Recsenyéd szülötte, Cseke Péter nyugalmazott egyetemi tanár, író, irodalomtörténész január 30-án töltötte a 80. életévét. Nem sokkal azelőtt súlyos betegségen, életmentő műtéten esett át, nem merte korábban vállalni a hazautazást, most azonban ismét jó egészségi állapotnak örvend, úgyhogy szívesen jött el a június 22-én, vasárnap megszervezett ünnepségre, amelyet a falu unitárius egyházközsége szervezett számára.






Az esemény fényét, rangját az a tény is növelte, hogy elkészült a ma gyülekezeti házként használt egykori kántori lakásban a könyvtárszoba, benne a könyvszekrény, amelyben az általa adományozott könyveket, köztük azt a 32 kiadványt tartalmazó életműrészletet is elhelyezték. A szülőfaluban jó helyen vannak ezek a munkák: olvashatók, bizonyságai a helyhez való ragaszkodásnak.

Életműve azonban igencsak szerteágazó, alkotói pályája több mint ötven esztendeje során foglakozott az Erdélyi fiatalok 1930 és 1940 közötti életszakaszával – azokról az írókról, költőkről, a „Tizenegyekről” van szó, akik megújították az impériumváltás utáni erdélyi magyar irodalmat – , Debreczeni László (1903-1986) művészettörténész, műkritikus, grafikus, építész, műemlékvédelmi szakember életművével, László Dezső (1904-1973) református lelkész, író, szerkesztő munkásságával, megmentette és közreadta Jancsó Béla (1903-1967) levelezését. Mindezeken túl kitartóan foglalkozott az erdélyi sajtó történetével, a szociográfiával. A rendszerváltozás után a filológiai tudományok doktora, egyetemi tanár a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Újságírói Tanszékén, amelyenek létrehozását maga szorgalmazta; doktorátusvezető ma is, a Hungarológiai tudományok doktori iskola tagja, 1990-től a Korunk szerkesztőjeként is tevékenykedett. Társadalom- és vidékismerete abból származik, hogy ösztönös és szenvedélyes érdeklődése mellett hosszú ideig a Falvak Népe utazó-riportere volt (1967-1989).
Ez egy kényszerű pálya is volt, hiszen foglalkoznia kellett „a szocializmus vívmányaival”, de ezzel párhuzamosan komoly kapcsolatrendszert épített ki, számos kollégát, vidéki pedagógust beszélt rá a „falumunka” fontosságára. Népszerűségét annak köszönheti, hogy ez a hetilap abban az időben – tízezezres példányszámban nyomták – Erdély minden szegletébe eljutott, s a gazdáknak nyújtott szakmai tanácsadás mellett, fontos eszköze volt a kultúra terjesztésének – mások mellett Zágoni Attila, Nagy Miklós, Ferenczes István is írd ide riportokat – , ez a lap kezdeményezte a zerindi (1974) és a homoródszentmártoni művésztelepek/ képtárak létrejöttét. Az életmű jelentős fejezetét képezi Páskándi Géza (1933-1995) erdélyi, kolozsvári pályaspektrumának feldolgozása, amelyet eddig két vaskos könyvben tett közzé.





Cseke Péternek, ahhoz, hogy hiteles „szülőföld-szociográfiát’ írjon, komoly rálátásra volt szüksége. Könyvtárnyi apcsolódó (szak)irodalmat olvasott el, levéltárakban kutatott, sőt, még nagyapja amerikai tartózkodásának is utánanézett, meglátogatta azokat a helyeket az Egyesült Államokban, ahol a múlt század elején székelyföldi (vendég)munkások éltek. A két Homoród-mentéről igen sokan választották ezt a kitörési lehetőséget. Nem mindenkinek sikerült. Sokan vissza sem tértek, hanem a családjukat is kivitték. Nagy szerencse, hogy a nagyapa visszajött, tudták művelni azokat a földterületeket, amelyeket a tengeren túli megtakarításokból szerzett, egészen addig, míg a „kollektív” el nem vette.

A „szülőföld szociográfiák” – amelyek egyúttal önéletrajzi visszaemlékezések is – sorban most íródnak. Mindjárt említett is egy következő kész munkát, amelyet hamarosan kiadnak Kolozsvárott. Nyilvánvaló, hogy a nyomtatott könyvnek ma már nincs akkora becsülete, nem olvasunk annyian, s annyit, viszont a dokumentum-érték felbecsülhetetlen. A két Homoród-mentének ezt a típusú látletetét senki más nem képes megírni Péter bátyánkon kívül. Tervei bőven vannak, és úgy érzi, megvan hozzá a kedve és az egészsége is. (Egyébként ugyanebben a gyülekezeti teremben volt az a találkozás is, amelyet a helyiek 70. születésnapja alkalmából tartottak.) Most már a „nyolcvankodás” ideje következik. Adjon a jó Isten számára további lehetőségeket!

A külön meg nem jelölt fotók a szerző felvételei
Simó Márton