EgyházÉlet-módKultúraPublicisztika

Itt, Fölcsíkon…

Sebestyén Péter írása

Hajdanában errefelé vendégeskedett egy más vidékről származó kolléga és, ha már itt járt, prédikált egyet az évfolyamtársa templomában. Először járt itt, nahát akkor, hadd szóljon. Elcsodálkozott mindenen, és azon is, hogy a hívek értetlenkedő tekintettel néztek rá. Pedig ő oda volt s vissza, milyen ez a csíki vidék.

Finom lelkéről téve tanulságot, a kifejezésekkel is finomkodni akart a szószéken is: „Kedves testvérek, szép a táj itt, Fölcsíkon, de hideg”. Bele sem gondolt, hogy nem mindegy a csönd vagy a csend, a föl vagy a fel, a szög vagy a szeg, a -ször vagy a -szer… A Szeredára vagy neadj’isten Szeredán, már rég rossz irány. Meg hát történelmileg ugye, le is út, fel is út. Olyan, hogy Fölcsík, …nos kacagás nélkül nem állja meg az idevaló, konok székely. Különben föl leszel függesztve, akarom mondani: felakasztva. De hagyjuk a feketehumort…

Csíkszenttamás távlati képe – A fotó a község honlapjáról való

Itt, Fölcsíkon is áldott jó emberek élnek, akik „tudnak” magyarul, emellett meg magyarok és katolikusok is. Ha hallgatagok is, ha egyszerűek is, de szívük tele van jósággal, tiszta és jó szándékkal. S ha valaki ki tudja nyitni azt a szívet, s alelket, ömlik belőle a szeretet. Amikor plébániát kell takarítani, nemcsak magukat hozzák, hanem surlószert, törlőkendőt, vödröt, rongyot is hozzá. Ha valaki nem tud segíteni, pálinkát küld, vagy süteményt. Van, aki pánkót süt, töltelékes káposztát csomagol, üdítőt, kekszet tesz le az ajtó elé egy szatyorba, és azt üzeni, én most ennyivel tudok besegíteni. Az egyik asszony elviszi a függönyöket, s délre ki is mossa. Visszahozza szárazon, kivasalva. A férfiak egymásnak szólnak, és máris kaszálják a sarjút, szedik az almát, gyűjtik össze a hullomást a kertben.

Itt, Fölcsíkon a katolikus szülők gyereke kiokosodott az állami szolgálatban, és a rendőrségre hívatta a papját, az idézésben meg egyházjogi kódex-idézetekkel kérte számon, miért nincs náluk román mise. Csak elfelejtette a főnökével aláíratni a papírost, s nem tett se pecsétet se iktatószámot rá…

Fonás (1933) – Fotó: Vámszer Géza

Itt, Fölcsíkon szemfüles és nyerészkedő vállalkozók parkokat és egyházi temetőket vállalnak ki takarításra és kaszálásra, felszámítva a kocsi kopást, a titkárnőt, a damilt, egy napra három munkásnak 750 lejt számolva fel, úgyhogy egy temetőtakarítás a három nap alatt kb. kilencezer lejre jön ki. Jó “‘biznic” ez. S a közösség jó fejőstehén. Uniós szabvány. Csurran is, cseppen is, mint az állami projektek licitjénél. Plusz Putyin miatt még negyven százalékos drágulás. Hiszen már egy liter étolaj is tizenöt lej, s egy „borkány” zakuszka meg húsz…

Itt, Fölcsíkon egy Amerikából visszaköltözött felső tagozatos gyerek elámult, hogy minden ötven perc tanítás után szünet van, és közben értelmes dolgokról is tanulnak az iskolában. Sokkal könnyebb volt a beilleszkedés. Nem úgy, mint a tengeren túl. Ahol egész nap osztották a semmit, s itták az energiaitalt.

Itt, Fölcsíkon az elemi iskolások már hosszú hajjal mehetnek iskolába, annyira, hogy még a szemük s a fülük sem látszik. Aztán amikor a tanár egy kicsit rendreutasítja, akkor mosni kezdik minden nap, s kérik a gumit szüleiktől reggelente, hogy tudják copfba kötni. Legalább így szembe lehet nézni a lurkóval.

Itt, Fölcsíkon a 92 éves néni most is ragyogó szemmel meséli, hogy lány korában, amikor Bernády György, néhai megbecsült marosvásárhelyi polgármesternél, városépítőnél szolgált, a ház protestáns asszonya megkérte, menjen fel az emeletre, s a vitrint szépen törölje meg. Akkor döbbent rá, hogy az üveg mögött egy gyönyörű Mária-kép lapul, amely előtt minden reggel, szolgálatba indulás előtt Bernády hosszasan imádkozott…

Itt, Fölcsíkon a frissen sült menyecske első főzése előtt így fohászkodott az úrhoz: Én Istenem, jó Istenem / legyél szíves, súgd meg nekem, / hogy a tárkonyos pityókalevesbe / kell-e peterzselyem?…


Sebestyén Péter plébános, szentszéki tanácsos, író, publicista f.é. augusztusától, hosszas marosvásárhelyi állomásozást követően, új egyházközségben, Csíkszenttamáson szolgál. A népes és mondhatni színkatolikus községben új kihívások, és talán még nagyobb feladatok várják. A Jóisten adjon neki erőt, egészséget, töretlen hitet és kitartást, hogy feladatait hűséggel és szeretettel tudja ellátni! És maradjon ideje arra is, hogy folytathassa irodalmi és publicisztikai tevékenységét, azt a többlet-vállalást is, amelyet portálunkon és az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport háza táján szokott végezni! (A Szerk.)

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

"Ezt is ajánljuk"
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb