Uncategorized

Egy régi nyár és Áprily Lajos emlékezete

Ötvenöt évvel ezelőtt hunyt el a költő

A rozsdabarna címlap felső részén ez áll: Erdélyi nyár Áprily Lajossal 1936. A címlap közepén egy csoportkép: rajta Áprily Lajos, Reményik Sándor és nyolc lányalak a marosvécsi kastély bejáratánál 1936 nyarán. A címlap alján hosszabb a szöveg: Naplók, levelek, fényképek alapján összeállította Hantz Lám Irén.

És amilyen beszédesen egyértelmű a kötet címoldala, olyan egyértelműen csobogó az 1936-os év nyarának meséje. Csobog és árad a mese, a történet. A Baár–Madas Református Leánygimnáziumból nyolc lány útra kel, és tanár-igazgatójuk vezetésével két hetet, július második felét Erdélyben tölti, hogy közelebbről megismerkedjen a tájjal, a természettel, emberekkel, gondolkodással, művelődéssel, és nem mellékesen az erdélyi szellemi élet néhány nagy alakjával.

Hantz-Lám Irén: Erdélyi nyár Áprily Lajossal. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010. 314 old.

A kirándulást szervező Áprily Lajos, a költő, aki még 1929-ben települt át Magyarországra, örök honvággyal gondol szülőföldjére. A szétszakított, megkisebbedett új hazában is tanári erejének egy részét arra fordítja, hogy tanítványaival megismertesse szülőföldje városait, embereit, művelődését, életét. Már tavasszal elkezdi a szervezőmunkát, író- és költőtársakkal, barátokkal levelezve szövi terveit, hogy tartalmas nyárral ajándékozza meg érettségiző növendékeit.

Az utazás emléke minden résztvevőben olyan eleven, hogy évek, évtizedek múlva is élnek az egykori kapcsolatok, kisebb-nagyobb szünetekkel folytatódik az akkor elkezdődött levelezés. (Csak az arcok veszítik el a fiatalság varázsát, az érettségit követő élet nyomokat karcol rájuk, de a múló idő ellenére is tudnak egymásról, keresik egymás kezét a távolból.)

Ennek a békebeli irodalmi útnak sok írásos emléke maradt fenn: levelek sora Reményik Sándor és Áprily Lajos között, a két költő levelezése a lányokkal, két lány útinaplója és versek, versek sora.

Ezt a változatos, színes anyagot szerkesztette, gyúrta olvasmányos, élvezettel lapozgatható – már-már albumszerű könnyedségű – regényes elbeszéléssé a szerkesztő Hantz Lám Irén, aki a különböző szerzők eltérő műfajú, szintű és hosszúságú írásait és az említett verseket egyetlen, derűs olvasmányfolyammá olvasztotta egybe, és a kötet végére válogatást illesztett a két költő találó verseiből. (A kötet érdekessége az is, hogy a szerző-szerkesztő ismerte „főhősét”. A költő Áprilynak jó ismerőse, író- és kortársa, barátja volt Lám Irén édesapja, Lám Béla. Talán ez a forrása a könyvet átszövő láthatatlan, de sugárzó, szeretetteljes tiszteletnek.)

Áprily Lajos és gyermekei – Jékely Zoltán, Jékely Endre, Jékely Márta a hójai kertben (1935 k.)

A szerencse (?) vagy a véletlen (?) a szerzőt az egyik egykori kiránduló, Ujfalusy Klára lányával hozta össze, Csonkáné Rácz Katalinnal, akitől a kéziratok egy részét, a kötet életre keltő magvát kézbe kapta, és a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárán, személyes családi levélkötegeken, irodalomtörténeti fényképtárakon keresztül vezette a két év alatt megszerkesztett kötetig.

A változatosságra törekvő könyv egy szinte teljes évet bont ki a homályból, az 1936-osat, a nyári irodalmi tábor kezdeteitől annak utóéletéig, utalásaiból pedig Áprily Lajos életének elég hosszú részére lehet rálátni, a személyes sors apró rezdüléseire. Olyan mozzanatokra, amelyeket nem sokakkal osztott meg a 20. század egyik legszemérmesebb magyar költője.

Olyan emberközelbe hoz ez az összeállítás két barátot (Reményik Sándort és Áprilyt), két egymás társaságára vágyakozó költőt, ami ritkaság a magyar irodalomtörténetben. Szakszerűen, visszafogottan és hitelesen talán csak Arany és Petőfi barátságát látjuk az irodalomtörténeti feldolgozásoknak köszönhetően ennyire éles színben felragyogni, mint amilyen éles, de melegen sütő, szelíd fényben a Reményik–Áprily-barátság az ízléssel egymás mellé illesztett írásokból felragyog.

