EgyházKultúraVallás

Szamárháton a Paradicsomba

A keresztény ember végcéljáról

Nem szeretünk meghalni. Pedig állítólag az életben a legbiztosabb a vége… Mégis mindenünk tiltakozik az elmúlás ellen: a vágyaink, az élni akarásunk, alkotásaink, terveink, elvárásaink, újratervezéseink. És „műveinket” is örökkévalónak hisszük. Házunk sosem dől össze, virtuális buborékjaink nem pukkadnak ki, az áruk nem fogynak el, a villanyt nem oltják ki soha, a levegőben mindig lesz oxigén, folyamatosan lesz, aki szeressen, lesz, ami élményt nyújtson, a kamra nem ürül ki, a boroshordó csapját sosem kell elzárni… Itt akarjuk felépíteni a tökéletes társadalmat. Mert ez a biztos. A halál után már… ugyan. Vagy ki tudja…

Eközben meg szeretteink naponta hullanak ki mellőlünk, tele vannak a média híradásai halálhírekkel, ugyanakkor mi rezzenéstelenül élünk tovább, mintha míg a világ tartana az élet. Annyira megszoktuk már a halált – most épp a járványnak is köszönhetően –, hogy nem ijeszt meg. Oltasd be magad, hanem meghalsz. Mondhatnánk: s ha nem, úgyis… Tovább

Sebestyén Péter személyes honlapja

 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb