Mármint a választáson. És szintén átestek ezen az európaiak is, mindannyian, akik bent vagyunk az EU barakkjában. Nyilvánvaló, hogy volt némi izgalom menetközben. Amikor helyhatósági és EP voksolás zajlik, mindig elgondokoztat minket, hogy vajon lesz-e érdekképviseletünk, s az milyen lesz? Akárcsak az államelnöki és a román parlamenti választások során is, ami ugye ezzel a járással még nem zajlott le, továbbra is előttünk van… Aggódunk, mert fogy a román e kies honban, de fogy ám a magyar is.
A legutóbbi népszámlálás alkalmával kiderült, hogy mennyien vagyunk, alig haladjuk meg a milliót – az ország 6,6%-a, 1.002.151 lélek vallotta hozzánk tartozónak magát 2021-ben – , aztán van a társnemzetnek is diaszpórája (mintegy 5,6 millió), de van nekünk is (nagyjából 320 ezer). Ugyanekkor 16.883.857, azaz 88% románajkú állampolgár él idehaza. A rendszerváltás pillanatában azt állítottuk, hogy a romániai magyar összlétszáma 1,7 millió fő volt.
A romániai magyarok a kisebbségi magyarok legnagyobb csoportja, Románia legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbsége. A 2021-es népszámlálás szerint 1 002 151 fő. A mai Erdély középső és nyugati részén (Erdélyi-medence, Partium, Bánság) élő magyarok mellett külön csoportot alkotnak a székelyek és a moldvai csángók. A székelyek Erdély keleti részén, Székelyföldön élő magyar népcsoport. Létszámuk körülbelül 700 ezer fő. Egyesek szerint feltehetően a hunok leszármazottai. Kultúrájukat és bizonyos mértékű különállásukat mind a mai napig megőrizték. A moldvai csángók a Moldvában élő magyar nyelvű népcsoport tagjai, akik vallási szempontból a moldvai katolikus lakosság részét alkotják. Számuk ma 62 ezer körülire tehető, ami a moldvai katolikusoknak mintegy egynegyede (25,8%-a)… Tovább
Úgy a románok, mint a magyarok térfelén jelentős a természetes fogyás, csökken a születések, ugyanakkor növekszik az elhalálozások száma, hiszen a pályakezdő generáció jelentős része külföldön kíván beilleszkedni, és pár év múltán az átmeneti munkavállalást és boldogulást gyakran felválja a letelepedési szándék. Célország a mai Magyarország is, de Nagy-Britannia, Dánia, Hollandia, Svédország, Németország, Ausztria, Írország, Kanada és AEÁ is vonzó sokak számára. Jól nézünk ki, hiszen ez a kontingens jelentős, arányaiban majdnem olyan komoly, mint a több mint két éve dúló háború miatt Ukrajnából folyamatosan menekülő embertömegé, ahonnan a 41 millióból mintegy 5 millió tartózkodik menekült- vagy immár letelepedetti-státuszban az EU különböző országaiban… Romániában békesség van nagyjából, mégis nagy az elvágyódás a jobb élet reményében…
Szóval ez az Európa, s az Unió, már nem az a hely, ahová vágytunk, s ahová bevettek anno. De itt valahol a hazánk. A nagyobb. A kisebb. S ez a még kisebb, amelyről azt mondja román felebarátaink jelentős része, hogy nem is létezik.
Ami a székely megyéket illeti: megnyugodtam. Maros, Kovászna és Hargita megye tanácselnöki és helyi közigazgatási – városi és községi – szinteken a „kezünkben maradt”. Többnyire RMDSZ-es, azaz a legnagyobb érdekszövetség által támogatott független jelöltek nyertek polgármesteri funkciókat, bár nem ártott volna ezen a körön belül sem, ha több fejet látunk a politikai hirdetéseken a kampányidőszakban. Alig-alig volt olyan község vagy város, ahol három-négy jelöltből kellett választanunk. A tömbben. A tömb peremén – Marosvásárhelyen – jelentkeztek a többségiek is, de szerencsékre, megoszlottak az erők, sőt, a románok közül ott sokan a jelenlegi megye- és városvezetésre szavaztak, magyarokra. Megnyugtató volt még az RMDSZ szatmári szereplése, maradnak a magyar vezetők. Kicsit fájó, hogy Biharban ezalkalommal is működött a professzionális és már-már hagyományos magyar-magyar széthúzás. Az eredmény nyilvánvaló.
Nem akarok részletes és mélyreható számadatokkal előhozakodni, megteszik azt az országos orgánumok és a szakosított kutatóintézetek. Még annyit, hogy szűkebb pátriámban megnyugtató eredmények születtek: új polgármester – jórészt frissült tanács – lesz Székelyudvarhelyen, s a megye élére is fiatalos lendülettel tevékenykedő, népszerű elnök került Bíró Barna Botond személyében.
Tekintse meg Farkas Antal felvételét:
Ha nem indul a videó, akkor ITT is megnézheti!
Elmondhatom, hogy: Hajrá Udvarhely! Hajrá Hargita megye! Hajrá Székelyföld! Hajrá Erdély!… S hajrá Románia!… Teszem ezt abban a reményben, hogy a többségi oldalon is frissült egyet a mezőny, leszámítva az aranyos pártot, amely hozza demagógiát, illetve a hagyományos szélsőjobbos, olykor a fasisztoid demagógiát is… Reménykedni lehet a szebb jövőben.
Nyilvánvaló, hogy átnéztem a magyarországi fejleményeket is. Bár egyre nehezebben tudok tájékozódni. Erős a jobb média-hegemóniája. Aztán erős a liberális félremagyarázás is. Érkeznek az MTI hírei. Nyilván, azok hivatalosan megszűrt, száraz, semleges szövegek. Ott van az Origo, mint kormányközeli vezérhajó, ráfűzve megannyi egyéb kisebb vidéki és szakosított médium… Kevesebb a mocskolódás, és ismét nagyobb a felvillantott női mellek száma.
Talán nincs is annyi kebel a maradék Magyarországon, de gyarapítják a felhozatalt import celebek és sztárok képeivel, lehet az AI-vel is „csináltatni”, hogy a férfinép tekintetével hadd nyalogassa a képernyőt, vagy nézegesse kívülről a befőttesüveget… Kell ide némi józanabb szemlélet a HVG-től, másfajta hozzáállás a Magyar Hangtól, s akkor talán…
A vármegyék maradtak Fidesz-KDNP-s kezekben, néhány megyei jogú város és megyeszékhely ellenzéki vagy független. A főváros billeg még. Bár sikerülne Vitézy Dávidnak megszereznie utólag párszáz „elrontott” szavazatot. Hátha. Jót tenne a fővárosnak és a kormánynak, talán a népnek is.
Hogy milyen lesz az EP-képviselők mezőnye, az még titok számomra, több az új arc. Ezt a furcsa, majdhogynem gejzír-szerű felszínre-törést, amelyet a Magyar Péterék produkáltak, egyáltalán nem bírom. A tapasztalat nulla, s olyan garnitúrát mozgat, amely külföldről, a versenyszférából jön, illetve abból – a viszonylag fiatal és agyonképzett – masszából táplálkozik, amely jórészt kozmopolita, és úgy érzi, hogy megcsömörlött a hosszas Fidesz-KDNP érától.
Én a Mi Hazánk csapatát támogatnám, el tudnám képzelni, hogy összecsiszolódva a mai koalícióval, megteremti a majdani többség és a profi, nemzetérdekű kormányzás feltételeit. Mert bármennyire is fájdalmas – nagyjából egyidős vagyok magam is a Fidesz alapító vezérkarával, az a csapat, amelyben anno fociztam Ős-Tusványoson, azaz Bálványosfürdőn, egy barátságos meccsen 6:3-ra kikapott a „fiúktól”, akkor a később „piros lappal” távozó Fodor Gábor és az „örök” Orbán Viktor volt igen veszélyes számunkra, akár tíz-tíz gólt is rúghattak volna nekünk fejenként, de megelégedtek azzal, hogy stílszerűen „csak” történelmi vereséget mértek ránk, az erdélyi ad hoc diákcsapatra – , fel kell készülnünk a nyugger-korszakra a Fidesszel együtt, amikor már csak mesélünk és írjuk az emlékiratainkat…
És a „vén Európa”?!… Mintha kezdene magához térni, és jobbról megerősödve képes lesz a nemzetek és a népek érdekeit szolgálni. Talán kevesebb migráns, kevesebb fegyvervásár jut ránk fejenként. És kisebb lesz a háborús veszély.
Egy semleges Ukrajnát képzelek el, ahonnan kivonulnak a megfigyelők és a kiképzőtisztek, s kezdetét veszi az újjáépítés. Látni szeretném a hipermodern mezőgazdasági gépeket a tehervagonok platóján, amint hosszú szerelvényeken vontatják őket Volhínia meg Dnyipropetrovszk, Odessza felé. Látni szeretném az aknamentesítő, a multinacionális út-, híd- és felhőkarcoló-építő cégek, az önkéntes nemzetközi munkásbrigádok megjelenését azokon a hatalmas mezőkön. Jó lenne leszokni az oroszok piszkálásáról. Én a sokszínűségre, a népek és nemzetiségek, a vallások kavalkádjára gondolok, amelyet az a hatalmas állam ma még képes összetartani. Úgy-ahogy. Nem bíznám a rendcsinálást sem a NATO-ra, sem az ENSZ-re, mert csak világfelfordulás, világrendetlenség, további békétlenség lenne belőle.
Így nézhet ki az EP a választások után – előrejelzés – apróbb változások még elképzelhetők.
Fő a béke. Fő az egyetértés. Bízzunk a többségi akaratban. Hátha. Bár vannak olyan anomáliák, amelyeket kénytelenek vagyunk elszenvedni.
Romániában, Magyaroszágon, Olaszországban „vittek be” olyan képviselőt, aki épp börtönben vagy vizsgálati fogságban ül.
Konkoly ez. De kiszórható. Ha van eszünk hozzá.
Írásunk a továbbiakban frissül!