Túl azon, hogy Reményik Sándor a kéthetes kirándulás egy egész hetét tölti a végzős csapattal, a fiatalság útja során megismerkedik Kós Károllyal, Kemény Jánossal, Szemlér Ferenccel, Tamási Áronnal is. Micsoda névsor, és milyen gondolat- és érzésvilágot ébresztő, életre bocsátó találkozások sora ez!

Az események nemcsak a leírásban elevenednek meg, a közölt képekben a résztvevők életének pillanatai is megjelennek. A sokszínű, változatos, látványban jól adagolt képanyag, amely az oldalakat díszíti, óriási kutatómunkáról tanúskodik. (Hadd emeljek ki az összes közül egyet, amely megragadott, és irodalomtörténeti csemegének sem utolsó: ha le nem írták volna a kép alá, örök rejtély maradna, hogy kit rejt a martilapu-fejdíszű „Főnök Úr” pisztrángozó fényképe a Galonya-patak mellett.)

Ha van a könyveknek lelkük, akkor olvasónaplószerű soraimban le kell írnom, hogy ennek a kötetnek, melynek a napokban fejeztem be olvasását, böngészését, valóban lelke van, nem is akármilyen. Az írásos emlékek, a képanyag és a jegyzetek gazdagsága mellett nehéz volt eldöntenie, melyikbe feledkezzék bele az irodalombarát. Mindeniket érdemes volt figyelemmel követni. A kolozsvári Stúdium Könyvkiadónak ezt a 2010-es megjelenésű, kemény borítású kötetét mindenképpen érdemes a színes irodalomtörténeti ínyencségek között számontartani.

Lengyel Ferenc

Ma Áprily Lajos nevét viseli Brassóban az egykori római katolikus főgimnázium

Ezzel az írással kívánunk emlékezni Áprily Lajosra (1886), aki ötvenöt évvel ezelőtt, 1967. augusztus 6-án hunyt el Budapesten.

A recenzió először 2014. augusztus 23-án jelent meg a Háromszékben.

A Frankel Leó utca bejárata (Budapest, II.) – a 21. szám alatt található házban élt a költő 1947-től haláláig – Fotó: Wikipédia

Hantz Lám Irén (1937– 2019) erdélyi magyar földrajzi szakíró, művelődéstörténész. Lám Béla (1893-1973) mérnök, művészeti szakíró leánya, Jeney Lám Erzsébet (1931-2000) grafikus, gyógypedagógus húga. Egész élete Kolozsvárhoz kötődik. Középiskolai tanulmányait szülővárosában (1954), egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem geológia–földrajz szakán végezte (1958). Középiskolai tanár (1958–59), könyvtáros és fordító a kolozsvári Politechnikai Intézetben (1959–61), gyakornok a Babes–Bolyai Tudományegyetem földrajzi tanszékén (1961–68), majd ismét tanárként dolgozott a Kolozsvári Pedagógiai Líceumban. 1984-től a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban tanított nyugdíjba vonulásáig. 1996-tól a torockói Tóbiás Éva Galéria füzeteket szerkesztette és kiállításokat is rendezett. Tudományos munkásságát a regionális természeti földrajz területén kezdte, a Rév–Báródi medence területi földrajzkutatása során korszerű módszerek alkalmazásával mutatott fel eredményeket. Írásai a Studia Universitatis Babes–Bolyai Seria Geographica, Natura (Terra) Seria Geografie és a Budapesten megjelenő Földrajzi Közlemények hasábjain jelentek meg; ismertető írásait, megemlékezéseit (Balogh Ernőről, Tulogdy Jánosról, az Amundsen-évfordulóról), értekezéseit a Korunk, az Utunk, az Előre, az Igazság, a Tanügyi Újság, az Új Élet, A Hét és a Tribuna közölte. Megjelent kötetei:  Torockó – útikalauz. Kolozsvár: Erdélyi Híradó. 1998; Város az őrhegy alatt – Nagyenyed szóban, képben. Kolozsvár: Yoyo Only, 2002; A vár árnyékában: Torockószentgyörgy. Kolozsvár, Tinivár Kiadó. 2003; A torockói konyha : ízek, szokások : 74 recept. Kolozsvár: Stúdium. 2003; A lámpagyújtogató – Reményik Sándor élete képekben és versekben. Kolozsvár: Stúdium. 2007; Rendhagyó útikalauz – Torockó, Torockószentgyörgy. Kolozsvár: Stúdium. 2009; Erdélyi nyár Áprily Lajossal. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010. (A Wikipédia nyomán)

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

'Fel a tetejéhez' gomb