És színek. Nyilván. Július 25-én, pénteken nyitották meg Radó Endre kiállítását a Népiskola két termében. Az alkotások jelentős része az utóbbi másfél-két évben készült, kivételt képez néhány olyan kép, amely a nyolcvanas évek második felében készült, amikor Radó Endre még szép reményekkel a kolozsvári képzőművészeti főiskolára készült. 1982-ben, majd ’85-ben és ’86-ban felvételizett. Az utolsó felvételi alkalmával 8,40-es átlaggal került ama bizonyos vonal alá. Reménytelennek érezve a további próbálkozásokat, Székelyudvarhelyen telepedett le, családot alapított és a biztosítási szakmában helyezkedett el, a rendszerváltást követően önálló irodát nyitott, amely családi vállalkozás formájában ma is működik.
Két évvel ezelőtt vett újra ecsetet a keszébe a székelyudvarhelyi Kusztura Sándor képzőművész biztatására, s azóta kitartóan alkot, hiszen megvoltak az alapok, a tudás, s a készség felfrissíthető, olyannyira, hogy recsenyédi műtermének falain, illetve a családi házuk különböző szegleteiben legalább száz újkeletű munkáját fedezhettük fel, amikor számba vettük a festményeit.
Honnan indult…
Radó Endre Etéden született 1963-ban. Rajztehetségére a szomszédságukban élő Gagyi-tanítóházaspár, a helytörténeti gyűjteményt és falumuzeumot létrehozó Gagyi László és felesége, Böske tanítónéni figyelt fel, illetve az ugyancsak etédi Pálhegyi Éva, aki zenetanár volt a marosvásáhelyi képzőművészeti líceumban. Felvételiznie kellett az ötödik osztályba, amely akadályt sikeresen vette, majd nyolcadik és tízedik után is eredményesen átjutott a próbatételeken – akkortájt a középiskolákban kétszer rostálták a diákokat, nehogy a férgese bentmaradjon – és nagy reményekkel készült a művészi pályára, a festészeti szakra szeretett volna bejutni Kolozsváron, ámde akkor évről-évre szűkültek a helyek, alig 8-10 hallgatót vettek fel évfolyamonként, külön kritériumok alapján, hogy hány katonaviselt legyen köztük, hány fiú, hány lány, s a másik szűrő pedig olyan volt, hogy lehetőleg minél kevesebben jussanak be magyarok. Középiskolai tanárai kközül szívesen sorolja fel Kiss Levente, Elekes István, Major Gizella, Datu Viktor nevét, illetve Nagy Pált is említi, aki őt ugyan nem tanította, de nagy hatással volt az iskola minden akkori diákjára.
… és hová jutott?
Székelyudvarhelyről a Homoródszentmárton közelében fekvő Recsenyédre. Azért ide, mert sokat horgászott Homoródszentpálon és megszerette a környéket. Az iskola mellett vásároltak egy üres telket 2007-ben, amelyre aztán lakóházat építettek, később műtermet és egy olyan szobát, amelyben felesége, Piroska siklódi bútorait és szőtteseit helyezték el, megteremtve maguknak a meghitt és autentikus környezetet, amelyben élni, dolgozni és alkotni lehet. Itt látogatta meg Kusztura Sándor székelyudvarhelyi festő 2023-ban, aki biztatta és támogatta az új utak keresésében. Ebben az évben részt vett a 48. Homoródszentmártoni Román Viktor Nemzetközi Művésztelep nyári alkotótáborában is.
Jó úton jár
A kiállításra Sánta Csaba, egykori osztálytársa, a Szovátán élő szobrászművész segítségével válogatták össze a munkákat. Vászonra, farostlemezre készült festmények: csendéletek, tájképek többnyire, itt-ott felbukkan az ember kéznyoma is, egy-egy jelegzetes homoródmenti épület. Az ember maga még nem. A „belső tájak”, illetve – mondjuk – a szürrealisztikus kompozíciók sem, amelyek bizonnyal az alkotó lélekben rejlenek. Úgyhogy a lehetőségek vannak. Radó Endre most bemutatkozott, meggyőzött minket, hogy évtizedek múltán is képes alkotni. Bizakodjunk, hogy lesz folytatás, újabb, hasonló vagy más modorú alkotásaival találkozhatunk majd különböző településeken levő kiállítótermekben, Homoródszentmártonban, Etéden, Siklódon, Székelyudvarhelyen is.
Radó Endre kiállítása a Lövétei Népiskolában egy hónapon át lesz látogatható. Időpontegyeztetés ez idő alatt Mihály Jánosnál lehetséges a (+4) 0746-281013-as telefonszámon.
