Az MMA Kiadónál frissen megjelent kötetét 20266. június 13-án, szombaton 16:00 órától dedikálja a szerző. A két világháború közötti magyar irodalom egyik ünnepelt sztárírója mind az anyagországban, mind Erdélyben Nyirő József volt. Később azonban, egészen a rendszerváltásig – több sorstársáéval egyetemben – még a nevét sem volt ajánlatos leírni.
A 97. Ünnepi Könyvhét háromnapos eseménysorozatán az MMA Kiadó sátránál – 54-es stand – Lakatos Mihály mellett az érdeklődő olvasók és vásárlók találkozhatnak Papp Istvánnal, Bán Andrással, Kincses Károllyal, Kovács Ágnessel, Skardelli Györggyel, A. Szabó Magdával, Illyés Máriával, Jánosi Zoltánnal, Kondor-Szilágyi Máriával és Nagy Borbála Rékával. További részletek ITT olvashatók!
A kommunista kultúrpolitika hiába iparkodott még az emlékét is kilúgozni generációk emlékezetéből – 1990 óta ismét az egyik legolvasottabb (immáron) klasszikusunk, akinek az életműve fölött – főleg politikusi szerepvállalásai okán – ádáz vita zajlik szakmai berkekben évtizedek óta. A székely lelkület és a székely táj nagy krónikása olyan könyvekkel írta be magát a magyar irodalom történetébe, mint többek közt a Jézusfaragó ember, A sibói bölény, az Uz Bence vagy a Madéfalvi veszedelem. Sikereit az is fémjelzi, hogy a színházak mellett az akkor még gyermekkorú magyar filmgyártás is fölfigyelt rá; az elbeszéléseiből készült Emberek a havason című filmmel fiatal rendezője, Szőts István a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Biennálé-díját hozta el. Nyirő 1945 után emigrációba kényszerült, Spanyolországban hunyt el szegénységben, hamvait – végakaratának megfelelően – 2012-ben szállították haza Székelyudvarhelyre, nem kis közéleti csinnadratta közepette. Lakatos Mihály az életmű alapos ismerője és kutatója, jelen – nemegyszer ironikus hangvételű, de végig olvasmányos – esszéivel és tanulmányaival nem csupán esztétikailag elemzi Nyirő könyveit és helyezi irodalomtörténeti kontextusba a helikoni írónemzedék jeles alakját – de az életút legmeghatározóbb mozzanatainak feltárásával igyekszik minden olyan tévhitet, előítéletet is szétoszlatni a személye körül, amelyek beárnyékolták sajnos a műveket is, melyekért azonban a közönség mindmáig rajong.
Nyirő személye körül jelenleg is cirkusz van Romániában
A higgadt irodalomtörténészi megközelítés mindenképp jót tesz az író utóéletének és megítélésének. A székelyudvarhelyi Nyirő József- és Wass Albert-emlékművek, illetve utcanevek eltávolítását kéri egy aradi civil szervezet. A Vexler-törvény (2025/241) egy szigorú romániai jogszabály, amely kibővíti a fasiszta, legionárius, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetekre, szimbólumokra és cselekményekre vonatkozó tiltásokat. A törvény betiltja az ilyen ideológiák népszerűsítését, a holokauszt tagadását és a szélsőjobboldali személyiségek köztéri kultuszát. Többek között az erdélyi születésű Octavian Goga (1881-1938) költő, publicista, politikus életművét is új megvilágításba helyezi ez a törvény, hiszen közismertek azok az intézkedések, amelyeket miniszterként annak idején a romániai zsidók ellen foganatosított, de az elfajult „nemzeti hitvallás” szépirodalmi alkotásaiban is jelen van.
Kis és nagy ügyekről, publicisztikáról, jövőképről, irodalomról
„Arra jöttem rá a közelmúltban – mondotta Lakatos Mihály egy 2019 őszén lezajlott beszélgetésünk alkalmával – , amikor meghívtak Kápolnásfaluba azok a negyvenévesek, akiknek én egykor a tanító bácsija voltam, hogy azért még sok helyen élnek a hagyományos vidéki közösségek. Köreikben is. És határozottan büszke vagyok arra, hogy ezek a gyermekek – már régóta meglett férfiak és asszonyok! – mennyi fontos dologról, történésről számoltak be. Láttam az anyagi és a szellemi gazdagodást is. És meggyőződtem arról, hogy ez a község lélekszámban is gyarapodott. Arra is rájöttem, hogy gondolkodásukat az Isten–haza–család hármasa határozza meg, az a gondolkodásmód, amely a szüleink-nagyszüleink értékrendjét is. És ez így van a legnagyobb rendben. Ezen túlhaladóan már sok baj nem érhet, s ha mégis, akkor azokat megoldjuk. Ötvenöt éves vagyok. Úgy határoztam, hogy hátralevő éveimben igyekszem majd e három érték jegyében és érdekében dolgozni, úgy írni, úgy hatni, hogy az egészséges konzervatív értékrendet erősíthessem.
