A főtisztelendő úr asztalán gyűlnek a cédulák, magvasabbnál-magvasabb „okosságok” sorakoznak, amelyek segíthetnek minket abban, hogy elgondolkozzunk az élet dolgain, illetve olykor arra is jók, hogy ráébredjünk a görbe tükörben gyarlóságainkra. Kezdjük mindjárt egy „böjtös” történettel…
• Gyergyóban esett meg, évtizedekkel ezelőtt. Hamvazószerda volt. Megboldogult †Hajdó István (1942-2011) főesperes-plébános szórta a szentelt hamut a hívek fejére: – Ember, emlékezzél, porból vagy és porrá leszel… Egy idős, nagy bajuszú bácsi a kórusból elég késve, komótosan ballagott elé. A sor már megszűnt, a pap csak őt várta a kis szelencével az oltár előtt. Amikor odaért, a plébános ráöntötte a fejére az egész maradék hamut, hadd érezze meg, milyen bűnös. A hamu ellepte az öreg egész szemöldökét, kajla bajszát, befödte teljes arcát. Amikor a pap kimondta a szertartás szavait, amikor a bácsi épp a szemét nyithatta ki, s prüsszögve csak ennyit sziszegett: – Nem baj, mert kimegyünk!…
A bogárfalvi születésű Hajdó István nyugalmazott gyergyói főesperes, székelylengyelfalvi plébános 2011 nyarán hunyt el. A sokak által tisztelt és szeretett lelkész igen emlékezetes prédikációinak gyűjteményét kiadták könyv formájában, 2012-ben halálának egy éves évfordulójára pedig a plébánián emlékszobát nyitottak, ahol személyes tárgyai tekinthetők meg, ugyanakkor felavatták a templom előtt a Zawaczky Levente által készített szobrát is. Templom és kápolnák építése fűződik nevéhez. Szívműtéte után (2006) nyugdíjasként szolgálta a székelylengyelfalvi egyházközséget.
• A tesók csak azért nem lopnak villámot, mert az gyorsabb náluk és rázós…
• Nehéz eldönteni, hogy az MSZP habzóborgyártó-cégjelzés, lúdtalpbetét márka, vagy egy súlyos lóbetegség…
• Amikor lezárásról beszélünk, nem a lezárásra gondolunk – mondta volt egy ballib képviselő a járvány idején…
• Talpnyalók mindig voltak s lesznek, csak a talpak változnak…
• A végtelen ostobaság és a szorgalom együtt nem egy sikeres kombináció.
• A sajtó annyira független, amennyire a fejem független a nyakamtól.
• Az igazság ritkán van középen. Hol itt van, hol ott van. (Zalán Tibor)
• Asszonyok egymás közt: – Kománé, te hogy szoktál kedveskedni az uradnak? – Hát, egyszer-egyszer hallgatok…
• Amikor megáldozom, kortársa leszek Jézusnak. (Barsi Balázs)
• Otthon megismered a világot, utazva pedig önmagadat. (Hamvas Béla)
• A második világháború idején egy newyorki rabbi nyílt levelet írt, arról, hogy a holokauszt után már nem lehet hinni Istenben. Viktor Emil Frankl válaszolt rá. Azt írta, hogy négy évet volt haláltáborokban, és ő mást látott. Azt figyelte meg, hogy a rettenet a kis lángot eloltotta, a nagyot felszította…
• Pilinszky Jánost egy alkalommal, amikor Párizsban sétálgatott, egy banda kirabolta és megverte. A költő elvánszorgott egy barátjához, minden szó nélkül bement a lakásába, és véresen, mocskosan, törötten befeküdt az ágyába. Annyit mondott csak neki: – Simogasd a fejem…
• Egy apácazárdában megszólalt a telefon: – Halló, a főnöknővel szeretnék beszélni!… A szolgálatos nővér ezt válaszolta: – Nincs itthon, tegnap férjhez ment…
• Tegnap voltam egy jósnőhöz. Bekopogtam, s kérdezte: – Ki az? Meg is fordultam, és eljöttem.
• A hitoktató nagy hévvel magyarázza a templom berendezéseit és szót ejt a pap munkatársairól is. A hittanóra hevében rákérdez a kis nebulókra: – Na, ki tudja megmondani, hogy hívják azt a bácsit, aki az orgonán játszik? Zolika, a kántor keresztfia sietve jelentkezik: – Kereszttáti!
