Amikor a „kétely teológiájáról” beszélünk, nem Istent kérdőjelezzük meg, hanem azt, amit az Istennel való kapcsolatról, magáról Istenről, valamint az Ő akaratáról gondolunk.
A „kétely teológiája” a kíváncsiság módszerével segít elmélyíteni az ismereteinket Istenről, az alázatosság módszerével pedig arra tanít, hogy az elménk nyitottságával ismerjük meg, hogyan szeretné Isten megértetni velünk a valóságot. Itt nem arra kell gondolni, hogy kapaszkodjunk bele egy biztonságos sziklába, hanem hogy bízzunk benne, hogy a szikla, amelyet fogunk, biztonságosan megtart bennünket. Míg előbbinél az irányítás a mi oldalunkon van, a másodiknál magának Istennek adjuk át. Úgy vélem, az emberek azért félnek elmélyülni a „kétely teológiájában”, mert nem bíznak abban, hogy Isten képes magáról bármit is a mi felfogásunktól eltérő módon kinyilatkoztatni. Mégis, mitől félünk?… Tovább
