Előfordul, hogy várakoznom valahol, egy-egy hivatalban, rendelő előterében, boltban, vagy épp utazom valahová, s milyen jó, hogy ott van kézügyben az okostelefon!… Lehet piszkálni, lehet olvasgatni, úgy tenni, mintha az lenne a vágyam, hogy eligazodjak a világ dolgai közt.
A jelen igencsak ‘sebesen’ él. Történnek, rakódnak egymásra a dolgok, de olyan gyorsan, hogy követni képtelenség, és mekkora szerencse (!), itt vannak ezek az ügyes kütyük, meg a világháló, mintha azt szolgálnák, hogy segítsenek élni, s túlélni, vagy túl élni.
Lássuk csak: mik azok a fontos történések, amelyek meghatározzák a világ pillanatát!… Történt egy s más a brit királyi családban megint. Vannak viselt dolgai egyik hercegnek, meg a másiknak is. A király öccsének ugyanvalóst. Szerencsére a király, III. Károly – a Brit Nemzetközösség feje, Ő Felsége talán olyan királyfi volt a világtörténelemben, hogy ő senyvedett a leghosszabb ideig mint trónökörös, várván a sorára (roppant hosszú idő emberi léptékkel, 70 esztendő, hiszen 1948-ban született, édesanyja, II. Erzsébet – Elizabeth Alexandra Mary – volt az Egyesült Királyság uralkodója és további 14 nemzetközösségi monarchia, többek között Kanada, Ausztrália és Új-Zéland uralkodója, valamint az anglikán egyház feje 1952-től 2022-ben bekövetkezett haláláig), hét évtizeden át készült Károly herceg, bár sosem lehetett biztos abban, hogy sort keríthet-e a hatalom átvételére… Szóval van baj elég Britanniában. Megoldódni látszik ugyan a pillanatnyi válság, de holnap-holnapután megint felszínre kerül valami, mert a család az etikett szerint él és viselkedik, de a kulisszák mögül folyton előszivárog egy s más, mert hálás dolog a szenny és a dicsőség is, melyen elcsámcsoghat a net és a nép… Hiszen gyarlók a „nagyok” is.
Aztán változik a téma, ahogy piszkálja az ember a telefont… Kiderül, hogy a magyarság finnugor eredetű. Ügyes tudósok bebizonyították, hogy valahol az Ural keleti oldalán lehet az a bizonyos őshaza. Óriási csapás éri a kettős honfoglalás elméletét, hiszen az nem más, mint a néhai László Gyula (1910-1998) régészprofesszor és képzőművész álma, aki a mindenek fölött győzedelmeskedni látszó dáko-román kontinuitás ellenében hozta létre vagy hetven-nyolcvan éve, erősítendő a magyar nép büszkeségét… Mert az is elképzelhető, hogy Constantin Daicoviciu (1898-1973) is lódított egyet a Párt kedvéért (A dákoromán kontinuitás elmélete hipotetikus: politikai célok szolgálatába állítani – bűn – nyilatkozott „tudományos végrendeletében”, óvatosságra intve a túlfűtött dákopatákat.) De ugyanakkor mit látnak szemeink?!… Felparázslik a magyarok hun eredetéről szóló vita is, hiszen honfoglaláskori leletek vizsgálata során megállapították, hogy a Vereckei-hágón beáramló őseink nagy százalékban hunok DNS-t hordoztak. Meg azt is állítják, hogy nem a honfoglalók, hanem az itt élő avarok beszélték a magyar nyelvet. Azta… Meg lehetne ettől világosodni, dagadhatna az összmagyar kebel… És előkerül a kínai tudósok kutatási eredménye: „… a hunok eredete sokkal korábbra nyúlhat vissza, mint ahogy eddig gondoltuk, és a hunok őseinek a Kr. e. 3. évezred végi Hszia-dinasztiát tekintik. Ezenkívül megállapították, hogy a hunok több kínai dinasztiát alapítottak, és továbbra is foglalkoznak a hun származású, ma is élő népekkel, köztük a magyarsággal.” Olyan leleteket mutogatnak, hogy csak!… Érdekes módon a hun ősök teljesen erurópai vonásokat mutatnak a rekonstrukciós képeken.
