Előadásában maga a szerző is bemutatta a kötet kapcsán elvégzett munkáját és összefoglalta tapasztalatait, felvázolva ugyanakkor a jövőre vonatkozó terveit. A második kötet írásai jórészt 2020 és 2024 között keletkeztek, amelyeket új adatokkal, további fotókkal egészített ki a 2025 év folyamán; 28 riport, egy tanulmány az itt érintett települések mai arculatáról, egy másik összegzés pedig Udvarhelyszék mostani társadalmi, gazdasági, népi építészeti helyzetéről, továbbá közli a felhasznált szakirodalom és a képek jegyzékét. A 380 oldalas kiadvány tartja az első kötet szerkesztése alkalmával kialakított formát, magas esztétikai igénnyel dolgozott ez alkalommal is, törekedett arra, hogy a szépirodalmi igény mellett úgy hasznosítsa a rendelkezésre álló adatokat, hogy azok ne tegyék szárazzá a szövegkörnyezetet, s a „látlelet” maradjon mindvégig élménytszerző olvasmány az érdeklődő számára.
Merre járt ezalkalommal a szerző?
Mivel az előző kötet a Sóvidéken fejeződött be, törvényszerűnek látszott, hogy a Nyikó-, a Gagy- és a Nagyküküllő mellékét járja végig. Farkaslaka község 9 települését 6, Siménfalva 14 beosztott faluját 5, a Szentábrahámhoz tartozó 8 falut három, Újszékely község három faluját három, a Székelykeresztúr közigazgatása alá tartozó Fiatfalvát és Betfalvát egy-egy, Galambfalva község két faluját három írásban, Bögöz falvait – 8 falu – két nekifutással, s végül Felsőboldogfalva 11 faluját három riportban érintette.
Mivel rendelkezésre álltak kapcsolódó emlékek és fotók, Simó Márton beillesztette a közelmúltban klasszikussá vált két „területileg illetékes” jelentős, Kossuth-díjas költő, Kányádi Sándor (1929-2018) és Farkas Árpád (1944-2021) temetéséhez és kezdődő utóéletéhez kapcsolódó írásait is.
Fiatafalván az Ugron-kastély restaurálása és újbóli szolgálatba helyezése képezett számára a kötetben is visszatükrözhető eseménysort. Mivel a kötet „történési idejében” zajlott (2022. május 22-én) a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, a Skanzenben az Erdély-tájegység megnyitása, amelyben Udvarhelyszékről áthelyezett, illetve másolt objektumok is találhatók, fontosnak látta az ott készült riport beillesztését is alapos kísérőszöveggel és helyszíni fotóriporttal.
A zárótanulmány időközben megjelent a Székelyföld folyóirat 2025/12 számában. Egyik-másik riport rövidített, vagy korábbi változata a Hargita Népe és a Háromszék napilapok archívumában fellelhető, illetve itt, a szerző által működtetett Élő Székelyföld portálon is.
(Amennyiben nem olvasható a világhálón a jelzett tanulmány, vagy nem működik a link, hamarosan gondoskodunk annak feltöltéséről itt, az Élő Székelyföld honlapján.)
Mi a szerző célja? Mi indokolja a „perverzitást”, amely évek óta meghatározza a tevékenységét?
Azáltal, hogy létrehozta ezt az igényes második kötetet is, azt szeretné elérni, hogy felmutassa és tudatosítsa az itt élő emberekben – egyszerű lakosokban, vállalkozókban, építészekben, egyházi és világi elöljárókban, civil aktivistákban – , hogy kinek-kinek személyes felelőssége a falukép- és a tájalakítás, az értékteremtés és az értékőrzés oly módon, hogy egészséges, esztétikus, de ugyanakkor a 21. századi igényeknek is megfelelő Székelyföldet, s benne Udvarhelyszéket adhassunk át a következő nemzedéknek.
Hogyan tovább?
A munka elkezdődött a Kisküküllő-mentén, illetve Erdővidéken. Feltételezhető, hogy Kovászna megye lesz kézenfekvő, hogy folytatódjék a „körbejárás” rendszere – , ott két újabb kötet várható a következőkben, illetve ugyanennyi Csík- és Gyergyószéken, Marosszékkel és az egykori Aranyosszék maradékával, meg az összefoglaló tanulmányokkal összesen hét kötetben fog kiteljesedni ez a munka.
A könyv önmagában ma nem akkora érték, mint volt korábban, nincsen olyan társadalomformáló szerepe. Az a tény azonban, hogy látleletet mutat fel a tágabban értelmezett régióról, mindenképp dokumentumértékű, még akkor is, ha a járulékos események nem történnek meg maradéktalanul.
Miféle járulékok?… A településkép alakításának tudatosítása, folyamatos együttműködés az azokat formáló erőkkel – önkormányzatok, történelmi egyházak, civil szervezetek, vállalkozások, építész- és tervezőirodák munkatársaival – , a hagyományost felújító, vagy hagyományos modorban építkezők táborával, akik gyakran jóízlésű és jóérzésű állampolgárok, nem sajnálják a ráfordított figyelmet és az anyagiakat.
Kapcsolódó programok, ide illeszthető projektek létrehozása, a SICVLICVM–„brand” további népszerűsítése, részvétel fotó- és népfőiskolai táborokban, diákoknak és felnőtteknek tartott ismeretterjesztő előadásokon, szociográfiai kutatásokon, illetve különböző tanulmányutakon.
Költséges és időigényes munkáról van szó
A szerző elmondta, hogy a két kötetben szereplő 90 riport – 820 oldalon – , a kiszállások és a mintegy 750 fotográfia elkészítése, beszerzése, válogatása, az egyéni grafikák kivitelezése összesen 45 ezer lejt emésztett fel, a két könyv nyomdai előkészítése és kivitelezése 250-250 példányban további 28 ezer lejes költséget feltételez. Ami a közléseket származó bevételt/ honoráriumot illeti: azt úgy fogta, hogy annak idején a Hargita Népénél beszámította a normájába, a Háromszék napilapból származó bevételt pedig üzemanyag beszerzésére fordította. Ebből a 73 ezer lejes összköltségből az elmúlt öt esztendőben 31 ezret sikerült pályázati úton és privát támogatoktól, 14 ezer lej pedig a könyvek értékesítéséből térült meg, úgyhogy a jelentkező deficit, ami a szerző önrésze tulajdonképpen: 29 ezer lej, ami a mai napon 5690 euró, illetve 2,2 millió forint.
Mindvégig lapot húzott tizenkilencre a szerző. Emellett – ezt itt nem is említette – négy általa szervezett konferencia is a Bánja-e a székely? c. projekthez kapcsolódott, amelyek mind külön munkával jártak, időnként pedig ráfizetésesek voltak.
Ennek a sorozatnak a létrejöttét nem annyira a költségvetési keretek, mint az egyéni elhatározás és a kitartás szabta meg. Bízik benne, hogy minden gátló körülmény ellenére, sikerült értékálló munkát végeznie, olyan kordokumentum jön létre, amelynek jövőbeli kisugárzása lehet.
Még nem történt meg a kiadványok forgalmazása Magyarországon, mindössze néhány barát és közreműködő jutott hozzá, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár kötelespéldány-szolgálata. Az utánnyomás és az anyaországi, illetve a külföldi forgalmazás elvégzése – néhányszáz példány erejéig, ami nem kerül olyan kiamagasló összegbe – legalább szakmai és kiemelten érdeklődő körökben egy olyan kiadóra hárul, amely ezt fel tudja vállalni, s bár olyan mértékű juttatásban részesíti a szerzőt, hogy zökkenőmentesen és folyamatos odafigyeléssel tudja folytatni ezt a fajta tevékenységét. Minden ilyen jellegű kísérlete ezidáig kudarcot vallott.
A Bánja-e székely I-II. kötete 250 lejes áron (+ belföldi utánvétes postaköltség) a rendelkezésre álló mennyiség erejéig megvásárolható.
A konferencia első napján elhangzott előadás rövidített tartalmi kivonata.
Az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület közleménye
A konferencia munkálatainak feldolgozása folytatódik!
