Sohasem kedveltem a hevületes kifejezést: Erdély-ország, mert Erdély az legyen Erdély, ami nem különböztettetik meg (igaz, olykor a somogyiak is élnek ilyesmivel), de hát kicsiny nemzetünk nagy történelmében az efféle önhatárok rendszeresen előkerülnek. Mindenesetre jó hallani, amikor nemzettársaink, bárhová is veti őket a jó/rossz sorsuk, magyarokat keresnek a világban országnév vagy önjelölt régió megjelölése nélkül.
A Homoródi-dombságon átkelve az emelkedők-ereszkedők intézik, hogy más tájakon érezzük magunkat, s behatolván a hegyes-völgyes Székelyföldre, a szászok egykori telepei után a ‘cseplesz-hátú’ Hargita következik. Síkföldiként meg kell szokni, hogy az alföldet e tájon belátható meredélyek óvják, s csorgatják alá és belé az éltető nedűt. A hegyeken túl, a nem rokonnépek földjére merészkedünk, s újra és újra bebizonyosodik, hogy nincs értelme a Kárpát-medence kaszabolásának, mert olyan egységet képez, amelyet az idelátogató természetes határként érzékel… Tovább
