A homoródalmási Barlangfesztiválon jártunk
Három napon át ünnepelt a község
Valóságos programkavalkáddal örvendeztették meg a helyben élőket, a hazalátogatókat és a különleges alkalomra ide betérő vendégeket a szervezők. A pénteki utcabállal egybekötött nyitány után, szombaton a lelkek gondozására is figyeltek, majd ezt követően a szellem és a test örömeire is figyelve ünnepelhettek.
Ahogy immár évtizedek óta szokás ilyen alkalmakkor, a fúvószenekar „ébresztette” az almásiakat, hívta őket az ünnepi istentiszteletre. Csete Árpád unitárius lelkész ezúttal a kősziklára épített ház példázatát említette: “Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát” (Mt 7:24). Szükség van ilyen biztatásokra, jót tesz a hazahívó szavak után, hiszen mégiscsak biztos pont a szülőföld. Főként akkor, ha képesek vagyunk belakni, és gyermekeinkkel, illetve unokáinkkal újra „felfedeztetni” ezt a szívünkhöz közelálló helyet.
A fúvószenekar felvezetésével érkezhettek meg a jelenlevők a Szabó Gyula Művelődési Házba, ahol köszöntők hangzottak el. Jelen volt a térség szenátora, Antal Lóránt, a megyei tanács alelnöke, Bíró Barna Botond, akik pár találó mondatban köszöntötték az egybegyűlteket, értékelték az itteni megvalósításokat – hiszen érzékelhető a fejlődés és a pozitív irányú elmozdulást. Tikosi László polgármester megköszönte a bizalmat, amellyel annak idején megtisztelték a helyiek, és elmondta, hogy újabb és újabb elképzeléseket igyekeznek megvalósítani. Ebben az évben a Sósfürdő területén kiépített strand befejezése és a következőben a Vargyasi-szoros felé vezető út aszfaltozása és modernizálása látszik megvalósíthatónak.
Miközben zajlott a kulturális műsor, a művelődési ház kertjében elfoglalták helyüket a helyi termelők. Méhészek, sajtkészítők, kézművesek kínálták portékáikat. A „tiszta forrásból” származó élelmiszereket szívesen, „felhalmozási” céllal is vásárolgatták a népek.
Új kezdeményezése volt a Kuckó Egyesületnek, hogy a Kultúrcsűrben és a hozzá tartozó udvaron, illetve a Bencze Ilona és élettársa, Bencze Károly által felújított házban – Homoródalmás 591 szám – , amely vendéglátóhelyként is működtethető, ebben az évben csatlakoznak a községi rendezvényekhez, és bemutatják azokat a tevékenységeket, amelyekkel foglalkoznak.
Az utóbbi időszakban tartottak itt kézműves foglalkozásokat népszerűsítő táborokat – bútorfestés, gyertyamártás, kürtőskalács-sütés, szövés-fonás, fafaragás – , de ugyanakkor a népdalok, az udvarhelyszéki népzene és néptánc értékeinek felmutatásával is foglalkoztak.
Egymást követték, illetve párhuzamosan zajlottak szombaton ezek a foglalkozások. Megfogalmazódott némi aggodalom a szervezőkben – Bencze Ilona ezt több ízben el is mondta – , de valóban mindent elkövettek, hogy az ide betérők jól érezzék magukat és élményekben, tudásban gazdagodjanak.
A szervezők félelme és szorongása fölösleges volt. A Kultúrcsűrben szervezett események elérték a céljukat. Ha nem is volt jelen többszáz fős tömeg, de akik ide betértek – a szomszédságból, a faluból, illetve „csak úgy”, mindenképp gazdagodtak és máris tervezik a következő találkozásokat.
Ötletbörze is volt bizonyos szempontból, hogy hová. merre, milyen szakmák és foglalatosságok iránt lenne érdemes elmozdulni a következőkben.
Szívet szorongató látvány, hogy olykor a helyiek messzemenően gondoskodnak a hagyományos házak eltüntetéséről, miként itt is. Bizonyos külföldi országokban – Dániában, Németországban – piaca van a bontásból származó, kiváló minőségű faárunak, és manapság, a szabadereskedelem korában rá lehet csatlakozni az értékesítési láncra, erre a kifizetődő foglalatosságra, amely során eltünedeznek az utcákból a hagyományos formájú házak és a csűrsorok. Az esztétikai és a szellemi károsodás többszörös: foghíjak keletkeznek a faluképben, s az extrajövedelmek lehetővé teszik a tájidegen épületformák megjelenését, az egykori tulajdonosok, illetve azok gyermekei és unokái pedig végképp kiszorulnak az őket kibocsájtó falvakból…
Egy-egy ilyen falutalálkozó, mint amilyen a Barlangfesztivál, arra is alkalmas lehetne, hogy népszerűsítsük hagyományos építészeti értékeinket és próbáljunk gondolkodni együtt mindannyiunk közös érdekében.
Ugyanakkor öröm látni, hogy azért „bebírók” is kerülnek, akik példamutató módon újítanak fel régi bennvalókat. Akik jobbító szándékkal érkeznek és hozzá is látnak mindjárt annak felmutatásához. Az alábbi képen a székelyudvarhelyi Kassay Gábor által megvásárolt és most „revitalizáció” alatt álló ingatlan látható.
A községben egyébként két Sicvlicvm-plakettet sikerült kihelyeznie az Élő Székelyföld Egyesületnek az elmúlt években – a Tájház és a Kerti-panzió lépett be ebbe a klubba – , de örvendetes, hogy megvan a szándék a bővítésre is. Ez is egy olyan civil tevékenység, amely segíthet a felvilágosításban, a tudatosításban és az értékek megóvásában. Mert az építkezés nem magánügy, hanem szerves része az identitásunknak, amely által felmutathatjuk magunkat a világnak.
Vasárnap Karácsony-gátjánál, a Vargyasi-szoros bejáratánál található helyszínen, amely részben önkormányzati tulajdonban van, folytatódtak a szabadtéri programok, amely különböző néptánc- és népdal-előadásokat, könnyűzenei koncertet és főzőversenyt is tartalmazott.
Kapcsolódó
Sándor Kálmán családja és a Kerti-ház
Tájház és Szabó Gyula-emlékszoba
Mit takar a SICVLICVM-szellemiség és -plakett?
