Megengedi a szabad akaratot. Megengedte a járványt is. De nem hagy magunkra. A járvány közepette megrendezett olimpiával is esélyt adott, hogy növekedjünk emberségben. Ő akkor is ott van bennünk, velünk. Sokkal erőteljesebben áthatja emberségünket, mint a rosszaságunk. Ő kihozza belőlünk a jót akkor is, ha nem figyelünk rá, ha őt mellékvágányra taszítjuk. Mert emberi természetünk, ha romlott is, ha rosszra hajló is, ha megbicsaklott is a bűnre való képesség miatt- mégis tudunk jót tenni, jók lenni. Mennyivel inkább, ha együttműködünk kegyelmével.
Zorán egyik énekszáma jut eszembe: Amikor önfeledten táncolunk, Isten mosolyog. És beáll a táncba…Tovább
