Demeter Ervin kiadványa a Trianon utáni erdélyi magyar képzőművészet alkotóit, több mint négyszázötven művészt mutat be saját műveiken, arcképeiken és önarcképein keresztül.
„A határok változhatnak, de a művészet örök” – vallja a kötet szerzője, rávilágítva arra, hogy az elszakított nemzetrész alkotói közössége Európában is páratlan művészeti kultúrát hozott létre. A könyvbemutató-turné állomásai: Kolozsvár – február 12., 18 óra, Vallásszabadság Háza Sepsiszentgyörgy – február 13., 17 óra, Erdélyi Művészeti Központ Csíkszereda – február 14., 18 óra, Csíki Székely Múzeum Szováta – február 15., 17 óra, Városháza Székelyudvarhely – február 17., Művelődési Ház koncertterme Marosvásárhely – február 18., Kultúrpalota, Magyar Képtár.
Demeter Ervin (1954) magyar politikus, országgyűlési képviselő, miniszter, kormánymegbízott. Mondhatnánk azt, hogy „nyugalmazott politikus”, hiszen az egykori „titokminiszter” 2020 után visszavonult a nagypolitikából. Az utóbbi években borászként – Tokaj-Hegyalján, Mádon gazdálkodik – , műgyűjtőként és művészeti íróként bukkant fel. A mostani kötetben szereplő írásainak egy részét a világhálón fenntartott blogján olvashattuk, különböző tárlatmegnyitókon, konferenciákon, illetve más kulturális eseményeken mondta el Erdélyben és Magyarországon.
A kötet az Exit Kiadó, az Erdély Művészetéért Alapítvány és az Erdélyi Művészeti Központ közös gondozásában jelent meg. Az eseményt az Idea Könyvtér szervezi, amelynek honlapján a következő ajánlót olvashatjuk:
„E pillanatban egy hiánypótló, képzőművészeti ismereteket időben és térben összegző, de változó műfaji területeket is integráló kötetet tart kezében a tisztelt olvasó, amelyben a szerzőnek láthatóan az volt elsődleges célja, hogy bemutassa a Trianon utáni erdélyi magyar képzőművészet alkotóinak saját művein, arcképein és önarcképein keresztül a fájdalmasan elszakított nemzetrész mindennek ellenére különlegesen gazdag alkotói korszakát, azt, amikor a teremtés iránti készség, a tehetség és az elkötelezettség megáldott kényszere átszőtte tiszta színeivel még a szürke mindennapokat is.
Műtermek és újabb műtermek. Ahol felváltva jelen van a színek üdítő és depressziós csokra, jelen van a kő, a bronz, az agyag, a drapéria, a textília és legfontosabbként a gondolat érce, ami együttesen formálja teljessé, teremti meg és teszi széppé azt a harmonikus emlékművet, ami egy sötét kor falán mégis csodálni való képként ragyoghat fel, hiszen azt jelzi, hogy csak a művészeté lehet az az egyetlen, emelkedett szellemi szféra, ami nem ismer el soha semmiféle határokat. Mert a határok változhatnak, de a művészet örök. És a művek, ahogy egymást követve lapról lapra itt, ebben a könyvben felsorakoznak a jelenlét hívására, tisztán megmutatják azt az összképi arcot, ami mindannyiuk vonásait megőrzi, akár úgy, mint tisztán megrajzolt építőelemei a nemzet identitásának.”
A Szabadsag.ro, valamint az Exit Kiadó közlése nyomán
