Ha a szellemtörténet bizonyos korszakait nézzük, ott is folyamatosan látszik, mennyire megalapozatlan az a felhevült filozófiai korszakváltás, amelyet például Karl Marx próbált meghonosítani. Hegel filozófiájából már idealista, de radikális, ateista következtetéseket vont le. Ő mélyen megvetette apját, s alig várta, hogy szabaduljon a szülői nyomástól. Közömbös volt számára az apjánál nem látott protestáns hit.
Marx dialektikus materializmusa abból indult ki, hogy nincs szükség Istenre, mint létadó okra. A világot, az embert a gyakorlatból igyekezett megmagyarázni. A vallás így nem egyéb számára, mint kivetítés. Szerinte hamarosan eljön az idő, amikor a társadalmi viszonyok kiegyenlítődnek, a tőke a burzsujok, a kulákok kezéből a munkásosztályéba kerül, a javakat egyformán osztják el, s akkor majd kommunizmus lesz… Tovább
