CivilszféraKultúraRólunkSzékelyföldVidék

Huszárbál Városfalván

Ünnepélyes és felszabadult rendezvény volt

Nyolcadik alkalommal került sor a huszárok idén kissé megkésett, városfalvi kosarasbáljára pénteken, február 24-én este. Böjtben járunk, de ez – lévén szó protestáns többségű vidékről –  itt nem volt akadály. Demeter Zoltán huszárkapitány, aki egyben a Homoród-menti Hannover Huszárok Egyesületének vezetője is, szeretettel köszöntötte az egybegyűlteket, majd bejelentette a népnek, hogy a vendégek fogadása és a kulturális műsor után kezdődik a mulatság java, a közös, hajnalig tartó ének és tánc.

Az ajtónál fogadták a vendégeket és mutatták az ültetési rendet

Vendéglátóként alaposan kitett magáért a most Homoródalmásra bejegyzett, de városfalvi honossággal bíró, itt „laktanyával” rendelkező csapat, és ezen kívül mindenki hozott ezt-azt a kosarában, ételt-italt, amellyel nemcsak hozzátartozóit, hanem a környezetében ülőket és a hozzájuk „odatévedőket” is megkínálhatták.

Minden földi jó van a huszár kosarában – étel és ital bőven jut. Aztán kiderült hamarosan, hogy csákót nem nagyon, de kalapot a nők is viselnek olykor.

Jelen volt Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke – aki Városfalván nőtt fel, és ma is idevalósinak vallja magát, bár immár néhány éve székelyudvarhelyi lakos – , Jakab Attila, Homoródszentmárton község polgármestere. Mindketten a hagyományok elsajátításának és gyakorlásának fontosságát hangoztatták beszédükben.

Az alelnök azt is bevallotta, hogy lélekben mindig városfalvinak érzi magát

Bíró Barna Botond köszöntőbeszédében kitért arra is, hogy a megye részéről kötelességüknek érzik az ilyen civil kezdeményezések támogatását. Tavaly komoly segítséget juttattak az egyesületnek, amely összegből négy teljes huszáröltözék készült. Az alelnök még elmondta, hogy ma is szükség van arra a találékonyságra, furfangra, amely a huszárhagyományok segítségével elsajátítható.

Legalább három huszár mindig ott állt a bejáratnál és irányította a népet…

„Könnyűlovasság vagyunk – mondotta – , amely gyorsan alkalmazkodik a harci helyzethez és meglepi az ellenfelet.” Az ilyen magatartásra, a rugalmasságra, a jó szellemi és fizikai erőnlétre a hétköznapi életben is nagy a szükségünk, hiszen a külső valóság, a többség, a nagyvilág legtöbbször ellenünk dolgozik.

Hamarosan mindenki elfoglalta a helyét, kezdett megtelni a terem. Ezt követően pedig a kapitány úr ismertette az est műsorrendjét.

Jakab Lázár falufelelős, községi tanácsos is történelmi példákat idézett, illetve elmondta, hogy a környék ünnepei ma már el sem képzelhetők a huszárok jelenléte nélkül. Szép öltözékükkel, katonás mozdulataikkal emelik egy-egy megemlékezés, fesztivál vagy más seregszemle rangját, de máskor is „hadrafoghatók”, ha a hétköznapokban segíteni kell, közös munkával viszik elébb a környék falvainak életét, gyűjtenek, építenek, takarítanak, rendeznek, mozgósítanak.

Az énekesnő és a kapitány már az ajtóban megtalálják egymást – nem csoda, hiszen mindketten homoródalmásiak.

Sorbán Enikő zenetanár, népdalénekes illő éneklése zárta a színpadi eseményeket, majd a gyergyóremei tánccsoport előadása következett, akik a „földön” járták – azaz a nagyterem bejáratánál meghagyott placcon mutatták be páros- és legényes táncaikat – , tegyük hozzá, hogy beleéléssel és a közönség nagy-nagy örömére.

Ezek a lányok készültek valamire. Aztán hamarosan viszontláttuk őket párjaikkal együtt odalent a táncban.

Aztán – amikor lejárt a legényes – béhúzták a nótát, és előkerült egy főszereplő a jövőből. Kicsi huszárleányka. Úgy legyen, hiszen, ha felnőnek ők veszik majd át a stafétát az „öregektől”. De addig is… Márpedig mi, akik most fungálunk, még vének nem vagyunk, csak valamivel nagyobbak, mint a gyermekek és az unokák.

Azt szokták mondani, hogy teltház. Itt is így volt, sokan eljöttek a szomszédos településekről, hiszen „nagy a legénységi állomány toborzókörzete”, de azért maradt valamekkora mozgástér ahhoz, hogy ki-ki felkeresse pár szó erejéig az ismerőseit és váltson velük pár szót, megkóstolja a kosaruk ígéretes tartalmát… Később a „civilek” is táncra perdülhettek.

Lőrinczi Botond, a városfalvi tiszteletes és Jakab Lázár falufelelős koccintanak a találkozás örömére. Rendszeres napi kapcsolatban állnak, de most megadják a módját. A rágót azonban el kellett távolítani a csákóról, mert nem tartozik a huszárok felszereléséhez. Az Unicum is csak átmenetileg… Az asszony, az más.

Kóla, csipsz és Szabó Ferenc a kép előterében – minden vágyunk az, hogy ezek a pillepalackok és zacskók is elveszítsék a szerepüket ilyenkor – ha kitöltik kancsókba az üdítőt, az ásványvizet, s az egyetmást, akkor jobban látjuk egymást, kisebb a vizuális szennyezés…
A gyergyóremetei lányok is megtalálták a helyüket

Vannak valami „vasak” is a helytörténeti gyűjteményben. Elképzelhető, hogy ezelőtt is lehettek itt „igazi” huszárok.

Írásunk a továbbiakban frissül!

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb