Kijevben született Golda Mabovics néven 1898-ban. Ukrajna akkor az Orosz Birodalom része volt. Apja 1903-ban kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, és 1906-ban a család otthon maradt része is követte. Wisconsin államban, Milwaukee-ban telepedtek le. Milwaukee-ban Golda apja ácsként dolgozott, anyja pedig egy fűszerüzletet vezetett. Amikor Golda 14 éves lett, anyja azt akarta, hogy hagyja abba a tanulást, és menjen férjhez egy idősebb emberhez. A lány fellázadt és elmenekült. Denverbe ment, ahol nővére, Séná élt, és ott találkozott későbbi férjével, Morris Myersonnal – írja róla a Wikipédia.
Visszatért Milwaukee-ba (1914), ahol a zsidó ifjúsági mozgalom, a Habóním tagja lett. Az összejöveteleken gyakran vett részt, és nemsokára a mozgalom egyik meghatározó személyisége lett. Ilyen találkozókra gyakran hívtak meg palesztinai zsidó vendégeket is, akik beszámoltak az ottani zsidóság küzdelmeiről. Golda tanulmányait ekkor a Wisconsin-Milwaukee Egyetemen folytatta, formálisan csatlakozott a cionista munkásszervezethez. Golda és Morris 1917-ben esküdött egymásnak örök hűséget, és nemsokára elhatározták, hogy az akkor brit mandátum alatt levő Palesztinában fognak letelepedni. A fiatal pár és Séná 1921-ben érkezett Palesztinába.
Életének különböző állomásai ismertek: férjével együtt kibucokban dolgoztak. Golda azonban csakhamar a kibuc vezető személyisége lett; 1924-ben Tel-Avivban, majd Jeruzsálemben telepedtek le; 1928-ban Goldát a Hisztadrút – szakszervezeti szövetség – titkárává választották, amely közben valóságos zsidó árnyékkormánnyá nőtte ki magát. 1946-ban a britek leverték a palesztinai cionista mozgalmat, és sok vezetőjét letartóztatták. 1948. május 14-én azonban Golda Meir egyike volt annak a tizenkét politikusnak, akik kézjegyükkel elláthatták Izrael Állam függetlenségi nyilatkozatát. „Miután aláírtam, sírtam – írja emlékirataiban – , hiszen amikor iskolás gyerekként az amerikai történelmet tanultam, azokról is olvastam, akik aláírták az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatát. Olyan hihetetlen volt, hogy azok valódi emberek voltak, és az valóban megtörtént. És akkor én is ott ültem és aláírtam Izrael függetlenségi nyilatkozatát.” Másnap Egyiptom, Szíria, Libanon, Transzjordánia és Irak megtámadta az új zsidó államot. Ekkor Golda az első (!) izraeli útlevéllel az Egyesült Államokba ment, hogy pénzt gyűjtsön a védekezéshez.
Útja rendkívül sikeres volt, és az adományokból a fiatal állam fegyverekhez jutott, amivel visszaverte a támadást. Visszatérte után ő lett Izrael első moszkvai nagykövete. Később is szívesen emlékezett vissza az orosz zsidók szeretetére, amivel ottani rövid működése alatt elhalmozták. 1949-től 1956-ig munkaügyi miniszter, 1956-tól külügyminiszter, majd 1965-ben – betegségére és kimerültségére hivatkozva – lemondott. A nagypolitika azonban ismét megszólította, az Izraeli Munkapárt főtitkára lett. 1968-ban; nyolc hónappal később ismét megpróbált nyugalomba vonulni, de 1969 februárjában miniszterelnökké választották. Kormányzását koalíción belüli harcok és nézeteltérések kísérték, amelyeket azonban biztos kézzel igyekezett mederben tartani. 1973-ban, hivatali ideje legvégén tört ki a jom kippuri háború, melyből Izrael győztesen került ki. 1974. április 11-én lemondott a kormányfői tisztségről. Utódja Jichák Rabin lett. 80 éves korában hunyt el Jeruzsálemben, 1978. december 8-án. A Herzl-hegyen temették el.
Hogy miért idéztem most fel Golda Meir alakját?…
Jártamban-keltemben azt tapasztalom ezen a nyáron, hogy 10 lejért vesztegetik az almát. Rákérdeztem magyarországi ismerőseimre is, akik ugyanezt mondják: 800-900 forintért lehet megvásárolni ott is. Talán tavalyi, hűtóházakban őrzött gyümölcsök lehetnek, vagy lengyel alma, importból származik, ami itt, meg amott is a polcokra kerül. Nem termett, mert az áprilisi hidegben megfagytak a rügyek.
A múltkor Abásfalván láttam pár olyan almafát, amelynek ágai roskadoztak a gyümölcs-ígérettől. Nálunk sincs, egyik kertben sem, mint ahogyan a szilva, a körte is majdnem teljességgel odalett a tavaszi fagyban. Narancsot, banánt 6-8 lejért vásárolhatunk. Úgyhogy át kellett térnünk a déligyümölcsre… Mert abból van bőven, s az az olcsóbb.
És ekkor feltűnt emlékeimben a Jaffa-narancs!
