Amikor a Román Televízió Magyar Adásától a Hét szerkesztőségéhez került, az akkor még fiatal Rostás Zoltán a televíziózás révén rendelkezett némi újságírói, szerkesztői tapasztalattal, s mivel széles érdeklődésű volt, örömmel fogadta a felkérést, hogy vállalja el a hetilap tudományos-ismeretterjesztő rovatának a vezetését.
A Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár olvasótermében, szerdán délután tartott könyvbemutató alkalmából elmondta, hogy a megszólított kutatók, egyetemi tanárok, szakírók jelentős részét már korábbról ismerte. Mindig az volt a kérése a megszólalókhoz a televíziós forgatások alkalmával, hogy nevezzenek meg további néhány érdemes embert, akiket mindenképp fel kell majd keresnie. Így az történt, hogy a mikrofont gyakorlatilag kézról-kézre ajánlották, adták tovább, küldték további helyszínekre a riportert. Akkor is, amikor a nyomtatott sajtóban láttak napvilágot ezek az írások.
Mivel Rostás Zoltán szeretett utazni, hamarosan rájött, hogy a Kárpátokon-túli országrész, a Regát tele van magyar egyetemi tanárokkal, orvosokkal, kutatóintézet-vezetőkkel, minisztériumi tisztségviselőkkel, jól képzett és a változatosság, az értékek iránt nyitott, intelligens pártaktivistákkal. Egy olyan réteggel ismerkedett meg, amelyről Erdélyben, a Székelyföldön csak kevesen tudtak. Krajovától Galacig, Jászvásárig jártában-keltében készültek ezek a beszélgetések, mindemelett pedig bekerült a kulturális és tudományos élet fősodrába, hiszen Bukarest számos nemzetközi hírű-rangú rendezvénynek, konferenciákat adott otthont…
Hozzájárult a magyar tudományos szaknyelv alaklulásához, ugyanakkor pedig többeket rávett arra is, hogy publikáljanak az A Hétben és annak mellékleteiben, járuljanak hozzá a magyar nyelvű tudományos diskurzushoz. Ennek a módszernek a továbbiakban az volt a hozadéka, hogy a magyarul is alkotó szakírók így bekerülhettek a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon kötetibe. Ezeket a vonatkozásokat H. Szabó Gyula, a Kriterion Könykiadó nyugalmazott főszerkesztője – ma is aktív főmunkatársa – , valamint a találkozón szintén jelenlévő Dávid Gyula íróval, szerkesztővel közösen idézték fel.
A három kötet nem készült túl sok példányban – mondotta H. Szabó – , de igen alapos, komoly szerkesztési munka zajlott a kéziratelőkészítés folyamatában; egyes újságírók szerint „több benne a szereplő, mint a Háború és békében”, ami azzal magyarázható, hogy igyekeztek minden megszólalót beazonosítani, felkutatni, felsorolni, leírni a hivatkozásokat, dióhéjban összefoglalni az évtizedek során létrejött életműveket. Nagyon részletes bibliográfiai apparátus tartozik hozzá. Az első két kötet hetvenes, illetve a nyolcvanas évek interjúit tartalmazza, a harmadik pedig mindazt, ami a rendszerváltás pillanatától a hetilap megszűnéséig „íródott’. Bizonyos szempontból kultúr- és tudománytörténeti alapmű is ez a hármaskönyv. Érdekes módon csak három példány állt rendelkezésre a találkozón, amelyek közül egyet a könyvtárnak adományozott a kiadó, de postai úton a Kriterion Könyvkiadó elérhetőségein megrendelhető. Nem tömegcikk. Igyekeznek minél több könyvbemutatót tartani és részt vesznek az erdélyi, illetve székelyföldi könyvszakmai találkozókon, könyvvásárokon és -fesztiválokon.
A szerző felvételei
Simó Márton
Kapcsolódó:
A lap szellemisége többnyire Szilágy N. Sándor ny. egyetemi tanár, író, szerkesztő jóvoltából fennmaradt, továbbél a kibertérben is.
A Hét archívuma a Digitékában fellelhető!
