Murányi Sándor Olivér olyan író, hogy szeret állatokkal foglalkozni. Most azonban nem a halak, nem a kutyák, nem a medvék kötötték le a figyelmét, hanem a lovak. Egy ideje lovaszarándokká vált, céltudatosan ül a négylábúak hátára: útjai missziók, ismerkedések más országok embereivel, ugyanakkor természetközeli életmód gyakorlása és írói táplálkozás. Mert nem csak könyvtárakban és a világhálón kell eligazodnia a magyar írástudónak, hanem odakint is, a Nagy és Örök, az Élő Világban.
A lovak segítségével új ismeretségeket és barátságokat lehet kötni. Így volt ez akkor is, amikor Lengyelország felé vette az útját, két évvel ezelőtt, meg később, 2025-ben, Magyarország és a Székelyföld körbelovaglásakor egyaránt. Nem kellett sok biztatás azoknak a társaknak, akik lovastól vállalták. Ma már többezer lóháton megtett kilométer van Murányi mögött. És megannyi élmény.
A székelyudvarhelyi Kányádi Sándor Városi Könyvtárban tartott ős-könyvbemutatón kedden – ez volt az első a sorban a nyilvános író-olvasó találkozók sorában – a BÉKELOVAS című kötet ürügyén ismerkedhettünk az újabb munkák eredményével, néhány órával korábban a Tamási Áron Gimnázium diákjai vehették kézbe a könyvet és hallhattak az író újabb kalandozásairól. Mert Murányi szeret visszatérni útraindító iskolájába és szülővárosába.
Nem túl vastag kötet ez. Szándékos volt a forma megválasztása. A szerző arra törekedett, hogy az internethasználat szüneteiben, három-négy óra alatt bárki „elvonási tünetek nélkül” olvashassa végig.
Műfajilag zarándoknapló? Élménybeszámoló? Levelek vagy esszék sora, mint Mikes Kelemen „Édes Nénémnek” írott episztolái? Inkább irodalmi szociográfiák, valóságos riportok, amelyek becsületét illendő lenne visszaszereznünk.
Írásunk az olvasás függvényében majd bővül. Illetve keletkezik egy hosszabb-rövidebb recenzió is. Hamarosan kiderül. Addig is ajánljuk az analóg olvasók figyelmébe Sándor munkáját!