Ha jól emlékszem kora gyermekkoromban, a hatvanas évek legvégén, a hetvenes évek elején lehetett először ehhez az egzotikus gyümölcshöz hozzájutni, aztán hosszú éveken át jelen volt az üzletekben. Az ára 3 lej 30 bani volt. Általában három darab, néha négy tett ki egy kilót. Kis címkével, selyempapírba csomagoltan árulták. Nagy becsülete volt. Ízletes volt, lédús, s ha megvásároltuk hűvös helyen tartva elállt egy hétig. A család egyszerre csak egyet fogyasztott el, becsületesen elosztva a cikkeket.
Azt beszélték a népek, hogy kétoldalú egyezmény alapján jöttek az izraeli termékek, s ami helyette ment kifelé: a zsidó honfitársaink. Ám értük – derült ki a későbbiekben – Ceauşescu kért némi pénzt suttyomban a saját svájci számláira, mert nem lehet annyi képzett és jóravaló embert csak úgy kiengedni némi déligyümölcs fejében az országból!… Addigra kiiktatta a párt a moszkovita zsidó elitet. A becsült adatok szerint mintegy 250 ezer főről lehet szó, ennyien távoztak, hogy aztán mintegy ötezer lélekre apadjon mára a közösségük. Ha csak 10-10 frankot akasztott le fejenként a Kondukátor, a titkolt sáp akkor is többmilliós nagyságrendű. Nem hinném, hogy annyival beérte, legalább egy-egy százast… Egyébként soha nem került elő a diktátor-házaspár eltitkolt vagyona, valakik, valamilyen konspirációs módszerekkel ma is használják, vagy pedig ül rajta pár ügyes bankár, mint ahogyan megőrizték a náci koncentrációs táborokban lemészároltak vagyonát és Dél-Amerikába menekült hóhéraik betéteit is. (A 2022-es népszámláláskor 2378 romániai zsidót számoltak – az adat egyébként megtévesztő; talán ennyi lehetett abban a pillanatban a zsidó hitközségek tagjainak lélekszáma. Hajdanán 750-800 ezren élhettek romániai területeken, mégiscsak szégyen, hogy röpke száz év alatt ezt a kisebbséget is kifasírozta itt ez az újlatin nemzet.)
Szorgalom és kitartás révén lehetett a félsivatagot termővé varázsolni Izraelben. Öntözéssel. Kétkezi és gépi munkával. Hűséggel. Sok szeretettel.
Maros Megye Tanácsa a napokban pénzt kapott víztisztítő rendszerek telepítésére, hogy a Kis-Küküllőt megszabadítsák a sótól.
Hogy aztán Hollandiából vagy Izraelből szerzik-e be ezeket a gépezeteket?… Nem tudom… Azt azonban sejtem, hogy mind a két ország évtizedek óta így jut ivóvízhez, így tudja öntözni a földjeit – van gyakorlatuk ezen a téren. Nálunk a parajdi bányából kiáramló víz töményebb sóoldat manapság, mint a tengervíz… Vannak Izraelnek, Hollandiának is tengerszint alatti területei, de azok hasznosulnak… Nekünk nincsenek. A Kis-Küküllő mentén alig látni hagyományos gyümölcsösöket, s ami van, a szikesedő talaj miatt veszélyben.
Amúgy mi nagyon mélyen vagyunk. A béka segge alatt ilyen téren is. Mi, székelyek – nem másokról van szó… Úgyhogy a lelki szemmeim előtt nem sejlenek a majdani narancsligetek. Még a savanyú magyar fajta, meg a citroncs sem. Ha a magyar fanyar, akkor a székely milyen lehet? Milyen lesz? Keserű… Banánra fanyalodunk az elkövetkező időkben.
Vissza a múltba!
Így üzent egykor Golda Meir a zsidó népnek: „Ha olyan országot akarsz építeni, ahová fiaid és lányaid visszatérnek, ha olyan országot akarsz építeni, ahová az emberek nem csak nyaralni mennek, ha olyan országot akarsz építeni, amely nem fél a jövőtől, akkor csak két lépést kell megtenned:
1. A korrupciót azonosítsd a hazaárulással, a korrupt hivatalnokokat pedig vesd meg hetediziglen…
2. Figyelj arra, hogy a leginkább megbecsült és kiemelkedően megfizetett szakmák területére helyeződjék a figyelem és a képzés: jó katonái, jó tanárai és jó orvosai legyenek a hazának.
És ami a legfontosabb: dolgozz, dolgozz és dolgozz, mert rajtad kívül senki nem fog megvédeni, rajtad kívül senki nem fog táplálni téged, és elsősorban neked, nektek van szükségetek a hazára, senki másnak.”
Simó Márton
Kapcsolódó:
A Golda 2023-ban bemutatott amerikai–brit életrajzi filmdráma, amelyet Guy Nattiv rendezett. A főbb szerepekben Helen Mirren, Camille Cottin, Liev Schreiber, Lior Ashkenazi és Dvir Benedek látható. Amerikában 2023. augusztus 15-én, Egyesült Királyságban 2023. október 6-án, míg Magyarországon 2023. december 7-én mutatták be a mozikban.
