Nem csupán egy könyv, hanem az író személye és hitvallása is közelebb kerülhet hozzánk december 3-án, kedden 18 órától a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban, Mátyus Melinda Inkább az enyém című kötetének bemutatóján. A szerzővel Kovács Bea újságíró beszélget.
Mátyus Melinda egyedi utat jár, sztereotípiákat dönt: lelkészként és íróként két olyan hivatást gyakorol, amelyek hagyományosan férfiakhoz társított szerepek. Az Inkább az enyém című kötete nem csupán egy újabb irodalmi debüt, hanem egy mélyen átélt, érzékeny próza, amely belső dilemmákat, a személyi interakciók rejtett dinamikáját, az érzelmi kötődések rétegeit tárja fel.
Prózája, amelyet Visky András ajánlásával adott ki a Jelenkor Kiadó, érzékenyen és radikális őszinteséggel tárja fel a nőiség, a hit és az emberi kapcsolatok mélységeit. Mátyus Melinda nem kerülgeti a kényelmetlen kérdéseket, sorai közt egyszerre van jelen a kegyelem és a fájdalom, az esendőség és a nagyság; az érzékiség nem fizikai vágyként, hanem az önazonosság és az érzelmi kiteljesedés igényeként jelenik meg. Olyan témák helyez fókuszba, mint a belső vágy, az intimitás, a személyes szabadság iránti igény és a társadalmi normák ütközése.
„Különös testi szenzációk találták meg saját nyelvüket Mátyus Melinda sodró erejű prózájában. Nevelődési regénnyé összeálló elbeszélései egy mindeddig teljességgel ismeretlen nézőponttal teszik finomabbá világunk nyelvi érzékelését, jelesül a lelkésznő látásmódjával. Történetei csaknem észrevétlenül űznek ki az irodalomból, önmagunk felismerésének irányába.”- írja Visky András a fülszövegben.
Mátyus Melinda Szovátán nőtt fel, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban érettségizett, majd teológiát és összehasonlító irodalmat tanult. Jelenleg Temesvár mellett, az újmosnicai református gyülekezet lelkészeként, egy többnyelvű közegben él és dolgozik, az idegenség és otthonosság kérdései így nemcsak munkájában, hanem műveiben is visszaköszönnek.
A Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár közlése nyomán
Kapcsolódó:
Ez az én utam: egy kicsit formátlan, szokatlan, tele zsákutcákkal, de Isten mindig felkanalaz…
Mert nekem csak a beszéd létezett, semmi más…
