.) mindössze 55 évet élt. Sokoldalú tevékenységet folytatott, de ennek ellenére sem került be a fősodorba, úgyhogy halványuló része maradt a székelyföldi és az összmagyar kulturális köztudatnak. Jó lenne egyenleget vonni, jó lenne emlékezni és emlékeztetni erre az életútra.
Néhány barátjával, ismerősével beszélgetve felvetődött bennünk, hogy össze kellene gyűjteni kötetbe a hozzá kapcsolódó emlékeket és dokumentumokat. Jó lenne összefoglalni az életét, s ha monográfiát nem is, de emlékkönyvet illene összehoznunk, összehozniuk azoknak, akik ismertük/ ismerték, olvastuk/ olvasták műveit, vagy pályatársai voltunk/ voltak a félmúlt irodalmi életében a múlt század nyolcvanas éveitől a mostani, a 21. század második évtizedéig.
Laczkó Csaba mérnök-vállalkozó középiskolai éveiben padtársa volt a költőnek. Barátságuk a későbbiekben is megmaradt, olyannyira, hogy a rendszerváltozás után közös vállalkozásaik voltak. Az Ablak Kiadó Kft. nem működhetett volna Laczkó hathatós közreműködése nélkül, illetve nem alakult volna ki az az irodai bútorzat értékesítésével is foglalkozó „üzletág” sem, amely hosszú időn át fenntartotta a kulturális – könyv- és folyóiratkiadási, irodalomszervezői – tevékenységeket.
Majla Sándor első versei 1976-ban jelentek meg nyomtatásban, az akkori Ifjúmunkásban. Forráskötete Szavak pírja címmel az 1989-es rendszerváltás idején látott napvilágot, egy olyan időszakban, amikor a minőségi költői bemutatkozásra nem figyelt kellőképpen az olvasói társadalom; 1990-ben Ablak címmel kisebbségtudományi folyóiratot indított, amelynek nemzetközi visszhangja volt; ezekben az igényes folyóirat-lapszámokban a litvánokkal, a vajdasági, kanadai, ausztriai és kárpátaljai magyarokkal, a hollandiai frízekkel foglalkozott. A 90-es évek elején, amikor még nem jöttek létre a hazai magyar irodalom új intézményei, Fagyöngy címmel öt alkalommal jelentetett meg antológiát az erdélyi költészet és próza élvonalából válogatva, amellyel bebizonyította, hogy kisvárosban, Székelyudvarhelyen is lehet maradandót alkotni. Kiadói elvei túllépték a generációs határokat, integrálni próbált szerkesztőként – egy ideig Egyed Péter (1954-2018) is segítette – , ebben a folyamatban a szülőföldhöz való ragaszkodás és a minőség vezérelte. Az ezredforduló után több gyermekverskötete jelent meg, állandó munkatársa volt a honi és külföldi gyermeklapoknak, megalakulásától kezdve (1990) együttműködött a Hazanéző című folyóirat szerkesztőségével.
Illés Lajos zenésítette meg egy lemeznyi költeményét. Legutóbb a Firtos Közművelődési Egylet antológiájában szerepelt (2014), illetve 2015 tavaszán Békéscsabán lépett fel utoljára a nyilvánosság előtt, Németh Viktor énekes-zeneszerzővel. Ebből a gyümölcsöző kapcsolatból egy DVD-nyi anyagot rögzítettek, amelyet a közeljövőben terveztek kiadni. És itt végetért a kezdeményezések sorozata, megtört a pályaív…
Feltételezhető, hogy kötetekben és folyóiratban meg nem jelent írásai jelentősen bővítik az alkotói hagyatékot, komoly értéket képviselnek, amennyiben közkinccsé válhatnak.
Tisztelettel kérjük a barátokat, az ismerősöket, a pályatársakat, hogy szolgáljanak újabb adatokkal, küldjenek visszaemlékezéseket, dokumentumokat – képeket, újságcikkeket, személyes vallomásokat – a tervezett könyvhöz, amelyet a költő halálának 10. évfordulójára kívánunk a 2025-ös évben megjelentetni.
