Minden egyes állami medve tulajdonképpen a nagy áruházláncok ügynöke. Arra jó minden ursus arctos példány, hogy ráébresszen: nem érdemes a családi örökségként ránk maradt birtokokkal foglalkoznunk, hiábavaló és fölösleges a törődés, falra hányt borsó a rengeteg munka, a sok feláldozott hétvége és az az energia is, amelyet abba fektettünk, hogy kertjeink nézzenek ki valahogy, és még teremjenek is ezt azt.
A medve ráébreszt arra, hogy belül tágasabb (!), maradjunk csak a házaikban, üljünk veszteg városi betonketreceinkben, és hagyjuk, hogy ők zabáljanak fel minden termést, hagyjuk, hogy törjenek-zúzzanak, amikor olyan a kedvük. Hiszen a hipermarketek tele vannak dömpingáruval, amelyet olcsón megvásárolhatunk bármilyen mennyiségben. Ezek a termékek és termények a medvétlenített helyekről származnak, nyugati minőségűek, alaposan bevizsgált és szabványosított „dolgok”. Úgyhogy nyugodt szívvel. Ha pedig elfogy a pénzünk, akkor menjünk el a szemünk világába, egy-egy kicsit álljunk be átmeneti rabszolgának, brazil-gépsornak, hogy télire fel tudjuk tölteni az éléskamrát. Igaz, az is előfordulhat, hogy közben megépülnek az autósztrádák, gyorsan levadásszák a medvéket, és bejönnek a helyünkre azok a migránsok, akiket a rossz Orban szerel ide, az unitárius atyánkfia, Lajcsi – azaz Loici -, s főleg a két Homoród-mentét, a saját fél-forrásvidékét árasztatja el az új telepesekkel, megmentendő Európa számára a helyet… Tovább
