Szeptember 10-én emlékezik meg a katolikus arról a kétszázöt japán vértanú szentről, akik a 17. század elején életüket áldozták a hitükért. Életáldozatuk és hitük a japán kereszténység történetének kezdeteit eleveníti fel.
1549-től kezdve spanyol és más nyugati misszionáriusok (főként jezsuiták) érkeztek az Európától távoli országba, hogy a krisztusi hitet terjesszék. Az új vallás gyorsan terjedt: nemcsak a nép körében, de a japán hadurak (daimjók) körében is népszerűségre tett szert a hit, amely a felebaráti szeretetre, sőt az ellenség szeretetére és a békére fordított hangsúlyt.
A kereszténység terjedése azonban politikai veszélyeket is hordozott, ezért ellenlábasai is akadtak. Ahogy Edwin O. Reinschauer fogalmaz Japán története című könyvében: „[a] misszionáriusok más vallások iránt tanúsított intoleranciája azonban erős ellenérzéseket keltett a buddhista papság körében, és Hidejosi [sógun, az ország katonai vezetője – a szerk.] (…) egyre inkább úgy látta, hogy a kereszténység aláaknázhatja az egységes kormányzást”. Hidejosi attól is tartott, hogy a katolicizmuson keresztül a spanyolok vagy a portugálok túlzott befolyást, végső soron inváziót tervezhetnek a szigetország ellen, így 1587-től betiltotta a kereszténységet, majd tíz évvel később 26 keresztényt – 9 misszionáriust és 17 laikust keresztre feszíttetett. Ők lettek az első japán vértanúk – Szent Miki Pál és társai… Tovább
Az Új Város közlése nyomán
