Az utóbbi időkben mintha kikerült volna a magyar közbeszédből Törcsvár, az egyik legtávolabbi, legcsinosabb és legépebben megmaradt erdélyi középkori várkastélyunk. Pedig több okból is érdemes leutaznunk ide, de legfőképp egy tömbmagyar közegben töltött székelyföldi utat követően „üt” csak igazán a törcsvári közeg.
Tudjuk, van, aki a Drakula-mítosz miatt rajong e csodavárért, a többség viszont éppen emiatt ódzkodik tőle, és sokkal inkább az mozgatja meg a fantáziáját, hogy e várunk milyen fontos szerepet játszott az ezeréves magyar határ védelmében… Tovább
Ez itt egy másik történet
Mi legutóbb január elején jártunk ott egy kevésbé télies, inkább novemberre emlékeztető délelőttön. A kastély rendben van ugyan, sikeresen felújították az elmúlt években, és közbben elég markánsan eltűntették belőle a magyar nyomokat. A románi királyi család regnálásának 81 esztendejébe próbáltak a mai ideológusok belezsúfolni úgy nyolcszáz évnyi erdélyi történelmet, de úgy, hogy mindent elfedjen a piros-sárga-kék és dákó-román máz, mintha Vlad Tepes – a mi Mátyás királyunk unokatestvére, aki bizonyos víziók szerint „félig román vagy tán egészen az” – Traján és Decsebál egyenesági éeszármazottja volna. A kisváros teljesen ráállt a Drakula -bizniszre, feltételezhető, hogy ezen kívül ott semmilyen iparág nem működik. Viszonylag jól megélnek belőle, de a balkáni gicc igencsak harsány, itt loccsan át a Kárpátokon…

Valóságos felüdülés volt a várkastély tövében, az egyik parkoló szomszédságában található jóval szerényebb és kevésbé népszerű skanzen meglágotása, visszafelé jövet aztán megnézhettük a prázsmári templomvárat, amelyen ugyancsak komoly felújításokat végeztek, de az a mi szempontjaink szerint sokkal sikeresebb. Hamarosan erről is beszámolunk…

Az írás eredeti változata ITT olvasható.