Korábban írtunk arról, hogy A vigasz hangjai címmel jelent meg Simó Sándor tiszteletes újabb kötete. Ezzel a 79 beszéddel, amely a 690 oldalas könyvben található, kárpótolni szeretné a híveket, azokat a családokat, amelyek a 2020-as és a 2021-es esztendőben veszítették el hozzátartozójukat, s a különleges járványügyi helyzetben nem volt mód a méltó búcsúra, hiszen voltak olyan temetések, hogy mindössze 4-6 ember lehetett jelen a sírnál.
A kötet bemutatójára vasárnap, június 18-án, a vasárnapi istentiszteletet követően került sor a Kriza János Szeretetotthonban.
Ugyanakkor – tudtuk meg a szerzőtől – újra kiadták korábbi könyvét is, a válogatott beszédeket, prédikációkat és méltatásokat tartalmazó Lélekkenyér című munkát, amely a nagy érdeklődésre való tekintettel időközben elfogyott.
A könyv szerkezetéről és a lelkész hozzáállásáról sokat elárul dr. Tódor Csaba írása, amelyet egy korábbi publikációnk alkalmával közöltünk. Most Gál Zoltán Gagyban szolgáló lelkész ide kapcsolódó sorait mellékeljük.
A vigasz szavai
Óriási megtiszteltetés és egyben hatalmas öröm számomra, hogy Simó Sándor legújabb prédikációskötetét ajánlhatom a kedves olvasók figyelmébe. Simó Sándorral közel két évtizednyi barátság és lelkészi munka köt össze Unitárius Egyházunk szolgálatában. Még teológiai hallgató koromban ismertem meg, mint Homoródjánosfalva lelkészét, akihez legátusként mentem egy pünkösd alkalmával. Aztán a Gyepesben töltött segédlelkészi szolgálatom alatt gyakran találkoztunk a Homoród mentén, különféle baráti összejöveteleken. Bár azóta ő Székelyudvarhelyen végez szolgálatot, én pedig Gagyban, igyekszünk legalább időnként személyesen is találkozni, és tapasztalatainkat megosztani egymással.
Egy olyan embert ismertem meg benne, aki őszinte, megbízható, és hiteles, aki kiáll igaza mellett, és nem változtatja véleményét a széljárás szerint. Nem azt mondja, amit a beszélgetőpartner feltétlenül hallani kíván, hanem amit ténylegesen gondol a világ dolgairól vagy éppen egyházunk életéről. Szerető családapa, közösségi ember, hivatástudattal megáldott lelkész, és jó barát. Így tudnám röviden összefoglalni azokat a személyiségjegyeket, amelyeket én megismertem benne.
Ma Simó Sándor temetési prédikációit tartja kezében a kedves olvasó, amelyeket székelyudvarhelyi lelkészként mondott el. A temetési prédikációk lelkészi munkánknak a legnehezebb és legmélyebb érzelmi töltettel rendelkező szertartásai. Sokszor nagyon nehéz megállni a koporsó mellett, és szavainkkal megsimogatni a gyászolók lelkét, vagy legalábbis kísérletet tenni arra, hogy Isten közelségét közvetíteni tudjuk az élet legnagyobb traumáját átéltek felé. Mégis az a mi hivatásunk, hogy a vigasz szavait tolmácsoljuk, és Isten szeretetét hirdessük – aki az életet adja, és az elmúlásban sem hagy magunkra. A temetési prédikáció bár az élőknek közvetíti Isten vigasztaló szavát, mégis kapcsolatban kell lennie az elhunyt életével, jellemével, személyiségvonásaival. A jelenben mondjuk, képet alkotva a múltról, és tovamutatva a jövőbe, egy számunkra még ismeretlen világba. Unitárius temetési prédikációink teológiai szempontból különböznek más, keresztény felekezetekétől, mégis Isten szeretetét és jelenlétét hirdetik. Isten a halál után is velünk van, mert lelkünk az Ő örök közelségében él tovább.
A temetési prédikációkban a szerző gondosan választja meg a bibliai alapgondolatot, személyesen az elhunyt életére szabva azokat. A prédikáció nála valóban igehirdetés, ugyanis a bibliai alapgondolatot több részre bontva kapcsolja a megboldogult életének történéseihez és jelleméhez, párhuzamot vonva a bibliai üzenet és a befejeződött földi élet között. Prédikációit olvasva olyan érzésünk támad, mintha a több ezer évvel ezelőtti gondolat a 21. századi ember életéről szólna. Talán azért, mert sok körülmény megváltozott az ezredek során, és több ismerettel rendelkezünk ma a világmindenségről, azonban lelkileg nem sokat fejlődött az ember. A koporsó mellett arra a sérülékeny teremtményre irányul figyelmünk, aki szomjazik Istenre, mint a boldogság és biztonság forrására egy egyre boldogtalanabb és bizonytalanabb világban.
A szerző gondosan választja ki a legszebb verseket, amelyek még inkább kiemelik és hangsúlyozzák a Szentírás üzenetét. Minden temetési beszédnél röviden ismerteti az elhunyt életrajzi adatait, így számos emberi sors elevenedik meg szemünk előtt, a maguk nehézségeivel és kihívásaival, a beszédhez illesztett búcsúztatókban pedig a különböző emberi kapcsolatok tárulnak fel.
A temetési prédikációk teológiai szempontból is nagyon jelentős alkotások, mert egyrészt gazdagítják unitárius prédikációirodalmunkat, másrészt vigaszt nyújtanak a gyászolóknak egy megterhelt és fájdalommal teljes időszakban, valamint a keresztényi értékeket próbálják fenntartani és megőrizni egy posztmodern korban.
A legnagyobb tisztelettel ajánlom minden kedves olvasó figyelmébe ezt a könyvet, és kívánom, hogy általa is érezzék meg gondviselő Istenünk szeretetét és vigasztalását!
A mostani kötet végére egy statisztikai áttekintést is elhelyeztek a szerkesztők, amelyből kiderül, hogy 2020 végén 1680, 2021. december 31-én 1598 hívet tartottak számon a Székelyudvarhely Belvárosi Unitárius Egyházközségben. 2020-ban 23, 2021-ben 21-et kereszteltek. A fogyás számottevő.
„Bár – mondotta a tiszteletes – az az igazság, hogy a koronavírus-járvány miatt megtorpantak az esketések, újabban – 2022/2023-ban – azonban érzékelhető, hogy többen kérik az esketési szertartást, mint a bezártság két évében, többen jelentkeznek keresztelés végett, de így is 40-50 fős a fogyás. Mindent el kell követnünk, hogy a fiatalok itthon maradjanak és gyermekeik is idehaza szülessenek meg, itt nevelkedjenek.”
Az egyházközségben igen élénk a gyülekezeti élet, a hét minden napján történik valami, igyekeznek minden korosztályt idecsábítani, vonzó és sokoldalú programokat szerveznek minden korosztálynak. Az egyház épületei rendben vannak. A soron következő pályázatuk segítségével pedig be kívánják fejezni annak az épületnek a felújítását, amelyben ezt az eseményt tartották, a Kriza János Szeretetotthon nagytermét, színpadot, az öltözőt, illetve a konyhát fogják rendbe tenni. A tető felújítása, a mellékhelyiségek kialakítása, az ablakok és a hőközpont cseréje a közelmúltban már megtörtént.
Mind a két kötet megvásárolható a lelkészi hivatalban.
A fotókat Simó Márton készítette
Élő Székelyföld Munkacsoport