Honfoglalás kori magyar emberek koponya alapján készült arcrekonstrukciói – Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
Hagyjuk most a magunk történetét… Homályos, minden meggyőző érv ellenére is ingadozni látszunk a koncepciók közt. A lényeg, hogy itt vagyunk!…
Határozott kis mozdulat röpít vissza a világháló jóvoltából a piramisok építésének idejéhez… Úristen! Micsoda tudás, milyen elmélyült technikai ismeretek. Egyiptomi és amerikai tudósok kiderítették a rejtélyt. Nem úgy épültek ezek a micsodák… Hanem így… Nem rabszolgák, hanem vendégmunkások tízezrei ügyködtek hosszú éveken át. A sivatag akkor nem létezett, hanem termékeny, dús növényzetű, vízben gazdag vidék volt, s hajókon érkezett a cucc…
Egy-két poros múmiát is elővesznek egy következő publikációban, de közben vált az ember… Idejövünk a közelbe, az orosz-ukrán konfliktus házatájára. Ez aztán a modern Bábel!… Igazodjon el benne, aki tud…
Itt egy híradás – témaváltás következik – , amely szerint az ukrán haderő ennyi meg annyi oroszt technikát pusztított el. Többszáz kilométerre hatoltak be Oroszország belsejébe a derék szabotőrök – filmek lesznek ebből a Netflixen nemsokára – és felrobbantották ezt, meg amazt, a tövén semmisült meg a csúcstechnika, drónösszeszerelő gyárak, rakétaindító-állomások porladtak el a tűzben. Órák, esetleg napok kérdése, s a Nagy Orosz Medve, maga a Szahalinig húzodó birodalom végleg összeomlik…
A következő pillanatban felugrik egy másik hír mindjárt a képernyő kis ablakán elénk…
FRISSÍTÉS (1.) „Oroszpárti térképkészítők jelentése szerint a Pokrovszk ikervárosának számító Mirnohradot bekerítették az orosz csapatok. Most azonban hasonló híreket közölnek ukrán és független források is. Oroszország már korábban bejelentette, hogy majdnem teljesen elfoglalta Pokrovszkot, és ezzel bekerítette a tőle keletre található Mirnohradot. Az oroszpártiként ismert KalibratedMaps csoport pedig közzétett egy képet arról, hogy néz ki jelenleg a „frontvonal”, miután orosz csapatok jelenlétét jelentették Rivne környékén. (Rivne az utolsó összekötő kapocs az ukrán magterületek és a Pokrovszk-Mirnohrad katlan között).
Lást az eredeti hivatkozást ITT.
FRISSÍTÉS (2.) „Az ukrán vezérkar nem szereti, ha Pokrovszk bekerítéséről beszélnek, de a katonák ezt állítják a helyszínen. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb, mintsem frontvonalakat lehetne felrajzolni térképekre. A frontvonalak ugyanis „városrészek és szomszédos házak között húzódnak”, nincsenek egyértelműen ide vagy oda tartozó területek.”
És ekkor videó következik a jelenből, teljesen közeli és látszólag békés:
Ha már elveszítettük a valósághoz kapcsoló fonalat a világhálón, valamit mégiscsak vennünk kell… De mit vásároljunk bolondul?
Tavaly emlékeztetett a feleségem, hogy cipőt, rongyot már ne, hiszen annyi van belőlük, hogy minden bizonnyal túlélnek minket… Tájékozódási képesség kellene, de azt sem ingyen, sem fél- vagy felsrófolt áron nem kínálnak. Ez az egész egy nagy átverés. Olyan, mintha… Milyen is?!…
Kiváló sportcipőket kapni. Egyet fizet, kettőt vihet! Vagy fordítva… Fizet kettőt, s kap egyet!… Nem számít, csak a bolt menjen. Shopingolni öröm. Kiélhető a primitív birtoklási vágy.
Simó Márton