• Ne akarj józannak látszani, ha éjféli pezsgőt ittál a mennyasszonyi topánkából…
• A WHO a kovidnál hússzor halálosabb ismeretlen vírusra figyelmeztet. Most már nemcsak a lóláb lóg ki, hanem egy egész ménes…
• Az USA legújabb – európaiaknak tartott – gázai és ukrajnai projektjének fedőneve: táncleckék egy aknamezőn…
• Ártatlan civilek haltak meg a szállodában, mert alatta katonai főhadiszállás, felette meg kórház, öregek napközi otthona, bölcsőde és színház működött…
• Sose megyek többé a temetőbe autóval. Legutóbb is annyira frusztrált, amikor a GPS jelezte: megérkezett a célállomásra…
• Egy ortodox pópát kérdezett a hívő, mennyibe kerül az engesztelő imádság (dezlegare-feloldozás). Erre a válasz: – Nu-i mult, numai de la 500 în sus. Cât vă lasă inima… (Nem sok, csak 500 lejtől fölfelé. Amennyit a szíve diktál…)
• Küldjetek fegyvereket, mi aztán megöletjük embereinket a proxy-háborúban. A ti katonáitok életben maradnak. Ez a legjobb befektetés. Ti ebből profitáltok – idézem szabadon a külügyminisztert. Íme, a halál és háború, mint befektetés. A nyílt hazaárulás már erény. És mint a többi idióta, szabadon távozhatott…
• Ez a párt már olyan népszerű, hogy eléri a 120%-os támogatottságot…
• Isten nem kér sokat – csak mindent…
• Rövid az élet. Nincs időm sietni…
• A kereszténynek egyszerre kell pásztornak és halásznak lennie. Ám a halak nem esznek füvet, a juhok pedig nem esznek kukacot…
• A svéd parlament baloldali pártok által használt mellékhelységeiben kokaint találtak. Biztos stresszoldóként használták, a NATO tagság miatt.
• Manapság Nyugaton már kivezénylik a birkákat, hogy még több farkasért kiáltsanak a legelők körüli erdőkbe…
• Vannak ateista filozófiák – pl. Epikurosz, Marx vagy Kierkegaard -, ahol nem az élet a pálya, hanem a halál. Ott az élet csak ráadás, mint a talált tárgyakat, vissza kell adni, mihelyst jönnek érte. De Krisztus mást mond: – Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meghalt is élni fog. Mert ő feltámadt. Él. Ő az élet ura.
• A hazugság ellentéte nem az igazság, hanem az őszinteség…(?!) (Hannah Arendt)
• A szabadság nem tejszínhab. Hanem naponta leomló vár, amit újra és újra fel kell építeni… (Darvasi László)
• A valóság többet tud, mint a képzelet… (D.L.)
• Ha valamilyen kényes ügyről szeretnék beszélni, akkor hirtelen latinra váltok, mert azt csak a bíborosok húsz százaléka érti… (A két pápa c. filmből)
• Ne azt válaszd, ami könnyebb, hanem azt, ami jobb.
• Az Eucharisztiában mindig is hittek a keresztények. De az átlényegülés kifejezés először IX. századtól lett „probléma”. Paschasius Robertus De corpore et sanguine Domini c. értekezésében írja le először ezt az egyszerre áhítatos és intellektuálisan is szofisztikált fogalmat. Ő bár nem skolasztikus, de tudta és tapasztalta, hogy ebben hittek az emberek. A szentmisében megtörténik az átváltozás: ámbár mi csak a kenyeret és a bort látjuk, az valójában Krisztus teste és vére. (Robert Somerville, protestáns egyháztörténész)
• Ahhoz, hogy a lélek szárnyaljon, nem elég, hogy ép legyen a test – hiszen a beteg testben is lehet ép –, hanem, hogy ne legyen lusta…” (Marton Zsolt)
• Az egyház a múlt és a jövő, az emlékezet és a remény feszültségében él. Folyton az Isten országa magvait hinti el, és nem az azonnali sikert akarja kikövetelni…(Ferenc pápa)
• A zúniósok mégsem kobozzák el az orosz vagyont (mintegy 300 milliárdnyi értékről van szó a Szerk.). Ugyanis rájöttek: ellopni és kidobni az ablakon nem bomba nagy üzlet. Nagyobb a kockázat, mint a haszon. Anyám, borogass!!!…
• Sokszor gondolunk arra, mi hiányzik nekünk. Inkább arra kellene többet gondolni: hogyan tehetnénk jót másokkal…
• Az imádságban élt élet vég nélküli túlemelkedést kíván: sehol sem szabad megvetnünk a lábunkat, és szomjaznunk kell a végtelenre… (Pilinszky János)
• Nyugatnak a jólét szellemi-lelki eltompulást hozott. A kényelmes élet is veszélyes tud lenni a társadalomra: elhomályosodtak. Elhagyták az ideált, szinte formálisan is, ami magasan tartaná, anyagi jóléttől függetlenül. A hazug módon istenített szabadsággal helyettesítették. Pedig van ilyen eszme: maga Krisztus.
