Általában székelyföldi kulturális témákkal foglalkozunk, de amikor rendkívüli események vannak a Kárpát-medencében vagy világszerte, mi is igyekszünk azokat követni. Nyilvánvaló, hogy nem versenghetünk a hírügynökségekkel és a nagy szerkesztőségekkel, nem a szenzációt keressük, hanem inkább értelmezésekkel próbálunk szolgálni. Ami egyáltalán nem egyszerű dolog, hiszen mai világunkban azt sem igazán értjük, amit a két szemünkkel látunk, gyakran az is hihetetlen, ami velünk történik… Ilyen valószínütlen, ilyen valóság feletti, vagy azon kívüli a világ, amelyben jelen vagyunk.
Pedig nem videójátékról van szó. Nem az AI által gennerált képsorokról. Gyakran azt sem tudjuk, hogy mi az ez az izé, ez a valami, amelyben élünk.
A parajdi sóbánya katasztrófája
Mindenképp emlékezetes és sorsfordító eseménysor volt a bányabeázás. Nem olyan, mint a kovid, mert az elmúlt – legalábbis azt hisszük, hogy túl vagyunk rajta – , hanem olyan természeti csapás, amelynek a következményei egyelőre beláthatatlanok. A Székelyföld elveszítette egyik legfontosabb turisztikai vonzerejét. Parajd sóbányája négy évszakon át látogatható volt. Mivel elsősorban gyógyászati célból keresték fel belföldi és külföldi látogatók, elapadt egy fontos jövedelemforrás, amely nem csupán a helyiek, de a szomszédos települések számára is fontos volt, prosperitást jelentett. Nem mellékes a környezeti ártalom sem, amely a Kis-Küküllő-mentén az érintett településeken, le hosszan Dicsőszentmártonig történt. Ami ugyancsak megdöbbentő, az nem más, mint a kitermelést és a felügyeletet végző állami intézmények és cégek felelőtlensége, amelyek képtelenek voltak a megelőzésre és a probléma megnyugtató kezelésére.
Annyi biztos, hogy Parajd többé nem lesz olyan, mint volt korábban…
Újra kell ott gondolni mindent. Mi csak kullogtunk az események mögött, olykor a helyszínre mentünk, bár nem mindig volt jogosultságunk a Sószoros és a patakelterélési munkálatok megtekintésére vagy fotók készítésére. Olykor megszólítottuk a hely embereit, és a híradáson túl, segíteni is próbáltunk.
Bekapcsolódtunk a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont programjába, amelynek ezalkalommal Parajd a kedvezményezettje. Az a célja a Néphagyományok mai használatban nevű projektnek, hogy a hagyománygyakorlás, a kézművesség újabb formáit honosítsa meg egy-egy régióban, s ötletekkel szolgáljon bizonyos elképzelések megvalósításához. Úgy tűnik, hogy Parajdon valami elkezdődött ezen a téren, bár még sok a tennivaló… Nem túl nagy összeg az 1000 lej – kb. 200 euró – , de ennyivel mi is hozzá tudtunk járulni a Forrásközpont által meghirdetett programhoz. Civil segítség ez: az adományokat Kibéden gyűjtöttük a Sóvidék Népviseletben VII. találkozó alkalmával szeptember 20-án; akkor 878 lejt gyűjtöttünk, de a további hirdetések eredményeként még 50 lej gyűlt össze, amelyet az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport további 72 lejjel egészített ki, kerekített fel saját keretből, hogy meglegyen az ezres. Ezt az összeget át is utaltuk a kedvezményezett Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesületnek, a Forrásközpont Parajdon székelő partnerének. Bízzunk benne, hogy hamarosan komolyabb eredményekről számolhatunk be, amelyekhez más civilek, magánszemélyek és vállalkozások egyaránt hozzá fognak majd járulni. Mert együtt többek vagyunk. Erősebbek. A közös elképzelések az érintett tömeg önzetlen részvétele által valósulhatnak meg.
Népviseletbe öltöztünk – Kibéden és Székelyudvarheyen gyűlltünk össze
Immár évtizede annak, hogy feladatot vállalunk a népviseleti seregszemlék megszervezésében, amelynek előkészítését és bonyolítását, illetve a kapcsolódó nyomtatványok előállítását és az archív képek gyűjtését is mi végezzük.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) főszervezésében megvalósuló program sóvidéki rendezvénye idén Kibéden zajlott. Elmondható, hogy öröm volt együttműködni a hagyományaihoz ragaszkodó község lakóival és elöljáróival. A község apraja-nagyja egyaránt magáénak érezte a találkozót, segített a bonyolításban, ki-ki hozzáadta a maga részét, hogy emlékezetes eseményt hozhassunk létre. Az alkalmi újságot valósággal „túlírták” a kibédiek, összesen 260 minőségi fotográfiát bocsátottak a rendelkezésünkre, amelyek közül kiválaszthattuk azt az 57-et, amelyet kinagyíttattunk és elhelyeztünk a helyi kultúrotthonban.
Hasonlóan szép és reprazantatív találkozók zajlottak a különböző kisrégiókban – Hargita-Havasalján, Homoródmentén, Nagyküküllő-, Gagy-, illetve Nyikó-mentén és Erdővidéken – , majd emlékezetes volt a székelyudvarhelyi seregszemle is, amelyen mintegy 400 népviseletbe öltözött vendég vett részt. Minden valószínűség szerint ez a programsorozat folytatódik. Mára már sikerült lefedni az egykori Udvarhelyszék teljes területét, egyáltalán nem kizárt, hogy jövőre a Csíki-medencébe is átterjedhetnek a találkozóink.
Miről írtunk még?
Nyilvánvaló, hogy a parajdi bányebeázásról több alkalommal szó esett. És ezután is visszatérünk a témára, mert kötelességünk a segítségnyújtás és a közös munka.
Időnként magunk is kezdeményeztünk programokat. Ilyen visszatérő esemény volt a Székelyföldi Könyvnapok, amelyet immár hatodszor tarthattunk meg.
Hasonlóan a 2024-es programokhoz, idén is a Székelyudvarhely-Belvárosi Unitárius Egyházközség fogadta be a könyvvásárt és az író-olvasó találkozókat. Ez nem tömegrendezvény volt, hanem olyan program, amely igyekezett bemutatni a Székelyföldön, többnyire az Udvarhelyszéken élő írókat és költőket, felhívni a figyelmet az itteni szerzők által írt kötetekre, amelyek közt több sikeres munka is munkát találtunk az elmúlt év folyamán.
Ez a könyvszakmai program nem tartozik egyik kiadói vagy alkotói csoportosuláshoz sem. Egyszerűen arra törekszik, hogy időnként merítsen a helyi kínálatból és felhívja a figyelmet arra, hogy a Székelyföldön élő és innen elszármazott alkotók aránya igencsak számottevő az összmagyar irodalomban, érdemes azokra is figyelni, akik nem a közismert centrumokban – Budapesten a Nagykörúton belül, vagy Kolozsvár Belvárosában – élnek és dolgoznak. Vidék nélkül a „fővárosok” mit sem érnek!…
Folytattuk könyvkiadási programunkat
A 2025-ös év végére elkészült a Bánja-e székely? II. kötete, illetve újra kiadjuk 2026 első napjaiban az I. kötet javított és bővített változatát is. Ez a nagyívű munka az elmúlt öt esztendőben átfogta a történelmi Udvarhelyszék ma Hargita megyében található falvait. Jövőre folytatjuk. Elkezdtük az Erdővidéken és a Kis-Küküllő-mentén levő települések bejárását.
Majla Sándor (1960-2015) barátunk tíz éve hunyt el. Jelentős költőként, könyvkiadó-szerekesztőként és irodalomszervezőként indult. A rendszerváltás útvesztőiben nehéz volt eligazodnia, de erejét meghaladóan is sokat tett Erdély és a Székelyföld magyar irodalmáért. Életműve olyan érték, amelyet mindenképp gondoznunk kell. Több sikeres könyvbemutatót követően az ECCE… Majla Sándor című kötettel hamarosan eljutunk Korondra, a költő szülőfalujába is.
Honlapunk olvasottságáról
A tavalyi évben 213401 alkalommal kereste fel portálunkat összesen 171751 látogató, ami azt jelenti, hogy 1,24 publikációt olvashattak fejenként. A megjelent cikkek száma 580; átlagosan egy-egy írást 368 alkalommal olvastak/ láttak. A honlapot felkeresők megoszlása: Románia 62%, Magyarország 18,3%, Írország 3,4%, Németország 3%, Észak-Amerika 6% – a fennmaradó 7,2% Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában élő felhasználók körében oszlik meg. Korábban 2022-ben volt a legmagasabb olvasottsági mutatónk (183271), mivel 2023-ban és 2024-ben is voltak kényszerű leállásaink – üzemszünet és kibertámadás miatt – , szerényebb mutatókat produkáltunk. A korábbi szintet 2025-ben sikerült elérnünk és meghaladnunk.
Parajdról 24-szer írtunk, összesen 11170 alkalommal voltak kíváncsiak az olvasók az ottani eseményekre, egy-egy publikációt – ami lehetett riport, hír, más médiumoktól átvett információ vagy akár felhívás is – átlag 465-ször tekintettek meg.
Parajd toplistás és a Riverside Retail Park
A parajdi eseményekről, amint említettük, 24 alkalommal írtunk, mert Parajd tragédiája mindannyiunk nyomorúsága. Székelyudvarhelyen november 27-én nyitották meg a Riverside Retail Park nevű bevárásárlóközpontot. Ez számunkra azért volt érdekes, mert nem valami multi, hanem helyi vállalkozás, a László Construct Kft. építtette és üzemelteti. Hogy aztán többnyire világmárkákat forgalmazó üzletek nyíltak benne, az más kérdés… Legalább az ÁFA- és az adó helyben marad, legalábbis az országban…
A székely anyavárosban ez immár az ötödik nagyáruház, amelyet a 31 ezer itteni lakosnak, meg a legalább ugyanakkora vidéken élő udvarhelyszékieknek nyitottak, de úgy látszik, hogy van még helyben érdeklődés és vásárlóerő. A több mint 24 millió eurós beruházás több mint 160 munkahellyel bővíti Székelyudvarhely kereskedelmi és lakóövezeti kínálatát… Semmit sem adtak ingyen. A nyitást beharangozó írásunkra viszont hirtelen 3655 alkalommal kerestek rá. Ez lett a legolvasottabb írásunk 2025-ben.
Statisztikánk 2025-ben
Megfigyeltük az utóbbi 2-3 évben, hogy honlapunk látogatói egyre idősebbek: a 18 és 24 életév köztiek 0,6, a 25 és 34 köztiek 5,2, a 35 és 44 köztiek 6,2, a 45 és 54 életév köztiek 12,4 %-ot képviselnek; az 55-64 közöttiek 43, a 65+ korosztály pedig a fennmaradó 32,6%-ot. Az is igaz, hogy csak ritkán vásárolunk hirdetéseket, nem kampányolunk különösebben, a fájlmegosztó szolgáltatásokat csak elvétve vesszük igénybe. Ha minden jó alakul ezekre az „apróságokra” is jobban figyelni fogunk, s akkor sokkal magasabbak lesznek ezek a mutatók.
Türelem kell és kitartás, hiszen megritkult a munkatársaink sora. Erőt, egészséget minden közreműködőnknek! És olvasási kedvet, érdeklődést, empátiát az olvasói oldalról…
Simó Márton
