„Ünnepi pillanat volt együtt látni azokat a fiatalokat, akik éveken át kitartó munkával, tanulással és sok esetben munka mellett szerezték meg diplomájukat. Külön öröm és büszkeség, hogy idén első alkalommal ápolók és nővérek is átvehették oklevelüket, tovább erősítve térségünk egészségügyi közösségét. A megszerzett tudás, a kitartás és az elhivatottság olyan értékek, amelyekre Székelyudvarhely és egész Székelyföld jövőjét építhetjük. Bízunk benne, hogy minél többen kamatoztatják majd tudásukat itthon, közösségünk javára” – eképpen fogalmazta meg kapcsolódó gondolatait Szakács-Paál István, Székelyudvarhely polgármestere.
A 2025/2026-os tanévben immár harmadik alkalommal került sor az Egészségügyi menedzser mesterképzés záróvizsgájának megszervezésére a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központban. A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karával együttműködésben megvalósuló, magas színvonalú és korszerű szakmai ismereteket nyújtó mesterképzés keretében idén hat hallgató teljesítette sikeresen tanulmányi kötelezettségeit és tett eredményes záróvizsgát.
Az élet külföldi(?) kapujában
Örömmel és büszkeséggel írom, hogy Gergő fiúnk 25 évesen a gödöllői Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem vidékfejlsztési agrármérnök szakán négyéves kitartó tanulás után kiváló minősítéssel államvizsgázott és oklevelet szerzett. Nagy dolognak tartom, hogy innen Csinódból ezt meg lehetett tenni. A sok csinódi csoda egyike, hogy egy tanítónői fizetésből és egy önellátásra berendezett havasi gazdaságból gyermekeink taníttatását meg tudtuk és meg tudjuk oldani.
Annak idején nekem el kellett mennem a szülőföldemről, hogy az anyanyelvemen tanulhassak, most viszont az egyetem jött Székelyudvarhelyre. Szülőként hálás vagyok mindazoknak, akik Udvarhelyen lehetővé tették ezt a képzési lehetőséget, a magyarországi tanároknak, akik vállalták a Székelyföldre történő utazást és az előző magyar kormánynak, hogy a felsőoktatás támogatásával befektetett a székely jövőbe.
A diplomaosztó ünnepségen sok szép beszéd hangzott el városvezető, konzul, alaptványi elnök és egyetemi rektorok meg dékánok részéről. A végzős diákok is megható szavakkal búcsúztak, de a fiatalok közül senki sem mondta, hogy már talált munkahelyet.
Gergővel két hónappal ezelőtt felkerestem egy megyei mezőgazdasági hivatalban vezető beosztásban lévő agrármérnököt, hogy megkérdezzük, hogy milyen esélyt lát egy friss diplomásnak az elhelyezkedésre. Egy kicsit gondolkodott, majd azt mondta, ha ő lenne most fiatal, akkor elmenne külföldre… Ez volt az őszinte beszéd! Hiába a jó nevű egyetemen szerzett diploma, hiába a fiatalok lelkesedése, hiába a politikusaink sok szópuffogtatása a szülőföldön maradás és hazatérés kapcsán, a valóság az, hogy egy fiatal pályakezdő legjobb esetben egy 3-4000 lejes fizetést tud hazavinni, ha nem kell ingáznia. Gergőnek innen vagy ingáznia kellene valahová, ahol esetleg állást kapna, vagy albérletet kellene fizessen az adott településen. Mindkét esetben a fél fizetése máris elmenne, jó esetben megmaradna 400 eurónyi pénz a zsebében, aminek talán felét ha meg tudná takarítani.
Ilyen esélyekkel hogyan tervezzen fészekrakást és családalapítást? Én apaként egy 3 tehenes mikrogazdasággal a háttérben aligha tudok hozzájárulni az álmai megvalósításához. Az álmai-vágyai ugyan a szülőfödhöz kötik, szeptemberben mégis elrepül szerencsét próbálni. Német nyelvtudásának és kapcsolatainak köszönhetően Svájcban talált egy kiválónak ígérkező munkalehetőséget.
Apaként támogatom a fiamat a döntésében és a batyujába a hamubasült pogácsák mellé Wass Albert Hagyaték című kötetét és egy üres jegyzetfüzetet teszek, amelybe beleírhatja a céljait, vágyait és naponta dédelgetheti őket. A Hagyatékból megtudhatja, hogy mi a különbség az istenhit és az istentudás között. Tudom, hogy szívében magával viszi az egymástól elválaszthatatlan Isten-család-haza szeretetét. Távolléte idején naponta imádkozni fogok érte és kérem a jó Istent, hogy vigyázzon rá. Ugyanakkor imádkozom egy normális világért is, amelyben egy fiatal pályakezdő meg tudja találni a boldogulását a szülőföldjén.
