„Nem ülhetünk ki az útszélre, hogy a zajló élet folyását kívülről figyeljük. Nem zárkózhatunk be a templomba sem, hogy azt, ami a piacokon történik, ne lássuk. Az események az életünkön mennek keresztül, tehát ami történik, nemcsak a világ dolga, hanem a mi dolgunk is. Ha új korszak van keletkezőben, mindnyájunkat közelről érdekel, hogy az új korszak milyen csillagzat alatt születik” – nem véletlenül idézi Bálint Elemér Imre, Oroszhegy emeritus polgármestere Márton Áron püspököt.
Most is ez történik: válaszút előtt járunk a választások évadán… Új korszak van keletkezőben! A nyílt társadalom égisze/ mottója alatt virtuális terekből okos telefonokon snittekben jön a sokaknak sokat igérő szemét. Úgy jön tik-tokon, fészbukon, twitteren, X-en, hogy elborítja a normális gondolkodásunk emberi szövétnekét, új ingerkörnyezeteket hoz létre.
Legyünk résen! Ez a virtuális mézesmadzag képes felborítani értékrendünket. A nyítás megtévesztő eszmerendszere sem a civil közösségekben, sem egyházainkban nem jelentheti azt, hogy hátracsapjuk az ajtót és évszázadokon át féltve őrzött értékeinket hagyjuk útjukra engedni a semmibe.
Mert lám a nyított ajtón beférkőzik a gonosz.
Öntudatunkra figyeljünk! Zárjunk össze!
Helyzet van!
Nagy püspökünkre hallgassunk!
Álljunk fel az út széléről és legyünk tevőleges részesei az új korszak alakításának. Megszerzett jogaink, átörökölt értékeink kelengyés ládáját ne bízzuk avatatlan szélsőségesekre!
Nagy felelősség, szép feladat!
Mindenki tapintsa meg a saját pulzusát, ha az még ver és magyarul ver menjen pecsételni vasárnap!
A jövőnk a tét!
Meg tudjuk csinálni!
Főként a fiatalokat szólítjuk meg, akik a nagy jövés-menés, jövőtervezés közepette alig észlelik, hogy ehelyt, idejövet a nyakunkra készülnek ülni olyanok, akik nem izzadtak a betevőért talán soha, s alig van közük ehhez a helyhez, amelyért az elődök anno oly sokat küzdöttek… Az igazi forradalom látszólag békés, a szavazófülkékben zajlik, vérre és a jövendőre megy. Cselekedni állampolgári kötelességünk, s a jövő érdekében másképp nem cselekedhetünk… Álljunk a közös ügy mellé, hogy tervezhető és valósággá testesülő álmokkal épülhessen a jövünk. Hogy méltó elődei lehessünk a leszármazóknak…
