Székelyszentmiklóson tartanak ünnepséget Farkas Árpád (1944-2021) Kossuth-díjas költő, publicista, szerkesztő, műfordító tiszteletére 2026. április 18-án, szombaton. Ugyanekkor megemlékeznek a falu másik jeles szülöttéről, Tiboldi István (1793-1880) unitárius tanítóról, költőről is.
Az ünnepi program első része 11:00 órakor veszi kezdetét a Karsay József Kultúrotthonban. Üdvözlőbeszédek hangzanak el, majd Simó Márton író, szerkesztő Milyen lovat akart Farkas Árpád? című előadása hangzik el, Szakál Anna pedig Tiboldi István helye és szerepe a korabeli erdélyi közöségekben címmel vázolja fel Tiboldi életútját. Az előadások közt a székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói Farkas Árpád verseket szavalnak. 12:00 órakor a templomkertben felavatják és megáldják Tiboldi István emlékkövét és a pályáját ismertető információs táblát, 13:00 órától szeretetvendégséget tartanak a papilak épületében, illetve annak udvarán.
Érdeklődni, bejelentkezni Bálint Sándor úrnál lehet a (+4) 0726-268657-es telefonszámon.
Tiboldi István Székelyszentmiklóson született unitárius földműves családból. Tanulmányait Siménfalván kezdte, majd a székelykeresztúri algimnáziumban, később a kolozsvári kollégiumban folytatta. Itt elvégezte a teológiai tanfolyamot is. Negyedszázadon keresztül Szentgericén tanított, kántorizált. Betegségére hivatkozva 1844-ben lemondott szentgericei tanítói állásáról és hazaköltözött Székelyszentmiklósra. Kevés ideig gazdálkodott, majd Nagykede és Kiskede közös iskolájában tanított még 35 évet. 86 éves korára Jakab Elek a Néptanitók Lapjában így köszönti régi tanítómesterét:„Tiboldinak valódi hivatása volt a költészetre, kivált a vígra, elmésre. Verseiben gondolat volt, a szép eszmék, élc és nemes humor, játsziság és megkapó fordulatok, verselése könnyű, szépen folyó, népies, nyelve és rytmusa magyaros”. Első verseiben Zrínyit és Gyöngyösit utánozta. Bennük az ige igével, a főnév a főnévvel, a rag ugyanazzal a raggal rímelt. Későbbi versei Kisfaludy Sándor hatását tükrözték. A költőt Kriza „öreg bárdusnak”, Benedek Elek „öreg trubadurnak”, Kozma Zoltán „Nyikómente öreg prófétájának”, Rédiger Géza „parlagon maradó őstehetségnek” mondta. Tiboldi a székelységet csaknem faluról falura bejárta, elmondva előttük verseit és népdalait, kipuhatolva tőlük meséiket, a tündérregéiket, mondáikat, följegyezve sajátos szójárásaikat, a közmondásaikat és a tánc közötti versecskéket. Tiboldi István életét távoli, eldugott falvakban töltötte, a tanítványainak ő maga készített fagyalbogyóból „tentát” (tinta), anyanyelve mellett kitűnő latinos volt, verseket irt latinul, de cigányul is jól tudott, mi több nagyszerűen is verselt ezen a nyelven – írja róla Jakab Elek.
A Farkas Árpád Egyesület közlése nyomán
