A Művelődés folyóirat áprilisi lapszámának középpontjában a 33. alkalommal megrendezett kolozsvári Mátyás Napok, illetve a Mátyás király szellemi örökségét kutató és népszerűsítő baráti közösség, az Amaryllis Társaság áll.
„A Mátyás Napok és az Amaryllis historikus együttes egyszerre születtek 1993-ban, és édes testvérekként járták végig ezt a három évtizedet” – olvashatók a vezércikkben László Bakk Anikó, az Amaryllis Társaság tiszteletbeli elnökének gondolatai, aki Az öröm forrása című írásában személyes hangon idézi fel a Mátyás Napok történetét, majd betekintést nyújt a rendezvénysorozat szellemi hátterébe, illetve kitér annak kulcsszereplőire is.
A kolozsvári Mátyás Napok születése és vidám élete című írásban a szerző, Tóth Klára beszélget el László Bakk Anikóval, a Mátyás Napok ötletgazdájával. A beszélgetésből kirajzolódnak a rendezvénysorozat születésének körülményei, szó esik a Funar-éra kihívásairól és az Amaryllis tánccsoport megalakulásáról is. A szervezők kezdettől fogva egy interetnikus, ökumenikus, apolitikus eseménysorozatot álmodtak meg, amely méltón őrzi Mátyás király örökségét.
Az impériumváltást követően a „Mátyás király” feliratot „Matei Corvinul”-ra cserélték, egy szoborrongálási akciót követően (1920). Majd egy Nicolae Iorga idézetet helyeztek el a címer felett a Szent Korona helyén (1932). 1921-ben ugyanezen a téren állították fel a Mussolinitól ajándékba kapott capitoliumi farkas szobrát. Ez fordulatot jelentett a tér fényképezésében is: most már két emlékművet kellett belekomponáljon a képbe az a fotós, aki politikailag korrekt akart lenni abban a korban. Ennek eredményeképp több nagytotál készült a térről, amelyen új, egyszemélyes székeket helyeztek el, és parkosították a tér nagyobb felületeit. Akadtak fotósok, akik burkoltan, kompozíciós trükkökkel mégiscsak bevállalták a hozzájuk közelebb álló ideológiát. Az első fotó a New York szálló tornyából készülhetett, és az oszlopok belső keretezését kihasználva Mátyás javára fordítja a kompozíciót, míg a jobb oldali képen a pózoló katonák a másik emlékművet részesítik előnyben. (A szobor körüli történetekről a Maszol.ro honlapján ITT olvashat!)
Szilágyi N. Zsuzsa Amaryllis-történetem című írásában személyes emlékein keresztül meséli el, hogyan formálódott meg a kilencvenes évek elején az Amaryllis tánccsoport és annak közössége. A Tánc a virágos mezőn című írásban Tóth Klára a nemrég elhunyt Szabó Anikóra emlékezik, aki az Amaryllis egyik alapító tagja, táncosa és későbbi művészeti vezetője volt. Anikó sokoldalú, csöndes és inspiráló személyiségként maradt meg a közösség emlékezetében, akinek a reneszánsz tánc iránti szeretete és pedagógusi elkötelezettsége példamutató volt. Az Amaryllisből sarjadt kolozsvári Passegio Historikus Táncegyüttest Juhász Csilla Ibolya, a csoport művészeti vezetője mutatja be. A Passeggio története jól példázza, hogyan él tovább a Mátyás Napok szellemi öröksége a fiatalabb nemzedékekben.
Csörsz Rumen István Belső térben. A Musica Historica együttes és az Amaryllis című írása a budapesti régizene-együttes és az Amaryllis hosszú éveken átívelő együttműködését idézi fel. A szerző zenészként és irodalomtörténészként is betekintést nyújt a közös fellépések, táncbemutatók és barátságok világába.
Kurta József Historia Viva – az Amaryllis Schola Calviniana kórusa című tanulmányában a Schola Calviniana énekegyüttes történetét tárja fel.
Kovács Gábor Siege of Buda, Siege of Porta Bella című tanulmányában egy magyar vonatkozású táncot mutat be a 17–18. századi angol country dance gyűjteményekből. A szerző a tánc eredetét, változatait és történeti hátterét elemzi, és arra is rámutat, hogy a magyar történelem eseményei a nemzetközi tánckultúrában is nyomot hagytak.
Gáspár-Barra Réka A dévai Renaissance együttes 18 éves című írásában a dél-erdélyi reneszánsz tánccsoport másfél évtizedes történetét mutatja be, a beszámoló bepillantást nyújt a kisebb erdélyi városok kulturális életébe is.
Végül pedig Gáspár-Barra Áron Reneszánsz Kastélyfesztivál Dél-Erdélyben című írása a dél-erdélyi Kastélyfesztivál kezdeményezését és programkínálatát ismerteti velünk. A fesztivál célja, hogy történelmi helyszíneken felelevenítse a reneszánsz kultúra szellemiségét – zenével, tánccal és családi eseményekkel.
A címlapon Lupescu Radu, a hátsó borítón Szabó Gábor felvétele látható. A lapszámban Bethlendi Tamás, Biró István, Könczey Elemér, László Bakk Anikó, Lupescu Radu, Mátyás Péter Győző, Rohonyi D. Iván, Szabó Gábor, Szilágyi Ákos, Tóth Klára képeit, illetve illusztrációit használtuk fel.
A Szerkesztőség közlése nyomán
Kapcsolódó:
Megtalálhatták Mátyás király földi maradványait: arcrekonstrukció bizonyítja a feltételezést
Székesefehérvár – Itt találhatták meg Mátyás király csontjait!
