A negyedik adventi gyertya az örömet jelképezi. Pál apostol arra int bennünket, hogy mindig örvendezzünk. Adventben különösen érvényes ez a biztatás, hiszen az ad alkalmat az örvendezésre, hogy “Az Úr közel!” (Filippi levél 4,5) Közel van időben, ami azt jelenti, hogy minden megtörtént már, aminek végbe kellett mennie az üdvösségünk érdekében. A következő nagy esemény Jézus Krisztus másodszori visszajövetele lesz. (Így kell értelmeznünk a Jelenések könyve azon kijelentését is, hogy “az idő közel van”. Jel. 1,3) Aztán az Úr közelségének van egy lelki érteleme is.
A Szentlélek olyan közel hozza hozzánk Jézus Krisztust, hogy valóságosan érezhetjük a jelenlétét a mindennapjainkban. Mi lehet ennél nagyobb öröm? Isten Fia van mellettünk, az oldalunkon, a segítségünkre. Ennek az isteni jelentlétnek gyakorlati következményei vannak, amelyben naponként meg kell erősíteni magunkat. Egyik praktikus módja a megerősödésnek az, hogy mindig meg kell keresnünk azt, ami örömre ad alkalmat, mert van ilyen. Valószínűleg nem is egy. Egyszerű pszichológia: ha valaki jót keres, jót talál; ha rosszat keres, azt is megleli. Aki pedig örömet talál, az örömet is szerez. Ha valaki tele van örömmel, az szívesen okoz másoknak is örömet. Advent negyedik vasárnapja tehát legyen a megtalált és továbbadott örömök alkalma!
Drótos Árpád, református lelkipásztor, Manhattan
