Székelyudvarhely – Kiállítás Olajos István (1915-1944) munkáiból

Csütörtökön, 2025. június 5-én, 18:00 órakor kerül sor a Kossuth Lajos utcai Képtárban, Olajos István székelyudvarhelyi születésű képzőművész sajnálatosan rövid, de igencsak figyelemre méltó életpályája alkotásaiból nyíló emlékkiállítás megnyitó eseményére.

Az életművet Lőrincz Ildikó művészettörténész méltatja. A kiállításmegnyitón közreműködik: Samu Etel Imola és Samu Janka Tímea. Házigazda: Miklós Zoltán-István múzeumigazgató.

A mély emberábrázolásról, művészi egyszerűségről és kiváló színértékelésről tanúskodó alkotó fennmaradt életműve július 22-ig tekinthető meg hétköznapokon 9–17 óra között a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Kossuth Lajos utca 42. szám alatti Képtárában.

Olajos István a Barabás Miklós Céh fiatalokból álló csoportosulásának, a Tizenötöknek egyik alapító tagja volt. Székelyudvarhelyen született 1915. december 2-án. Félárván nevelkedett; anyja mosással, alkalmi munkával teremtette elő taníttatásának költségeit. 1934–40 között (egy év megszakítással) végezte el a Kolozsvárról Temesvárra költöztetett Szépművészeti Iskolát. Első ízben 1939-ben, majd 1941-ben a Barabás Miklós Céh fiatal művészeinek kiállításán jelentkezett. Mint a céh tagja, később is részt vett a szervezet kiállításain. 1941-ben a budapesti Műbarát, 1943-ban a kolozsvári Méhkas Diákszövetkezet tárlatain láthattak alkotásaiból. Lírai finomságú, többnyire kisméretű képei (tájak, portrék, aktok) olajban, pasztellben és akvarellben készültek. A francia posztimpresszionisták, mindenekelőtt Van Gogh művészete hatott rá. A főiskola elvégzése után a Szilágy megyei Füzesszentpéterre került rajztanárnak, majd a kolozsvári Malom utcai román gimnáziumban helyettes tanárként rajzot, művészettörténetet, számtant és honvédelmi ismereteket tanított. Mellette rendszeresen látogatta Felvinczi Takács Zoltán művészettörténeti előadásait, doktorálni készült. 1944 őszén SAS-behívót kapott, amelynek értelmében Désen kellett jelentkeznie. Nem kellett bevonuljon, tanártársával már visszafele tartott Kolozsvárra, ám 1944 októberében a Maniu-gárdák garázdálkodása idején ismeretlen tettesek a fejérdi erdőben meggyilkolták. Kolozsvári lakása érintetlen maradt 1945-ig, majd a dési nagybátyja képeinek egy részét eladta Gy. Szabó Bélának, akinek a hagyatékában, Ferenczy Miklós református lelkész gondozásában maradt meg a legtöbb Olajos-munka. Emlékkiállítását 1993-ban szervezték meg Kolozsváron. Erről a kiállításról írták akkor: „… a képek többsége akvarell, a szerző csendéletet, tájképet, arcképet, faluképet jelenít meg – a korabeli kritika szerint – „kevés színnel, de annál több színbenyomással”. Akvarelljei a két világháború közötti időszak hangulatát idézik, azt a szellemiekben gazdag periódust, amely gazdasági válság, elvándorlás stb. ellenére világszerte magas szintű kultúrát teremtett. A festő erdélyi tájat, falusi házakat, embereket életképszerűen ábrázolt, igyekezett a pillanat megragadására, képei a posztimpresszionizmus hatására utalnak. Pasztellel és olajjal megfestett tájkivágásai, képszerkezetei, a nézőpontok megválasztása, a kontúrok biztonsága nagymestert ígérő tehetségre vall.” Műveit további három emlékkiállításon mutatták be Kolozsváron (2005), Székelyudvarhelyen (1999) és Magyarlétán (2023).

A Haáz Rezső Múzeum közleménye nyomán

A Múzeum fenntartója