Miután több erdélyi és Kárpátokon túli állomásozást követően Székelyudvarhelyre is eljutott az Egy magyar Úr New Yorkból – Kövi Pál és az Erdélyi lakoma című vándorkiállítás, elgondolkodhatunk azon, hogy mit is jelentenek számunkra az asztali örömök… Eszünk vagy lakomázunk?
A Haáz Rezső Múzeum központi épületének egyik termében, ahol a kamarakiállítást megtekinthetjük, látunk egy enteriőr-installációt, amolyan helyileg hozzáadott értéket, hiszen a „honosítás” során igyekeztek hozzárendelni azokat a kapcsolódó műtárgyakat, amelyek erősítik az összhatást, és az erdélyi, pontosabban a székelyföldi, azon belül is az udvarhelyszéki konyhakultúrához kapcsolódnak.
Kinek-kiek emlékei lehetnek az ilyen ünnepi asztalokról és a húslevesekről… Van néhány kiváló étterem, amelyekben hagyományos módon, régi recepteket újragondolva és felfrissítve főznek, de nem túl jelentős ezeknek a vendéglátóhelyeknek a száma, hiszen – szerencsére – az udvarhelyszéki emberek többsége otthon főz és étkezik, a konyhai hagyomány él a lakosság körében és nagy a helyi alapanyagok becsülete… Legalábbis van még itt egy olyan réteg, amely ebben a vonatkozásban is ad magára…
Ezt a gondolatot pedzegette Bíró Barna Botond, Hargita Megyet Tanácsának elnöke a megnyitón tartott beszédében, hangsúlyozva a kiállítás jó felvezetése lehet a 2027-es esztendőnek, amelyben Hargita Megye lesz Európa Gasztronómiai Régiója.
Viszont Trucza Adorján, a székelyudvarhelyi Páva étterem tulajdonosa csúscsgasztronómiában gondolkodik, azt gyakorolja, s nem adja alább, amikor más városokban vagy országos, illetve nemzetközi szinten szervez gasztronómiai eseményeket, az általa megálmodott Taste of Transylvania ma már ismert brand. Vannak élő hagyományok, amelyek ismerete segít a továbblépésben. Tulajdonképpen ő szorgalmazta ennek a Kövi Pál életét és munkásságát felidéző kiállításnak a létrejöttét, ugyanakkor pedig másodjára is kiadta az Erdélyi lakoma című kötetet. Így ajánlja figyelmünkbe a 2022-ben megjelent könyvet Mautner Zsófia magyarországi gasztronómiai szakíró, műsorvezető ‘újragondolásában’: „A híres New York-i Four Seasons étterem tulajdonosa, Kövi Pál több, mint két évtizeden át gyűjtötte és tanulmányozta az erdélyi népek étkezési szokásait. Gyűjtőútjain barátok, rokonok, irodalmi szerkesztők és erdélyi írók kísérték. Az 1980-ban megjelent Erdélyi lakoma nem egyszerű receptgyűjtemény, lapjain megelevenednek a szász, az örmény, a román, a zsidó és a magyar konyha ételei, népi hagyományai, és a kortárs erdélyi írók tollán keresztül megismerhetjük az egykor oly színes, soknemzetiségű erdélyi világot. A kötet újrakiadásával arra vállalkozunk, hogy újjáélesszük egy letűnt kor hagyományait és ételeit. Mindezt úgy, hogy a ránk hagyott örökséget alapjaiban megőrizve, de a mai kor igényeihez alakítva adjuk tovább.”
Nem néztem utána, de feltételezem, hogy külföldi országokban, az angolszász glóbuszon a korábbi Kriterion-kiadvány valamely változata angol nyelven is fellelhető az antikváriumok kínálatában.
Hogy biztos legyen a dolgában Trucza Adorján, ezt a mostani könyvet románul is megejelentette. Ezzel már ki is vitte a ‘menüt’ a többségi piacra, azoknak kínálva a felhozatalt, akik a Kárpátokon túli területeken élnek, s – mondjuk – nem ismerik eléggé az erdélyi konyha remekeit. A gyomruk által lehet igazán összekötni az embereket. Ez üzleti és kulturális szolgáltatás, esemény-megelőlegező cselekedet, komoly prelúdium. Idejekorán hozzáláthattak így a gasztronómia évéhez már 2026 januárjában.
A kiállítást igencsak professzionális módon nyitották meg, többen is: beszédet mondott Szakács-Paál István polgármester, a már említett Bíró Barna Botond megyeelnök, Miklós Zoltán Múzeumigazgató, A Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Bukarest nevében köszöntőt mondott Kósa András László igazgató, aztán következtek a kiállítás magyarországi létrehozói és a munkában szerepet vállaló intézményvezetők, Velle-Varga Orsolya, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum főigazgató-helyettese, Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár. Közreműködött a baróti Bujka énekegyüttes,
A szerző felvételei
