Nem hittem, legendának, túlzó román nacionalista hőzöngésnek tartottam azt az állítást, hogy Budapest 1919. augusztus 4-én történt megszállásakor felvontak volna egy bocskort a magyar parlament épületére. Utánaolvastam, és rájöttem, hogy egyes nyomtatott kiadványokban és – hol máshol?! – világháló bugyraiban már régóta felbukkannak a kapcsolódó hivatkozások. Magyar és román nyelven egyaránt, de több mint bizonyos, hogy világnyelveken is találni utalásokat.
Hiteles szemtanú részletes beszámolóját olvashattam nemrégiben arról, hogy annak idején miként is került román bocskor a budapesti országház tetejére. „A szemtanú pedig nem más, mint Marcel Olteanu tábornok, aki a magyar főváros román megszállása alkalmával Budapest katonai kormányzója volt, és akit a végsőkig legyengült, hadsereg nélkül maradt Magyarország lerohanásának „hőstette” után a Mihai Viteazul katonai érdemrend harmadik fokozatával tüntettek ki (a „bravúr” kapcsán a „nemzetegyesítő” neve csak azért kerülhetett ismét elő, mert – mondjuk így – az országban a hősök száma meglehetősen korlátozott). Ezt Bogdán Tibor tette közzé bő öt évvel ezelőtt… Tovább
A derék katona Fekete ölyv című könyvében kedélyesen elmeséli, hogy mekkora élményt jelentett számára a román bocskor a magyar parlament tetején. (Ez a kötet egyébként .pdf formátumban is felbukkan a neten, akinek kedve/ ideje van, s tud románul, beleolvashat: ITT) Nos, mindez úgy történt, hogy az országház elé hegyivadász szakaszt rendeltek ki, a főbejáratot pedig egy Iordan nevű, „fekete, vézna, de nagyon lelkes” oltyán szakaszvezető őrizte, akit „ha nem is nagyon bosszantott, de azért idegesített” a parlament tetején lobogó piros-fehér-zöld zászló. A szakaszvezető azon töprengett, hogy lecserélné a magyar zászlót a század lobogójára, csakhogy ezt kevésnek találta, erre még a tiszti étkezde mindenese is képes lenne – gondolta.
Olyasmit kellene tenni tehát, ami jó ideig emlékezetes maradna románok, magyarok előtt, és ami méltó bosszú lenne Románia részéről… És ekkor Bivolaru káplárral együtt felmászott az országház tetejére, félárbócra eresztette a magyar lobogót, a zászlótartó tetejére pedig, „amolyan sapkaként” felhúzott egy bocskort, hagyva, hogy a bocskorszíj szabadon lebegjen a levegőben. „És jó ideig ott díszelgett Budapest égboltján a félárbócra eresztett magyar zászló, tetején a román bocskorral” – emlékezett vissza Olteanu, aki nem kis elégtétellel állapította meg, hogy a látványt megkövülve bámulták a budapesti lakosok. A román városparancsnok – akinek tábornokként elvileg valamiféle magasabb végzettséggel is rendelkeznie kellett volna – rendkívül büszke volt az egész magyar nemzetet megalázó, minősíthetetlen gesztusra, amelyben a románokat „vaskézzel fogva tartó, a napfénytől is megfosztó, arrogáns és zsarnoki rendszer teljes összeomlását látta”, azét a rendszerét, amely „mindvégig rettegett” a románoktól. Könyvében valósággal dicshimnuszt zengett az elkövetőkről, „ihletett és zseniális ördögöknek” nevezte, a keblére ölelte és megcsókolta volna őket – ám csupán egy csomag cigarettát adott „a román hadsereget, az egész román népet megtestesítő két rongyos katonának”, akik, anélkül, hogy képesek lettek volna szavakba önteni, pontosan tudták, „mekkora is Nagy-Románia, hol lehetnek a román szellemiség végtelen határai” – írta a román tábornok.
Hogy kerültek a Lenin-fiúk a Felsőházba?
Hajlandók-e betiltani a budapesti Parlament előtti román soviniszta gyűlést? – tette fel az írásbeli kérdést Novák Előd egy Fb-bejegyzésben, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke és frakcióvezetője. [Sajátos helyzetet jelent a mai magyar bel- és kölpolitikában, a közhangulatban, hogy EU-parlamenti képviselőjük, dr. Borvendég Zsuzsanna megnyilvánulásai a brüsszeli porondon – a Szuverén Nemzetek Európája (ESN) képviselőcsoportban – igen gyakran közel állnak a szélsőséges román nacionalistákat tömörítő választottak véleményéhez,megnyilvánulásához és törvényhozási gyakorlatához!]
Tisztelt Belügyminiszter Úr!
Miután Orbán Viktor a soviniszta George Simiont támogatta a román elnökválasztáson, felbuzdultak a magyarellenes erők, és már a magyar Parlament elé szerveznek gyűlést a hazánkat kirabló román hadsereg 1919. augusztus 3-i budapesti bevonulásának évfordulóját ünnepelve. Ez jogszerűen betiltható pl. a gyülekezési törvényben előírt esetre, „a magyar nemzet (…) méltóságának a megsértésére” hivatkozva, ezt szorgalmazza a Mi Hazánk, és nem tartunk elfogadhatónak olyan bűnpártoló rendőrségi asszisztálást, mint amilyet az LMBTQP-felvonulásnál láttunk.
1916 nyarán Románia belépett az első világháborúba az antant oldalán, és támadást indított Magyarország ellen. Erre válaszul, miután a román hadsereget sikerült visszaszorítani, 1916 december 6-án a Központi Hatalmak csapatai, köztük magyar huszárok, bevonultak Bukarestbe. Ez a győzelem jelentős katonai és politikai fordulatot jelentett a világháborúban; mégsem szervezünk Bukarestbe ünnepséget, hasonlóképp a mostani román provokációnak sem szabad teret biztosítani a Mi Hazánk szerint.
A gyűlést szervező román soviniszta eufemisztikus közleményével ellentétben a hadseregük 2019-es bevonulása korántsem „egy lecke volt emberségből és civilizációból”, hanem a magyar történelem egyik legsötétebb eseménye. A nemzetközi történelemírás is elismeri, hogy emberség helyett inkább a kegyetlenkedés, a katonai túlkapások és a hazánk kirablása lennének erre a megfelelő jelzők. Példaként utalok Brian Cartledge angol történelemírónak az alapvetően tárgyilagos Trianon-könyvére, amelyben a szerző nem tudott elmenni a románok kegyetlenkedései mellett szó nélkül, sőt több oldalon át részletezte azokat, pl. amikor a közbiztonság helyreállítására hivatkozással összehívták, majd alattomosan karóba húzták a magyar csendőröket Budapesten a nagy „emberség” jegyében. A mostani gyűlés nyilvánvaló célja a román megszállók „embersége” előtti tiszteletadás helyett Magyarország és a magyar nemzet provokációja.
Raffay Ernő történész a Kárpátia Stúdió által kiadott könyvében (Erdély 1918-1919-ben) a Magyarországot Győrig elfoglaló és a levéltári források szerint durván kirabló román hadsereg dicstelen tevékenységét is bemutatta. Nemcsak a hadsereg számára szükséges anyagokat rekvirálták, hanem a polgári lakosság javait is elvették. Kegyetlenkedtek a munkássággal (a botbüntetést is bevezetve), miközben a nemzetközi propaganda céljából saját fotósaikkal olyan képeket készíttettek és tettek közzé az antant sajtójában, ahol szegény budapesti gyerekeknek csajkában ételt osztanak. Ez dokumentálva van Mardarescu román tábornok eddig csak románul megjelent, 1922-es memoárkötetében (Eliberarea Transilvaniei si ocuparea Budapestei, azaz Erdély felszabadítása és Budapest elfoglalása). A magyarországi fosztogatások hírei eljutottak Párizsba, a békekonferencia vezető politikusaihoz, emiatt még a győztes nagyhatalmak is több, Bukarestbe küldött diplomáciai jegyzékben megintették a román kormányt.
Ha már az 1947-es párizsi békeszerződésből eredő holokauszt-kárpótlás a mai napig is szerepel kiadásként a magyar állami költségvetési törvényben (évről évre nagyobb összeggel, hiszen az emelést ellenző módosító javaslatomat mindig leszavazza az összes többi párt), akkor ennyi erővel Románia felé is élhetne jóvátételi igénnyel a magyar kormány – hajlandóak-e erre? Ez egy megfelelő diplomáciai válasz is volna a román provokációra, hogy nem érdekük feszegetni a Budapestre való bevonulásuk történetét. Raffay Ernő becslése szerint az 1919 őszén visszavonuló román hadsereg legalább 30-40 ezer vagon rablott holmit szállított el magyar és volt magyar területekről.
A meghirdetett román soviniszta gyűlés jogszabálysértő, ezért kérem, hogy a gyülekezésről szóló 2018. évi LV. törvény 13. §-a alapján szíveskedjenek azt megtiltani (és bár normális esetben nem kéne külön kérnem, de utána meg is akadályozni) elsődlegesen azért, mert sérti a magyar nemzet méltóságát, másodlagosan a közrendet, harmadlagosan pedig a közbiztonságot is, ahogy azt a BRFK-nak küldött levelemben részletesebben is kifejtettem.
Tisztelettel:
Novák Előd,
a Mi Hazánk országgyűlési képviselője
Kapcsolódó:
Magyarország román megszállása
A Magyar Nemzeti Múzeum teljes, románok általi kifosztását 1919. október 5-én csak egy amerikai tábornok, Harry Hill Bandholtz gyors intézkedése, a múzeum katonai védelem alá helyezése mentette meg attól, hogy ott tárolt műkincseink is „egyesüljenek” Romániával. No meg lovaglópálcája is sokat segített, amivel kizavarta a román katonákat a múzeumból. Isten áldja a tábornok emlékét, no és szobrát is a Szabadság téren!…
