Jézus Krisztus legyen a mi iránytűnk

A Nagyhét az elcsendesedés, a bűnbánat, az újratervezés ideje, nemhiába állítja az egyház példaképül elénk Mária Magdolnát. Ez a bűnös asszony, sírva Jézus lábához borul és ma többfelé is az ő tiszteletére szentelt templomok hirdetik, hogy Isten irgalma a sárba elvegyült embert képes felemelni, megtisztítani, szentté tenni.

Mi, keresztények nem egy moziban ülünk és hátradőlve nézzük a körülöttünk zajló eseményeket, csodálva a szenteket, hanem mi magunk is részesei, szereplői vagyunk a kezdet és vég nélküli nagyhétnek. A szereposztást Isten ránk bízza, vállalhatjuk akár a bűnbánó Mária Magdolna szerepét, de lehetünk Kaifás-ként vádaskodó, Pilátus-ként ítélkező, csőcselékként „feszítsd meg”-et kiáltó szereplők is. Igen, mi döntünk, hogy az életben Júdásként egymást eláruljuk, vagy Veronikaként a sáros földön elterült ember arcát kendőnkkel megtisztítjuk. Cirenei Simon szerepe is szabad, ismeretlen emberek terhét ha vállunkra vesszük és hordozzuk, akkor a minden idők szenvedő emberében Krisztusnak segítünk. Rengeteg út, és ha nem döntünk akkor is színre lépünk, a szájtáti, siránkozó asszonyok szerepe lesz a miénk.

Jézus Krisztus nagypénteki eseményeivel kapcsolatosan – tetszik, nem tetszik – nem lehetünk közömbösek, akarva, nem akarva, de állást foglalunk, szerepet vállalunk e vég nélküli passióban. Döntésünk meghatározza életünket és nemcsak a földi életünket, hanem az örök életünket is. Nem az a fontos, hogy honnan jövünk, az sem fontos, hogy az elmúlt időszakban hogyan éltünk, mert nagypénteken nem kérdezik se Veronika, se Simon, se Jézus keresztje alatt bátran kiálló Mária Magdolna múltját, hanem csak azt, hogy mennyi szeretet, a szenvedő Krisztus iránti mekkora ragaszkodás van bennünk.

Nagyhét  az elcsendesedés, a bűnbánat, a tudatosan meghozott, életünket megújító döntések ideje. A végtelen isteni színjáték, a puszta lét kérdések elé állít minden embert! Döntsünk Krisztus mellett a jobb lator példájára, életünket bizalommal helyezzük Megváltónk kezébe.

Csaba testvér