A csíkszeredai Nagy Gábor István díszműkovács már kisgyermek korában megismerkedett a mesterséggel. Csíkszépvízen élt tizenkét éves koráig, ahol egy barátja édesapja kovácsként dolgozott. Az öreg kovács mindenfélét kitalált, hogy lefoglalja a gyerekeket: szenet törtek, szeget egyengettek, takarították a műhelyt, hiszen minden kormos volt.
Úgy emlékszik, ez volt első találkozása a kovácsmesterséggel, viszont miután városi legény lett, egy időre elszakadt a kovácsolástól. Az ő műhelyében most nincsenek szertelenkedő kisgyerekek, akik működtetnék a bőrfújtatót, ezért nála már elektromos fújtató van a tűzhelyen… Tovább
