CivilszféraÉlet-módErdélyképzőművészetKözéletKultúraSzékelyföldTörténelem

Elhunyt GYÖNGYÖSSY JÁNOS (1955-2026)

Túl korai nekrológ

Majdnem felfoghatatlan. Annyi haláleset volt mostanában az ismerősi/ baráti körben, hogy sok. Gyöngyössy János mérnök úr kelt most át a túlpatra, aki önmagában képviselt egy sajátos műfajt: évtizedek óta történeti grafikusként határozta meg önmagát.

Mi is örvendeztünk a csodálatos megszállottságának. Gyakran működtünk együtt az Élő Székelyföld Munkacsoport kezdeményezéseiben. Konferenciáink oszlopos tagja, előadója volt az elmúlt másfél évtizedben. Valahányszor álmodni mertünk, visszafordítva arcunkat a letűnt korok iránt, mindig a rendezésünkre állt. Bár alapszakmája szerint vegyészmérnök volt, azt a szakterületet már rég elhagyta. Részben az ipar 1990 utáni kényszerű lebontása miatt, részben azért, mert visszapályázott egyik forrásvidékére a két Homoród-mentére, történetesen Homoródkeményfalvára, ahol kialakított magának egy olyan életkörnyezetet, amelyben dolgozni tudott.

Gyöngyössy János, Simó Márton és László János egy abásfalvi sajtótájékoztatón a SICVLICVM-projekt indításakor – Nagyálmos Ildikó ferlvétele
SICVLICVM-plakett bronzból – Lázár Imre harangöntő-mester műhelyében készült Gyöngyössy János rajza alapján

Számos könyv, folyóirat-publikáció, kiállítás, filmes animáció létrejöttén bábáskodott. Hiteles ember volt, aki átmentette magát a régi világból… Nálanál jobban vidékünkön senki nem tudott olyan emlékezetes és történelmileg hiteles épület- és tájrekonstrukciókat, „kézműves térképeket” rajzolni, mint Cupi Mester. Nem tudtam honnan ez a becenév, kamaszkorából hozta talán, s csak a legközelebbiek szólítottuk olykor így.

Gyerkó Levente polgármester és Gyöngyössy János mérnök-grafikus Nagygalamfalván, a Várféle árnyékában – János megrajzolta, a falu összefogott és fél év múltán már állott a torony (2023)

A Bánja-e a székely?… című projektben a további együttműködésünk immár örökre megszakad. Erdővidék néhány településére „jutottunk el” közös útjainkon. Mintegy százötven székelyföldi település építészeti és népi múltjában segítette a visszatekintést. Személye immár be nem helyettesíthető. Ha lesz is további út, mert lesz, az teljesen más, mint volt korában a társaságában.

Régi ház Atyhában – Gyöngyössy János rajza (2016)

Mit mondhat az ember ilyenkor? Isten veled! Legyen könnyű neked a toll és a ceruza a túlsó világban! Hisszük, hiszem azt, hogy kapsz majd megrajzolni valókat az Örökkévalótól is bőven. A Székelyföld egésze – a vidék, amelyet annyira szerettél – odafentről majd szebben és egészben látszik.

Egy 19. század elején épült lakóház Homoródkeményfalván (10-es hsz) – Gyöngyössy János rajza

Ám mégiscsak jobb lett volna, ha idelentről, egymás társaságában szemlélhettük volna vágyakozva még sokáig a Nagy Egészet!

Kapcsolódó:

Farkaslaka – Írók Hete III., második nap (2023)

SZÉKELYUDVARHELY – NÉPFŐISKOLA MÁSKÉPP (3.) – SZÉKELY KÁRTYA, LEGENDÁRIUM, KÉPREGÉNY

EPILÓGUS EGY RIPORTHOZ – A falukép megmenthető – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.4.)

HOMORÓDKEMÉNYFALVA ÉS ABÁSFALVA – Karakteres építészeti örökség – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.3.)

Szent László régi és újabban feltárt „lábnyomairól”

Gyöngyössy János rekonstrukciós rajza a Székelytámadt-várról (2015)

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb