A Népszínháznál ismerkedtünk össze, itt lettünk barátok, játszótársak. Tíz évig koptattuk együtt az eget rengető deszkákat. Két kép az életünkből. Az egyik a Cinka Panna előadásból, hatszor „vizionálták” az elvtársak, nehogy valami áthalásos szöveg legyen benne. Mi pedig mindig azt a változatot énekeltük nekik, amelyiket hallaniuk kellett, az előadáson mindig az eredeti szöveget.
Szívből ment a játék, omlott a közönség. Más világ volt. A másik kép a Szeressük egymást, gyerekek című vidám zenés darabból, lassan mondom, hogy mindenki hallja: 100-szor játszottuk. Kora reggel olvastam felesége, Erzsike bejegyzését, hogy elment az Embere. Megdöbbentem, ez nem tréfa, elment a jó ember, a mi Sinka Nácink. Nehezebb lesz a Székelyföld egy magyar röggel. Isten veled, Ignác!
Könyvtári beszélgetések – emlékidézés
Még a koronavírus-járvány, a bezártság idején próbálkozott a kultúra terén jelentkező űrt betölteni Szőcs Endre, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatója, akkor készített egy beszélgetés-sorozatot Udvarhelyszéken, illetve a székely anyavárosban élő személyiségekkel. Ezek a „mélyinterjúk” ma már kordokumentumok.
Sinka Ignác (1952-2025) életútját a videó megtekintésével idézhetjük, aki kortársunk volt, mindvégig következetes ember, kiváló pedagógus és kultúraszervező:
A Jóisten adjon örök nyugodalmat Neki!
Drága Ignác, feledhetetlen alakításaid és vállakozásaid emlékeit szívünkben őrizzük!