• A középkori Magyarországon az egyházi birtokok lakói között sajátos helyet foglaltak el azok a szolgálónépek, akiknek kötelezettsége az egyház liturgikus tevékenységéhez kapcsolódott. Ez a szakrális társadalmi réteg évszázadokig fennmaradt, nevüket kötelezettségeikről kapták. Ilyenek voltak a dusnokok-tor(o)lók, harangozók, kápolnavivők. A dusnokok, vagyis lélekváltók, tor(o)lók azok a személyek, akik a végrendelkező személy akarata szerint a lélekért, a lelki üdvösségért torral szolgáltak. A végrendelkező ebből a célból a szolganépeket, a torolókat megfelelő birtokkal, állatállománnyal látta el. A tótdörögdi torló 1238-ban a faluban 31 hold földet, hat szekér szénát termő rétet, erdőt, a közeli hegyoldalon szőlőt, továbbá két ökröt és két sertést kapott földesurától, hogy kötelezettségét teljesíteni tudja. Évente 60 kenyeret, egy marhát és tíz vödör bort kellett adnia a helybeli egyháznak, hogy az elhunyt lelki üdvéért imádkozzék. A torolók ilyenkor, a meghagyó temetésekor vagy annak évfordulóján halotti lakomát rendeztek. Ugyanígy a harangozókat is illett megbecsülni, főleg ha azt egy földesúr ajánlta be a szerzeteseknek, főpapoknak. Kedvezményekkel próbálták ösztönözni a szolgákat és azok családjait, nehogy az egyháztól és a szolgálattól megfutamodjanak. Muthmerius, tudós szepesi prépost, 1273-ban, János nevű szolgáját és fiát végrendeletileg a szepesi prépostság harangozójává tette, leányát pedig a papi ruhák mosójává. A családfőnek és fiának négy ökröt, két tehenet, tíz juhot és ugyanannyi sertést adományozott. E mellé a harangozó még megkapta Márk pap házát és udvarhelyét, a prépost fél méhészetét, és a prépost kertje mögött fekvő tíz hold irtásföldet, melyet János még szolga korában irtott ki és kezdett művelni. (Solymosi László)
• Mi lehet az élet sorsa igazság nélkül? Gazdaságkorunkban az élet rendje, hogy az erősebb győz. Nem a jobb. Nem a jobbik. Hiszen ki a jó? Ki a jobb? Mitől lett jó? Kinek jó? Nem fontosabb nála a hasznos? (…) Igen jó szó erre a vetélytárs. A vet igéből ered, amiből a vetélkedés, a megvet, a lenéz, levet, rávet, elvetél szavak. Kivet a szemétdombra, a pocsolyába, a trágyadombra, a külső sötétségre. Vetély, vetélkedés eleve rossz kapcsolat, ártalmas viszony, ami senkinek sem jó. Legkevésbé annak, aki benne él. Sőt! Annak számára a leggyilkosabb… A vetés bizonyos dobásfajtát jelent. Elvetni a magot… Leginkább finom ívben való gyöngéd hajítást jelent, mellyel a gépkorszak előtti időkben a földműves elszórta a vetőmagot. Mintegy összejátszva a könnyű széllel… Lágyan, kedvesen és mívesen, de mégis pontosan, hogy minden mag meglelje a maga éltető föld-bölcsőjét, ahol az Úr által ránk bízott életet gondozni kell… (Czakó Gábor nyomán)