– Abban a városban beszélgetünk most, ahol Nyirő József életének egy igen fontos szakaszát élte. Abban a könyvtárban, amely a helyi tanács döntése értelmében felvette az író nevét… És azonnal cirkusz is lett belőle. A táblát a hatóságok levetették. Tudjuk Lakatos Mihályról, hogy Nyirő-kutató, többször elolvasta a teljes életművet. A Lazi Kiadó számára több Nyirő-kötethez írt tanulmány jellegű utószót. Tudjuk róla, hogy Nyirő élete és munkássága készülő doktori disszertációjának a témája is. Kérjük, foglalja össze röviden, hogy miként, milyennek látja Nyirő munkásságát a maga egészében. Megalapozottak-e azok a vádak, amelyek magyar és idegen oldalról érik, olyan emberek részéről, akik talán egy sorát sem olvasták, de hitelt adnak az előítéleteknek…
– Amikor újratemetése körül volt a botrány, akkor is elmondtam, hogy legalább háromszor, ha nem többször, minden szépirodalmi írását elolvastam. Ugyancsak átolvastam az Országos Széchényi Könyvtárban található kollekcióban publicisztikáit és az általa szerkesztett újságokat. A parlamenti felszólalásait nem találtam meg az országgyűlési levéltárban. Már kamaszkoromban elolvashattam több könyvét, mert azért a rokon családoknál megvolt egyik-másik kötete, még akkor is, ha ezeket a példányokat folyton vadászták az állambiztonságiak, és elhatároztam, hogy amikor egyetemre kerülök, akkor majd szakszerűen és többet fogok vele foglalkozni… Könnyű dolgom volt, mert megbukott a rendszer.
Nyirőből írtam a szakdolgozatomat is, de a PhD-záró-dolgozatomban ugyancsak foglalkoztam vele, több más helikonista írótársával együtt. A vonatkozó kutatásokat ma is folytatom. Hitellel és magabiztosan mondom, hogy nincs egy vállalhatatlan sora sem! Minden olyan állítás, hogy fasiszta, hogy antiszemita vagy nyilas lett volna, nem más, mint vegytiszta hazugság. Öl a méreg, amikor nézek egy-egy televíziós beszélgetést, amelyben a „szakember” elítéli Nyirőt, szajkózza a sztereotípiákat, s ha véletlenül a riporter rákérdez, hogy olvasta-e, akkor azt mondja, hogy ő nem, de X vagy Y szerint ez az igazság, s ő azt annak elhiszi. Így terjed a hülyeség a magyar oldalon. S ha lehet mondani, akkor mindaz, amit a románok mondanak és gondolnak, az mind ennek a rosszul beidegződött magyar véleménynek a hatványozódásán alapul. Valóban követte a parlamentet Sopronba, az utolsó pillanatig, emiatt sodródott Nyugatra, s került ki az emigrációba, ahonnan soha nem térhetett vissza. Tisztában volt azzal, hogy amennyiben a németek elveszítik a háborút, akkor a területszerzéseknek annyi, Erdély ismét román fennhatóság alá kerül, és a szovjet érdekszféra magába kebelezi Magyarországot.
Ő alapvetően kommunistaellenes volt. Hogy magánemberként, különböző társaságokban mit mondhatott, azt nem tudjuk. Ez az ember. Az író viszont a művei által képes hatni. Az írások tehát – ahogy oly sokszor elmondtam – messzemenően rendben vannak. Hogy a Magyar Erő, majd a Magyar Ünnep című újságokat szerkesztette, az tény. Valóban tele voltak ezek a kiadványok háborús propagandával, de ne felejtsük el, hogy hadat viselt az ország, amikor nem lehet másképp írni, és nem lehetett aláásni azt az irányvonalat, amelyet az állam képviselt. Más országokban működött az ilyen propaganda. Épp a magyar ellenében! És a németbarát Nyirő a legutolsó szalmaszálba is kapaszkodott, ezért tartott ki. Ami a propagandalapokat illeti, szerkesztette, valóban ott a neve, de nem írt uszító cikkeket, inkább a saját régi írásait használta enyhítő vagy némi értéktöbbletet nyújtó pótlásként, emberi hangként a dühöngő öldöklés évadán. (Megjelent a Hargita Népe, 2019. november 4-i számában)
Kapcsolódó:
