Érdemes szemügyre venni a szabadelvű világ gyökértelenné tevő, érzékenyítő abszurditásait is, amikor nem szabad nevén neveznünk a dolgokat, a személyeket, a valóságot. Olyannyira megszállta ez a felfogás a verbális teret, hogy szinte foglyai lettünk. Már nem mondhatjuk ki valamire azt, ami. Amikor nem beszélhetünk családról, férfiról, nőről, amikor a kismama helyett terhes embert kell mondani, s az iskolai bukás helyett késleltetett sikert, amikor valakinek a népcsoportját, származását nevén nevezed, akkor rasszista vagy.
A történelemhamisításig fajuló nyelvi és szellemi „mítosztalanítás” már attól sem riad vissza, hogy átfesse a festményeket, átírja a klasszikus verseket, regényeket, zenei műveket, nehogy valakik érzékenységét sértsék… Tovább
