Kárpát-medenceKultúraNéprajzTörténelem

Huszonöt éve hunyt el László Gyula professzor

Elmélete mérföldkő volt a magyar tudományos életben

Az igen tehetséges kamasz László Gyula kiváló rajzkészségére korán felfigyeltek, rajziskolába is járt. Egyik első mestere így emlékezett: „Egy alkalommal egy kisfiút küldtek hozzám, akinek rajzai között egy-két olyan remek kompozíciót találtam, hogy az első pillanatra azt hittem, hogy Székely Bertalan-másolatok.”

A későbbi régész művészi pályára készült, kitüntetéssel végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Párizsban, Londonban, Rómában, Firenzében, Velencében is megfordult, ám Leonardo rajzainak tanulmányozása után feltette magának a kérdést: „Mit keresel te László Gyula a művészetben?” Pedig tanárai, kortársai szerint neve már kezdő művészként fogalom volt… Tovább


László Gyula egyetemi tanár, kezében A honfoglaló magyar nép élete című könyvével 1944-ben. Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti fényképtár

László Gyula (1910-1998) Elemi iskoláit Kőhalomban és Kolozsváron végezte, 1928-ban Budapesten érettségizett. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanulmányait 1933-ban fejezte be. Tanárai közt olyan neves művészek voltak, mint Rudnay Gyula, Réti István, Csók István, Glatz Oszkár, Lyka Károly. A továbbiakban művészettörténetet, néprajzot, magyart, földrajzot és régészetet is tanult. 1935-ben a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt dolgozott gyakornokként a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumban gyakornokként, majd a Nemzeti Múzeum középkori osztályának vezetője volt. 1940–1949 között Kolozsvárott volt egyetemi tanár. Székelyföldön népdalokat tanult, fejfákat, bútorokat rajzolt, festett. Ezenkívül kortársairól mintegy 600 portrét rajzolt és festett. Megtanulta a bronz-, kő-, és faszobrászatot, valamint a terrakotta- és éremkészítést is. Miután visszatért Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítások ügyeivel foglalkozott, 1957 és 1980 között a budapesti tudományegyetem tanára, tanszékvezetője volt. 1980-ban nyugdíjba vonult. Az 1960-as évek közepén dolgozta ki a kettős honfoglalás elméletét. Az 1990-es években gyakran járt Erdélyben, körutakat tett, körútjai során számos helyen tartott történelmi előadásokat, egyik 1998-as körútja alkalmából érte a halál Nagyváradon, éppen amikor már Sepsiszentgyörgyre indult volna újabb előadást tartani. (A Wikipédia nyomán)

Élő Székelyföld Munkacsoport

László Gyula emlékezete

László Gyula Digitális Archívum

László Gyula: Emese fia – Álmos

 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb